Nem nagy, de lelkes csapat gyűlt össze az erdei gyalogtúrára, amely a július 10-i családi nap rendezvény része volt. A városi strandtól induló, 4,5 kilométeres séta végcélja a Csíkos-tó volt.

A túrázás hozzátartozik a vidéki élethez – megismerni környezetünket, bemutatni az Érmellék szépségeit az elkényelmesedett helyieknek vagy éppen a messziről jött vendégeknek. Az erdei gyalogtúra vezetésének tiszteletteljes feladata idén alulírottra hárult. A lelkesedéshez nem fért kétség, dacára a kánikulának, az „árnyas erdő” alatt megszoruló levegőnek (később, egy rövid szakaszon kipróbáltuk a napsütésben való sétát is – nem volt jobb), a szintén kis létszámú, ám annál „lelkesebb” szúnyoghadnak, pókoknak, kullancsoknak és egyéb apró örömöknek (mindenki, aki igényelte kapott ingyen szúnyog- és kullancsriasztót).

Szentmisét mutatott be Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a nagyböjti időszakban a székelyhídi római katolikus templomban. Együtt imádkoztunk az emberiségért, hogy ne távolodjunk el e nehéz időkben.

Böjte Csaba nagy szeretettel köszöntötte a megjelenteket, majd elmélkedésében hangsúlyozta: „A sokaságban szakadás támadt!” (Jn 7,40). Elmondta, ősszüleink elszakadtak Istentől, aztán az ő gyermekeik, Káin és Ábel egymásnak fordítottak hátat, és sajnos azóta is ott van mindannyiunk életében ez a fájdalmas „szakadás”.

Körkápolna létesül a hegyközszentmiklósi termálstrand mellett

Mi lenne, ha a bővülő strand mellett, romtemplomok köveiből épülne egy körkápolna? – vetette fel az ötletet a hegyköz­szentmiklósi létesítmény egyik törzsvendége, a nagyváradi születésű Kozma Dávid vállalkozó, aki jelenleg Kolozsváron él és dolgozik, ebéd utáni beszélgetős, kávézós társalgás közben tavaly novemberben. Hisz a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozzájárulásával, európai uniós támogatással öthektáros területen három úszómedence és a hozzájuk tartozó épületek már körvonalazódnak. A református egyház tulajdonához tartozó termálfürdő fejlesztését szorgalmazó Árus László Csongor helyi lelkész továbbította a kérdést Forró Lászlónak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzőjének, aki azonnal támogatója  lett az ötletnek. Nem különben Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, és már a következő hétvégén komoly megbeszélésre, pontosításra összeült a négyes, elindult a munka. Az eredeti felvetéstől annyiban tértek el, hogy a hajdanvolt keresztény templomok kövei, mintegy kiállított tárgyként beépülnek a körkápolna falába. Mindegyik mellett ott lesz egy rövid ismertető vagy kép és egy QR-kód, ami a már azóta levédett korkapolna.eu internetes oldalra vezeti a látogatókat, ahol végigkísérhetik az egykor volt istenházak történetét – alapkőletételtől a jelenig, képekben, történetekben.

„Úgy kell tartani a párbajtőrt, mintha egy képet festenél.” Ez a kifejezés a vívás számos alapvető lépésének egyike, és tükrözi a sport eleganciáját. Székelyhídnak van egy vívóklubja, amelyet Rupárcsics J. Csilla alapított. Ő tartja a vívóedzéseket a helyi sportcsarnokban, hetente háromszor. Egyelőre körülbelül tíz gyermeknek van szerencséje gyakorolni a vívást.

Az edzések lebonyolítása és a vívóklub életben tartása nagyon összetett. Kezdve azzal, hogy a vívás egy olyan sport, amely sok felszerelést követel. Csilla magánadományokból oldja meg, hogy a tevékenységek folyamatosan működhessenek. Elhatározása elképesztő, ha nem lenne odaadása és kitartása, talán a klub sem létezne. Az elismerést és a hangsúlyt olyan tevékenységekre kell fordítani, mint például az ilyen kezdeményezések.

A vívást a sakk fizikai változatának tekintik. Koncentráció, sebesség, stratégia és az okosság kulcsfontosságú a sikerhez. Két vívót érint, egymással szemben, akiknek a cél az, hogy megérintsék az ellenfél testét a karddal, tőrrel vagy esetünkben a párbajtőrrel. A sok előre-hátra mozgásnak hála az ember egy elegáns tánc tanúja lesz, amely sokkal többet jelent, mint a fizikai művelet.

Istentiszteletre hívtak bennünket a harangok vasárnap, november 15-én, a hegyközszentmiklósi református templomba. A falusi ember számára fontos az Isten háza, a hit és az istentisztelet. Számára olyanok ezek, mint egy szikla, amihez kapaszkodik, miközben bízik abban, hogy Istennél meghallgatást és kegyelmet talál.

A vasárnapi istentiszteleten Kiss Imre vendégteológus szolgált, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet II. éves hallgatója. Az ige Jób könyvéből (Jób 1,21)szólt, amely szerint Jób egy feddhetetlen, derék ember volt, aki félte az Istent és kerülte a rosszat. Ezért Isten nagy családdal és gazdagsággal ajándékozta meg. Miután a Sátán meglátogatta, majd elvette tőle gyermekeit és vagyonát, Jób így szólt: „Az Úr adta az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”

Harmincnyolc kamerát szereltek fel Székelyhíd közterein október első felében. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy a település legforgalmasabb pontjain, az iskoláknál, piacnál, a központban, illetve a ki- és bejáratoknál rögzítsék az eseményeket a nap 24 órájában. A korszerű kamerarendszer kiépítésével a városvezetésnek az volt a célja, hogy az itt élő emberek még nagyobb biztonságban érezzék magukat és tulajdonaikat, hiszen a videókamerák visszatartó erővel bírhatnak és segítik a bűnfelderítést is.

Egy street fitness parkot és a játszóteret adott át a székelyhídi lakosság használatába a város önkormányzata, miután mindkét létesítményt sikerült végleges formájukban összeállítani egy fejlesztési beruházásnak köszönhetően.

Az érköbölkúti Kecskehát, a sokak által felfedezetlen vagy elfeledett terület a faluban szokatlan eseménynek adott otthont, borpikniket tartottak ugyanis az itt-ott erdős, szőlős, itt-ott tisztás dombtetőn szeptember végén. Az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete és a Székelyhídi Borászok Egyesülete szervezte borpiknik programja természetesen a nemes nedű köré épült.