A székelyhídi római katolikus közösség augusztus utolsó vasárnapján ünnepelte plébániája búcsúját, azaz a templom védőszentjére való, évente tartott megemlékezést. A Szűz Mária szeplőtelen fogantatását megörökítő főoltárkép előtt celebrált ünnepi szentmisét Bakos Gábor bihardiószegi plébános mutatta be, a házigazda Kuglis Gábor, illetve Pito Lajos monospetri és Mihály Balázs micskei plébános segédletével.

Szentbeszédében Bakos Gábor kifejtette, hogy az istenanyasági sors vállalása – amire e nap emlékezik a székelyhídi gyülekezet – az alázat, az elfogadás jele a minden bűntől mentes, tiszta, szeplőtelen Mária által („Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Lk 1,38). A Szűzanya alázatossága, tisztasága, Krisztus-követése követendő példaként szolgáljon nekünk. Mária, mennyei édesanyánkat Jézushoz hasonlóan szeretnünk és tisztelnünk kell. A Szűzanya tőlünk csak annyit kér, hogy isteni fia, a Megváltó tanítását ugyanúgy meghallgassuk, megfogadjuk és szívünkbe zárjuk, ahogyan ő tette. Tetteink tegyenek méltóvá Jézus örök ígéreteire. Legyen hitünk, legyünk alázatosak, a végtelen szeretetű Istenben bízva imádkozzunk. Nem érdemes panaszkodnunk, mert Jézus sem tette. Ne féljünk a jövőtől, bízzunk Istenben, a boldogságos Szűz Máriában és Jézus Krisztusban – hangzott el a homíliában. A búcsú végén Kuglis Gábor házigazdaként köszönetet mondott a megjelent híveknek, a paptársaknak, a kórusnak és Tibor Péter kántornak, hogy közreműködésükkel hozzájárultak az ünnepi miséhez.

Jézus Krisztus Urunk feltámadása az ortodox keresztény hívek legnagyobb ünnepe, az emberiség történelmének legfontosabb eseménye, „az ünnepek ünnepe”, ahogyan a templomi énekek is nevezik a feltámadás éjszakáját.

Ezekben az időkben, amikor a halál rengeteg jelét tapasztaljuk, úgy fizikai, mint lelki szinten: betegség és szenvedés, szegénység és igazságtalanság, erőszak és a pénz és hatalom megszerzésének kapzsisága, a szeretet és segítőkészség hiánya, földrengések és a természeti egyensúly felbomlása, amely egyaránt érinti az embereket, állatokat és növényeket, kérjük Krisztust, a halálból feltámadt Urunkat, hogy adjon nekünk erőt ahhoz, hogy ne veszítsük el  hitünket és lelki jóságunkat.

Mutassuk fel magunk körül a fényt, Jézus Krisztus feltámadásának fényét, minden embertársunk arcát az ő feltámadásának fényén keresztül szemléljük, mint egy megszentelt húsvéti gyertyát, melyet Krisztus emberek iránti szeretetének lángja gyújt meg a világnak, minden embertársunkat egy utastársnak tekintsük a végső feltámadáshoz vezető úton, amikor a feltámadt Jézus Krisztus eljön, hogy ítéljen eleveneket és holtakat, hogy örömöt és dicsőséget hozzon az igaz úton járóknak és irgalmasoknak. (Máté 25, 31-46).

Mindig meghökkent Szent János evangéliumának az a mondata, amely megjegyzi, hogy a tanítványok szembesülve az üres sírral, megértették, „hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.” (Jn 20,9) Mi ez a „kellett”? Mit értettek meg? Elsősorban megértették, hogy Jézus feltámadásának az ígérete benne van az ószövetségi, prófétai jövendölésekben. Péter apostol a pünkösdi beszédében már világosan hivatkozik erre, idézve a zsoltárt (ApCsel 2,25).

De megértették az apostolok Jézus feltámadásának a „szükségszerűségét” abban az értelemben is, hogy felismerték: Mesterük életműve így vált teljessé. Életáldozatát, engedelmességét elfogadta az Atya, feltámasztotta Őt a halálból, megdicsőítette, jobbjára ültette. Szent Pál apostol ezt a meggyőződést már úgy fogalmazza meg, hogy „ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.” (1 Kor 15,14) Ha Jézus nem támad fel, akkor talán ma is sokan zarándokolnának a sírjához tisztelve őt, mint az emberiségnek egy nagy tanítóját, de nem lett volna keresztény egyház.
Emlegetnék őt, mint erkölcsi példaképet, aki kész volt meghalni elveiért, de halála nem jelentene garanciát arra, hogy érdemes áldozatot hozni. Talán a népe is rehabilitálta volna őt, és besorolta volna annyi üldözött prófétái közé, de nem lenne biztosíték arra, hogy Isten új szövetséget kötött az emberiséggel, ígéretet adva Jézus feltámasztásában az új teremtésről.

