Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulóján a megújult színház épületének tövében elhelyezett, Petőfi Sándor helyi kötődését jelző emléktábla előtt hajtottak fejet a székelyhídi lakosok.

A zimankós idővel dacoló megemlékező tömeggel elsőként Béres Csaba, a város polgármestere osztotta meg gondolatait. Ünnepi szónoklatában kiemelte, bár a világjárvány számos dolgot elvett az emberektől, a megemlékezést nem veheti el, hisz március 15-e reggel mindenki a mellére tűzheti a nemzeti kokárdát vagy meggyújthat egy szál gyertyát a hősök emlékéért. A városvezetőt a felszólalók sorában Biró Rozália Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő követte, aki mint mondta, a szabadságharc kitörése évfordulójának napján az akkori hétköznapi hősök tettrekészségére gondolt – arra, hogy bátorságuk fénye közel két évszázad távolságából is melegíti a magyarokat a zord időkben. A szónoklatok sorát az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, Rákosi Jenő zárta, akinek igemagyarázatából a mindenható megtartó, nemzetet védelmező erejébe vetett hit fontosságát hallhatták ki a jelenlévők.

A polgármesteri hivatal munkatársai február elején tettek intézkedéseket a buszmegálló helyreállítására. Kérik a lakosságot, hogy vigyázzanak annak épségére és jelezzék, amennyiben úgy tapasztalják, hogy azt valaki rongálja.

Az idei csokalyi ökumenikus imahéten hatvan-hetven baptista, görögkatolikus és református Krisztusban hívő lélek gyűlt össze böjtfő ünnepének hetében, február végén délutánonként a helyi református templomba, hogy Pál apostol máltai hajótörésének tanulságos és hitet erősítő története mentén hallgassa a meghívott vendéglelkészek igei szolgálatát.

A „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2) című imahetet hagyományosan a helyi görögkatolikus parókus, Erdődi Endre atya nyitotta meg. Hétfőn este Demeter Szabolcs albisi református lelkipásztor, kedden Balázs Dénes és Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkész házaspár volt vendégünk, majd szerdán Bara László bihardiószegi lelkipásztor, csütörtökön pedig Orosz Márta érbogyoszlói lelkész magyarázta a páli hajótörés egy-egy tanulságos részletét.

Használatba vették a csokalyi fiatalok a magyar kormánytámogatással megvásárolt sporteszközöket a helyi református közösségi házban december elején. Az eszköztár bővítését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Ifjúsági- és cserkészközösségek tevékenységének támogatása elnevezésű pályázata tette lehetővé.

A támogatás összegéből pingpongasztalt, elektromos dartsszekrényt, air hockey- és csocsóasztalt, illetve kisebb sporteszközöket (pingpongütőket és -labdákat) vásároltak.

Az átadáson több mint harminc gyerek, fiatal és felnőtt érdeklődő volt jelen, 10-től 40 éves korig terjedő korosztályból. Nyolc fiatal dartsversenyben vetélkedett, a többiek asztalitenisz-bajnokságban mérkőztek meg, kieséses formában, a várakozók pedig csocsón vagy air hockey-n szórakoztak, illetve szurkoltak.

Halad a mezőgazdasági utak aszfaltozása Csokalyon. A Be­csalitól a csokalyi Temető utcáig készült útburkolat az országos közúti fejlesztési terv (PNDR) 2014-2020 programkeret révén és a Vidéki Beruházások Finanszírozását Elősegítő Ügynökség (AFIR) támogatásával. A D2 (3237,87 m) és D3 (691,23 m) utak aszfaltozásával könnyebben megközelíthetővé válik a 19-es országút. Csokaly más részén is útburkolás zajlott a Bihar Megyei Tanács községi aszfaltozást elősegítő projektje révén: a helyi vasútállomástól a református templomig került aszfalt a falu utcáira (13. községi út).

Szeptember 9-én minden óvodás és iskolás számára megkezdődött az új tanév , ami 2020. június 12-én ér véget. A legfontosabb módosítás, hogy megszüntetik a februári félévközi vakációt, a második félév pedig a háromhetes téli vakáció (december 21. – január 12.) után kezdődik meg. Ennek következtében az első félév 15, a második félév pedig 20 hétből áll. A tavaszi vakáció április 4–21. között lesz. Október 26. és november 3. között az óvodások és elemisek pihentető vakációra mennek. A végzős középiskolás diákoknak két, a nyolcadikosoknak pedig egy héttel korábban ér véget a tanítás. Az állami és egyházi ünnepek szabadnapjai változatlanul megmaradnak.

Alaposan megtréfálta a július végi csokalyi Családi Napot a változékony időjárás. Verőfényes napsütés kísérte a református templomba igyekvő híveket, ahol a rendhagyó ünnepi istentiszteleten Tokár Sándor tiszteletes örömének adott hangot, hogy a település lakói összefogva, akár egy nagy család, vállvetve készítették elő a programokat. Ezután Thurzó Sándor József brácsaművész játékában gyönyörködhettünk, majd zenés vers következett a Sola Fide keresztény kulturális csoport előadásában.

Reményre ad okot és nemzetünk megmaradásának záloga, hogy van olyan rendezvény, amit a családnak szentelnek. A család és az egyház azok a szerkezeti elemek, melyek megtartották a magyar közösséget itt a Kárpát-medencében több mint ezerszáz éven keresztül. A Fényes-kúria helyén kialakított parkban tartott megemlékezésen Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere hangsúlyozta, hogy ennek a rendezvénynek lelke van, és akik itt vannak, azok ezt érzik is. „Itt megmaradt az a kivesződő társadalmi tér, ahol az emberek tudnak találkozni, beszélgetni. Igen egyenek is, meg igen igyanak is, de a gyermekek is találják meg magukat. Legyen egy kis sporttevékenység és tudjuk élvezni a kultúrát, és ha e mellé a Jóistent is mellé rendeljük, azt gondolom, ez egy kerek program” – mondta a városvezető.

Az ÖltöztetŐ elnevezésű nyári gyermekmissziós program szerint zajlott a csokalyi gyerekek vakációs bibliahete június végén. József jól ismert bibliai történetén keresztül arról hallhattak, hogy az öltöztető Isten milyen helyzetekben formálja, alakítja az övéit, hogy a bennük lévő talentumok végül igazi értékké váljanak.

A hét vezérgondolata a jól ismert közmondáson alapult: „Nem a ruha teszi az embert!” Ezt a gondolatot Tokár Imola tiszteletes magyarázatai bontották ki József életútján napról-napra előre haladva. Az első napon („készült számodra egy ruha!”) a gyerekek arról hallhattak, hogy Isten hogyan választotta ki magának Józsefet. Másnapon arról tanultak, hogy Isten hogyan vezette őt a viszontagságos élethelyzeteken, amikor Józsefnek „elvették a kedvenc ruháját”.