Tizenhét település 71 borászának 106 bormintája mérettetett meg a harmadik alkalommal megrendezett hegyközszentmiklósi borversenyen március 7-én: A fehér száraz, fehér aromás, vörös (valamint a helyi gazdák számára megengedett magántermő) kategóriákban versenyző bormintákat az eddigi szokástól eltérően idén négytagú zsűri – Féth Imre, Nagy Sándor, Oláh Zoltán-Lóránd és Zatykó István – rangsorolta (lásd keretes írásunkat).

Miközben a megmérettetés zajlott, a szervezők jóvoltából finomabbnál finomabb falatok kerültek terítékre. Természetesen az elmaradhatatlan tombolán ismét sok értékes eszközt húztak ki a szerencséseknek, melyek a szőlész-borász feladatokhoz jelentenek segítséget. A jó hangulathoz Pontos József biztosította a zenét. Külön élmény volt a külföldről hazalátogató Csóka Szabolcs zenész is, aki rövid ideig szórakoztatta a megjelenteket.

Az idei ökumenikus imahéten Hegy­közszentmiklóson is, a világ többi krisztuskövetőjéhez hasonlóan tanulmányoztuk a Pál máltai hajótörésének történetét március elején, vendéglelkészek szolgálatával. A viharos tengeren Rómába tartó apostol még ebben a nehéz helyzetben is missziós lehetőségeket látott. A megpróbáltatásban nem csüggedt el, tudta: Isten kezében van. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Az imahét központi üzenete iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban: „nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2).

Hétfőn a Nagyváradon szolgáló Szabó Ervin római katolikus plébános látott el tanácsokkal az ige üzenetéből kiindulva. Ha egy háromlábú szék egyik lába megbillen, akkor a szék instabillá válik. Ezért fontos a biztos alap, ne sajnáljuk magunktól az időt az alapozásra. A szeretet mindent összetart. Az egyik lába egyensúly, a másik lába a közösség, a harmadik lába a szeretet.

Kedden Oroszi Kálmán kiskereki református lelkipásztor hirdette az igét a Zsoltárok 27. fejezete alapján. Az istentisztelet végén a lelkipásztor közös gyülekezettörténeti érdekességre hívta fel a hívek figyelmét: a kiskereki templom tornyának építésekor (1815–17) a szentmiklósi toronysüveg alakját, míg az 1845-ös templomfelújításkor pedig a mi istenházánk deszkamennyezetét tartották mintának.

Szerdán Demeter Szabolcs albisi református lelkésszel, csütörtök este Balla Frigyes nagykágyai vallástanárral tanulmányoztuk közösen az igét. Pénteken Buzás Árpád, az álmosdi reformátusok lelki vezetője – akit elkísért gyülekezete néhány tagja – elmondta példaként: nem a kinézetétől értékes a doboz, hanem hogy a belsejében mi van. Ugyanígy attól lesz érdekes az ember élete, hogyan élünk. A nehéz helyzetnek ne csak a tartalmát várjuk, hanem tegyünk is ellene.

A vendégszeretetről tanított szombaton az ApCsel 28,1–2.7 alapján Gecse Tamás értarcsai református lelkipásztor. Elmondta, így szabadultak meg Pálék a tengerből. A vihar után az apostol és társai partra jutottak, nem tudták, hova érkeztek, de befogadták őket. Isten segítségével Pál megmenekült a kígyómarás után is, mert a császár elé kell állnia. A mi emberi kapcsolatainkban is ott a kígyó mérge: mi alapján ítélem meg a testvért? Mindenki gondoljon saját életére, tegyük fel a kérdést, terólad lemondott a mindenség ura?

Az imahét úrvacsoravétellel záruló istentiszteletét gyülekezetünk lelkipásztora, Árus Csongor László tartotta. Áldott legyen az Úr munkája minden hívő életében.

Napsütéses időben, szekéren ülve huszárkísérettel vonultak végig a falun a szüreti bálos táncosaink október végén. A messze hangzó nótaszó hallatán minden helyi lakos már előre várta a táncosokat.

A szüreti bálra való felkészülés szeptember elején kezdődött. Hetente két-három alkalommal gyűltek össze fiataljaink a helyi kultúrházban, Kaszoni Marika tanárnő vezetésével, amikor őszi népdalokat tanultak (Ősszel érik babám a fekete szőlő, Kadarka kell, Komámasszony menjünk ki a szőlőbe…).  A fiatalok – 11 fiú és a 10 lány –  igazi lelkes csapattá kovácsolódtak össze a felkészülés alatt. Ez idő alatt a csoport részt vett az Érmelléki Ősz rendezvényen is, ahol a többi résztvevő előtt  mutatták be az addig tanultakat. Időközben megújult a népviseleti blúz és kötény is.

