Rendhagyó módon, vetélkedőkkel emlékeztek meg az 1848–1849-es eseményekről a Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum diákjai. A hatfős csapatoknak tudást és gondolkodást igénylő, számítástechnikai eszközöket igénybe vevő játékos feladatokban kellett helyes válaszokat adniuk a forradalom és szabadságharc tematikájú kérdésekre, fejtörőkre. A feladatok között megemlítjük a keresztrejtvényt és az anagrammajátékot is. A tanulók logikájuk fejlesztése végett szabadon használhatták okoseszközeiket, mint például a telefont a keresési feladatok megoldáshoz. A digitális kultúrával átitatott vetélkedőt Lóló-Pázmán Annamária és Sas Enikő, az iskola magyar nyelv és irodalom szakos pedagógusai szervezték.

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával több helyszínen zajló változatos kulturális programokkal emlékezett Székelyhíd és Érmellék magyarsága az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulójára.

Tatabányai és kalotaszegi vendégek a a Petőfi-líceum ünnepségén

Két, nálunk vendégeskedő iskola képviselete is tiszteletét tette a Petőfi Sándor Elméleti Líceum tanárainak és diákjainak március 13-ára időzített ünneplésén. Köszöntötték a testvériskola Tatabányai Árpád Gimnáziumból, illetve a Kalotaszentkirály-Zentelke Ady Endre Szakiskolából érkezett vendégeket.

Március 15-e alkalmából a szalárdiak megemlékeztek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről a helyi református templomban. Az ünnepi megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét, az igehirdetés és az imák után a kórus éneke töltötte be a templomot. Ezt követte a Szalárdi János Általános Iskola 25 diákjának rendhagyó műsora, amely a szabadságharc azon szereplőit emelte ki, akikről kevésbé szólnak az ünnepi műsorok, úgy mint Czuczor Gergely, Irinyi József vagy Sükei Károly.

Nagy Miklós, Szalárd polgármestere örömét fejezte ki az esemény kapcsán, hogy mindenki kivette a részét a siker érdekében és az összetartozás jegyében. „Jó volt látni, hogy készültünk arra, hogy együtt legyünk, készültünk arra, hogy segítsünk, és jó volt megtapasztalni azt, hogy együtt tudunk ünnepelni, együtt tudunk gondolkodni, együtt tudunk tervezni az egyház, az önkormányzat és az iskola” – örvendett az elöljáró. Emellett a község vezetője elmondta, ez a március 15-e egy rendhagyó alkalom volt Szalárd község életében, hisz nemcsak a magyarság és hagyományok ápolása volt a szempont, hanem mások megsegítése is. „Március elején hirdettük meg, hogy szeretnénk adományt gyűjteni az orosz–ukrán háború rászorulóinak, szeretnék segíteni azoknak, akiknek menekülni kell, akiknek fájdalom van a szívükben, akiknek nincs hova fordulniuk.

Megszokott dolog Monospetriben, hogy március 15-én a helyi Bábota néptánccsoport ünnepi műsorral kedveskedik az érdeklődő közönségnek. Nem volt ez másként az idén sem. A Sütő házaspár, Judith és Szabolcs készítették fel a fürge lábú táncosokat, akik kiváló, az eseményhez illő műsort adtak elő, mely híven tükrözte az 1848–49–es események hangulatát, élményeit. A zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége állva tapsolta meg az előadást, melyet a Himnusz közös eléneklésével zártunk.

Az 1848. március 15-i eseményekről Hegyközszentmiklóson is megemlékeztek a helyi Toldy Általános Iskola diákjainak közreműködésével. A magyarság nemzeti ünnepének alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak a helyi református templomban. Itt adták elő a diákok a Béres Angéla vallástanárnő és Béres Imre tanító által összeállított, versekkel, énekekkel és furulyajátékkal színesített műsort, melynek végén a forradalom és szabadságharc legfontosabb mozzanataira, személyiségeire és ezek történelmi cselekedeteire emlékeztek, emlékeztettek mindenkit.

A még kabátgombolós tavaszi időben már rákacsintott a rügyfakasztó napsütés az érkörtvélyesi ünneplőkre. Egy-egy légáramlat smirgliként karcolta az arcokat, miközben a napsugárfattyak már viháncoltak a fák ágai között. Kemény viadal volt mindez, de a végkimenetel nem vált kétségessé: újra győzött a tavasz, az élet, az újrakezdés pillanata. Ahogyan a márciusi ifjak szabadságeszméi is ismételten újjáélednek a soron következő nemzedékekben, úgy a természet sem adja fel soha az ébredésesszenciát.

A helyi iskola mögötti téren kialakított emlékhely a világháborúban elesettekre mutat erőt adón, bátorító lendülettel. Ezúttal is sokan gyűltek össze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapján, március 15-én, magyarságtudatot ápoló szándékkal.

Március 15-én teltházzal ünnepelte Székelyhíd lakossága az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének emléknapját a Szabó Ódzsa Városi Színházban. Az ünnepélyes megemlékezés gazdag műsorral várta a helyieket és környékbelieket az alkalomra, amelyhez minden helyi kultúrcsoport hozzájárult tehetségével.

Az est programját Fekete Katalin kultúrigazgató nyitotta meg, Béres Csaba polgármestert szólítva  a mikrofonhoz. A városvezető elmondta, csak úgy mint elődeinknek, nekünk is nap mint nap meg kellett tapasztalnunk a szabadságjogaink korlátozását és a bizonytalanságot a közelmúltban, annak ellenére, hogy azt hittük, a XXI. században már nem lesz szükség a különbözőségek szigorításokkal teli vagy fegyveres megoldására, illetve arra, hogy életeink normalitása ilyen mértékeket öltve boruljon fel. Gondolatait azzal zárta, abban bízzunk, hogy az emberi értelem felül fog kerekedni a szívtelen, érdekalapú zsarnokságon.

Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulóján a megújult színház épületének tövében elhelyezett, Petőfi Sándor helyi kötődését jelző emléktábla előtt hajtottak fejet a székelyhídi lakosok.

A zimankós idővel dacoló megemlékező tömeggel elsőként Béres Csaba, a város polgármestere osztotta meg gondolatait. Ünnepi szónoklatában kiemelte, bár a világjárvány számos dolgot elvett az emberektől, a megemlékezést nem veheti el, hisz március 15-e reggel mindenki a mellére tűzheti a nemzeti kokárdát vagy meggyújthat egy szál gyertyát a hősök emlékéért. A városvezetőt a felszólalók sorában Biró Rozália Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő követte, aki mint mondta, a szabadságharc kitörése évfordulójának napján az akkori hétköznapi hősök tettrekészségére gondolt – arra, hogy bátorságuk fénye közel két évszázad távolságából is melegíti a magyarokat a zord időkben. A szónoklatok sorát az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, Rákosi Jenő zárta, akinek igemagyarázatából a mindenható megtartó, nemzetet védelmező erejébe vetett hit fontosságát hallhatták ki a jelenlévők.