Közösen énekeltek a határon innen és határon túli meghívott kórusok a tizennegyedik alkalommal megrendezett Érmelléki Kórustalálkozón a székelyhídi városi múzeumban.

Kodály Zoltán zeneszerző szavai hívták találkozóra a több mint kétszáz népdalkedvelőt Székelyhídon október 27-én, a XIV. Érmelléki Kórustalálkozó alkalmából: „Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk,/ Szebb, ha ketten összedalolnak,/ Aztán mind többen, százan, ezren,/ Míg megszólal a nagy harmónia, / Amiben mind egyek lehetünk.”

Ismét összeálltak a XII. osztályok diákjai, hogy beavathassák az újdonsült gólyákat a gimis életbe, ezért október 26-án megrendezték a petőfisek éves gólyabálját.
Idén mindhárom kilencedikes osztályból kiválasztottak két- két párost, akiknek cirkuszi jelmezekbe kellett bújniuk egy fotó erejéig, így az internetre feltöltve a Facebookon lehetett szavazni arra a párosra, akiket a nézők szerettek volna látni a nagyszínpadon. Nagyon szoros szavazás volt, ezt meg kell hagyni, de végül eldőlt, ki is megy tovább.

Facsemetéket ültettek a sportközpont és a Gyermek Jézus Otthon területén

„Október 20-án én is Székelyhídon leszek! Facsemetét ültetünk! Szeretettel várunk!” – olvashattuk Böjte Csaba ferences rendi szerzetes Facebook-oldalán. A hajnali köd már felemelkedett, az őszi napsugár fitogtatta erejét, s bár a strandidény véget ért, a Székelyhídi Gyermek Jézus Szabadidő- és Sportközpont tárt kapukkal várta vendégeit. Kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek gyerekek Csaba testvér környékbeli házaiból, napközis otthonaiból.

Portyák, lovas események, katonaéletek kelnek életre az évfordulóra megjelent könyvben

Fennállásuk harmincéves évfordulóját ünneplik idén a hagyományőrző huszárok, és november 11-én lesz száz éve, hogy véget ért az első világháború. Ennek a két évfordulónak állít emléket a Hősök útján. Huszár emlékkönyv című kötet, melyet október 26-án mutattak be Székelyhídon.

jegyzet

Túlestünk az iskolai év legtöbbünk számára rettegett hetén. Pár évvel azelőtt ott valahol fent kitalálták és azóta minden évben lenyomják a torkunkon. Ez volt az Iskola másként program, amely a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban október 22–28. között zajlott.
Nem vonom kétségbe, hogy nagyon nemes eszmékből indult ez az ötlet. Tanévenként egyszer minden tanár megmutathatja, a szűk szakterületén kívül mit tud, illetve összeterelődhetnek új csoportokba az egész iskolából a hasonló érdeklődésű diákok, esetleg tanárok. De ebben az esetben is az elmélet és a gyakorlat merőben különböznek egymástól.
Az irányelvek, a metodológia sok helyen homályos, értelmezési lehetőségeket hagy, tehát ki is játszható. Egészét tekintve teljesíthetetlen, ezért az iskolák szerintem kivétel nélkül megszegik ilyen vagy olyan formában. Érdeklődtem az ügyben más iskoláknál is.

Gyerekek és oktatók egyaránt nagy lelkesedéssel várták a csokalyi Fényes Elek Általános Iskolában az október 22–26. között megrendezett Iskola másként megnevezésű programot. Ez a hét kiválóan alkalmas a pedagógusoknak és diákoknak, egymás mélyebb megismerésére, csapatépítésre, közösségformálásra, nem utolsó sorban az észrevétlen tanulásra, egymás segítésére.

Ünnepélyes keretek között emlé­kezett meg a Kenyér nemzetközi napjáról a Nagykágyai 1-es Számú Szakközépiskola október 18-án. A szervezők interdiszciplináris jellegű, változatos és színes műsorral készültek a megjelentek számára.
A köszöntő szavak elhangzása után a kenyér és a búza a magyar irodalomban és a népi kultúrában szimbólumként betöltött jelentéseiről, kiemelkedően fontos szerepéről hallhattunk. Ezt rövid történelmi áttekintés követte az első kenyér készí­téséről, az emberi táplálkozásban betöltött feladatáról, majd három V. osztályos tanuló kenyérről szóló meséi hangzottak el.

Az őszi időszakban a Hegyközszentmiklósi Toldy Általános Iskola különböző korosztályai számos helyen kirándultak,a melyek magyar kultúránk szempontjából, akár irodalmi akár történelmi vonatkozásban, jelentősek számunkra. Ezekről a kirándulásokról Béres Angéla tudósítónk és Papp Mónika tanárnő írtak beszámolókat az Olvasók számára.