Horvátországba, a felejthetetlen élményt nyújtó Dalmáciába látogattak a hegyközszentmiklósi Toldy Általános Iskola azon diákjai, akik a SzékelyKapu – ZöldKapu pályázaton aratott győzelmükkel érdemelték ki a nagy utazást.

A pályázaton nyertes Hegyközi Csillagok csapatának tagjai izgatottan várták az indulás napját. „Vajon milyen lesz?” – kérdezgették a gyerekek. De nemcsak a gyerekek, mi, felnőttek is tele voltunk várakozással. Pontos időben érkezett az autóbusz, melyen rajtunk kívül még élesdi, borsi és szatmárnémeti gyerekek utaztak. Nagyon hamar barátságok szövődtek, és így jobban, tartalmasabban telt az idő. A gyorsforgalmi utaknak köszönhetően másnap reggel megérkeztünk BaskoPoljéra, ahol már várt bennünket a betlehemezős verseny és mindenki „Józsi bácsija”, a tengerparti jutalomtáborok szervezője, dr. Varga-Berta József. Józsi bácsi megmutatta a fenyőfákkal övezett kavicsos tengerpartot, ahol mindenki kipihente a hosszú út fáradalmait, megcsodálhatta az Adriai-tengert, megmártózhattunk benne. A vörös fenyők árnyékában leterítettük a plédjeinket, hallgattuk a kabócák énekét. Este az autóbusz elvitt a Bast nevű helyre, ahol a szállásunk volt. Itt Imre bácsi finom estebédje várt bennünket.

A környezettudatosságra hívta fel az alsó tagozatos tanulók figyelmét az Ökosuli Hegyközszentmiklóson. A július végi egyhetes foglalkozásba 22 kisdiák kapcsolódott be. A rendezvényen játékos-gyakorlatias formában a legfőbb környezeti problémákban adtak ötleteket a szülőknek, gyerekeknek, hogyan takarékoskodhatnak energiaforrásainkkal, mit tehetnek személyesen környezetük védelméért vagy a szemétmennyiség csökkentéséért, milyen újrahasznosítási lehetőségek léteznek.

Az Ökosuli szervezői – Mocsár Irén történelem szakos tanár és Váradi Tímea tanító – elmondták, a vakációs program ötlete a tavaly őszi kupakgyűjtési akció során merült fel. Felfigyeltek arra, hogy a legfiatalabb korosztály mennyire fogékony a környezeti kérdésekre, amelyekkel viszont kevésbé foglalkozhatnak az iskolai oktatás keretei között. Pedig jövőnk számára kiemelten fontos lenne a mindennapi gyakorlatban is környezettudatos felnőttként viselkedő generáció felnevelése.

„Ha csak hangulat él a szívemben,
Ha tanácsa vezet egyedül,
Ha csak érzések hulláma tölt el,
Hitem is a veszélybe kerül.”

Ezt énekelték gyermekeink, ifjaink az érmelléki református zenetáborban, és még sokszor hallhatjuk tőlük ezt a dalt. Idén közel 70 fiatal dicsérte együtt az Urat, hangszerekkel és énekszóval a jól összeszokott tanári csapattal június végén.A több településről a hegyközszentmiklósi termálfürdőbe érkezett táborozók furulyán, gitáron és billentyűn tanulhattak kezdő és haladó szinten. A táborozók tanításában munkálkodtak Ghitea Angéla kántor-zenetanár (furulya), Kiss Huba Ernő zenetanár-kántor (gitár), Fülöp Gábor kántor-zenetanár és Pop György kántor (billentyű). Az ismeretek, tudásuk átadása mellett és összhangba hozták a fiatalok hangszerjátékát, valamint énekét.

Vakációs bibliahetet tartottak Hegy­közszentmiklóson a református egyházkerület ÖltöztetŐ elnevezésű gyermekmissziós programja alapján július második hetében. Az idén Istennek hála nagy számban részt vevő gyerekek József történetével ismerkedhettek meg, amiben szó volt a megbocsátásról, a családi szeretetről és Isten segítségéről. A napi foglalkozások áhítattal kezdődtek, majd Árus Csongor László helyi lelkipásztor mutatta be a bibliai történetet. Az énekeket Fehér Renáta kántornő tanította. Vasárnap a templomban az istentisztelet végén a gyerekek bemutatták mindazt, amit a hét alatt tanultak. Jutalomként ajándékkönyvet, édességet kaptak, majd szeretetvendégségre hívták őket és a gyülekezet tagjait a szülők. A kerettörténetben divatbemutatóra is hívtuk a gyerekeket, amit pénteken tartottunk meg legnagyobb örömükre.

Minden évben megünnepeljük március 15-ét. Feltűzzük a nemzeti színű kokárdát a kabátjainkra, s az 1848-as forradalom ifjaira, az 1848–49-es szabadságharc hőseire emlékezünk. Március 15-e a mi ünnepünk.