Találkozás önmagunkkal, egymással és Böjte Csabával

Az önmagukat és egymást jobban megismerni kívánók Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett programon találkoztak a Stubenberg-kastélyban működő Gyermek Jézus-otthonban október 11–12-én.

A péntek délután kezdődő együttlét első témája az önismeret volt, a második pedig zsákutcák a szerelemben. Egyéni beszélgetésre is lehetőség nyílt Csaba testvérrel, de a jelenlevők megismerkedhettek a gyerekotthon lakóival, az ő életükkel is. Ezt követően Kuglis Gábor helyi plébános mutatott be szentmisét a ferences szerzetes koncelebrálásával a helyi római katolikus plébániatemplomban, amelyen részt vettek a székelyhídi hívek és a gyermekotthon lakói is.

Nyolc írországi fiatal vendégünk érkezett székelyhídi vallásközösségünkbe, hogy a református egyház által szervezett gyermek bibliahéthez hasonló, angol nyelvű, Backpackers (azaz Hátizsákosok) elnevezésű tábort tartsanak a lelkes gyerekeknek július közepén. Az Exodus egyesület 31-es, Brooke Logan által vezetett csapata mindennap más és más országba „vitte el” a gyerekeket, melyhez kapcsolódva mutatták be az aznapi bibliai történeteiket. Mottójuk idén a következő evangéliumi vers volt: „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Jn 10,10).

Első nap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával foglalkoztunk, és a francia Gare du Nord vonatállomásba látogattunk el. Következő nap Svédországban, a királyi palotában néztünk körbe, és megtanultuk Jézus betániai megkenetésének történetét. A harmadik napon a gyerekek Rómába, egy elegáns étterembe repülhettek el, ahol vendégeink bemutatták az utolsó vacsorát. A negyedik, utolsó napon – hiszen vendégeink haza kellett utazzanak –, Svájcba, az Alpokba utaztunk, ahol téli olimpián vettünk részt, a gyerekek megtanulhatták a Gecsemáné kertjében történt árulás történetét.

Tavaszi szél, vizet áraszt… Ezzel a jól ismert sorral jelzik az anyukák, hogy készen áll a Székelyhídi Baba-Mama Kör arra, hogy megújult erőkkel újraépítse önmagát. Évek óta jelen vagyunk városunk és környéke szociális és társasági színterén. Ezalatt kinőtt közülünk egy olyan generáció, aki még pocakban érkezett a körre, de ma már az iskolapadban ül. Egy olyan nemzedék, amelynek édesanyái összetartottak és egymást segítve beszélték és oldották meg az otthoni, munkahelyi, gyereknevelési problémáikat, tapasztalatot cseréltek. Olyan kis összekovácsolódott közösséget hoztak létre, ahová örömmel járhattak szombat délelőttönként babák és mamák egyaránt.

A köbölkúti Badon&Badon vállalkozás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által, a “2018 a külhoni magyar családok éve” program keretében, a Magyarországgal szomszédos egyes országokban nyilvántartott és működő magyar családbarát vállalkozások támogatására meghirdetett felhívásban pályázott és sikerült támogatást nyernie. A pályázat megvalósításának kiemelten fontos része volt a helyi, fiatal munkaerő alkalmazása és képzése.

A Bihar megyei magyar gazdák több mint 100 fős csoportja vett részt az AGROmashEXPO, AgrárgépShow-n, amely a magyar agrárgazdaság legjelentősebb szakmai rendezvénye minden évben. A szakmai rendezvény az ágazat pihenő idejében – idén január végén – mutatta be a legújabb trendeket, technológiai innovációkat, kertészettel és szőlészettel kapcsolatos fejlesztéseket a gazdálkodóknak. Négy napon keresztül közel 350 kiállító, mintegy 40 ezer négyzetméteren vonultatta fel az anyagfelhasználás-gépesítés-logisztika témakörébe tartozó termékek és szolgáltatások rendkívül széles választékát.