„Úgy érezzük magunkat, mintha hazajönnénk”

Évente megajándékozzák a csokalyi gyerekeket a statisztikai hivatal munkatársai

Idén is névre szóló ajándékokkal örvendeztették meg a csokalyi óvodásokat és kisiskolásokat a budapesti Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársai december közepén, amikor többéves hagyományukhoz híven hozzánk látogattak. Idén összesen 160 csomagot hoztak a gyerekeknek. Azokra a csokalyi diákokra is gondoltak, akik Nagykágyán vagy Székelyhídon járnak iskolába. Az ő csomagjaikat a helyi felekezetek vezetői, Erdődi Endre görög katolikus plébános, illetve Tokár Sándor református lelkipásztor közreműködésével juttatták el a kicsiknek. A szerény körülmények között élő nyugdíjasoknak és rászorulóknak is kedveskedtek: ők javarészt tartós élelmiszert tartalmazó csomagokat kaptak.

Benda Szilvia, Bikkfalvi Adri és Varga Kata, a KSH Humán Stratégia és Oktatási Főosztályának munkatársai kapták azt a nemes feladatot, hogy idén az intézmény és annak dolgozói nevében elhozzák és átadják az ajándékokat. A hivatal munkatársai elmondták, hogy az akció már több, mint tíz évre nyúlik vissza, ők is a nyugdíjba vonult kollégáiktól vették át a stafétabotot. A megmozdulás ötletét az adta, hogy Fényes Elek, a magyar statisztika atyjaként számontartott híres közgazdasági, statisztikai és földrajzi író Csokalyon született. Ilyen módon is szerettek volna rendszeresen, méltóképpen rá emlékezni, előtte tisztelegni a statisztikai hivatal képviselői. Minden évben listát kapnak az iskola munkatársaitól a gyerekek nevével és életkorával, ez alapján állítják össze a „karácsonyi angyalkák” nagy lelkesedéssel és izgalommal a névre szóló csomagokat. Évről évre nagyon várják, hogy megkezdődjön az akció, mint mondták, a gyerekeket nagyon hamar „elkapkodják”, olyan munkatársuk is van, aki több gyereket is választ.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel érkeznek ide és térnek haza, a statisztikusok így válaszoltak: „Mi mindig nagy izgalommal jövünk, lelkesen állítjuk össze és csomagoljuk az ajándékokat, aztán pedig nagyon izgulunk, mert reméljük, hogy mindenki ajándékát hozzuk, nem felejtünk el semmit. Úgy érezzük magunkat, mintha hazajönnénk, mert nagyon nagy szeretettel fogadnak minket az iskola munkatársai és a helyi egyházak vezetői is. Nagyon örülünk neki, hogy a gyerekek mindig egy kis műsorral, verssel, énekkel fogadnak minket. Nem tudom, hogy észrevették-e a kolléganőmet, aki már az első dalnál elérzékenyült. Ezért mindent megér a fáradozás, a szervezés – azokért a szemekért és mosolyokért, amiket látunk, mikor átadjuk az ajándékokat.”

A gyerekek nemcsak énekekkel és versekkel kedveskedtek, hanem kézzel készített apró ajándékokat is átnyújtottak a KSH dolgozóinak, akik elmondták, hogy a kapott kincsekből minikiállítást szoktak rendezni. A hivatal főépületének Keleti Károly díszterme előtti kis aulában, paravánokon kiállítják a gyerekektől kapott ajándékokat, hiszen azok a munkatársak is örömmel fogadják és várják a beszámolókat és a visszajelzéseket, akik bár személyesen nem tudtak Csokalyra ellátogatni, de a gyerekek ajándékainak összeállításában részt vállaltak.

A rossz példa ragadós, tartja a mondás, ám a csokalyiak megmutatták, hogy a jó példa is lehet ragadós, hiszen amint Tokár Sándor mesélte, néhány éve annyira megihlette őket ez a sok éve tartó figyelmesség, hogy elhatározták, ők is elindítanak egy hasonló kezdeményezést. így történt, hogy idén már harmadik alkalommal gyűjtöttek és juttattak el cipősdoboz-ajándékokat a micskei Sámuel bentlakás lakói számára. Miután a gyerekek az iskolában megkapták az ajándékaikat, közös koszorúzásra került sor, ahol a különböző intézmények képviselői főhajtással tisztelegtek Fényes Elek mellszobra előtt. Ezt követően szeretetvendégségre várták a koszorúzókat, ahol a segédkező csokalyi asszonyok finom főztje mellett nosztalgiázásra, jó hangulatú, baráti beszélgetésekre is lehetőség nyílt.