Mindaz, amit fél év alatt elértek a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthon kicsinyei

Ismét eltelt egy esztendő, és észrevehettük Istenünk gondoskodó kegyelmét. Egy új otthon, Assisi Szent Ferenc nyolcszáz éves fájának egy új zsenge még rügyező faága, egy új élet kezdése nem csak nekem, hanem a tíz befogadott gyermekem számára.
A nyár folyamán bajban lévő szülők kerestek meg, és segítségünket kérték, hogy segítsünk családjukon. El is jött az a nap, amikor mi mentünk utánuk segíteni, nem is kellett semmit mást csinálni, kitárni karjaidat és jöttek feléd, behúzódni kotló anyai szárnyaid alá. Jöttek és kezdődtek a megismerkedési napok, kezdődött az iskola, ahová minden gyerkőcöt beírattunk. Minden áldott gyermek az első iskolai napon szépen, tisztán, új tanszerekkel és iskolástáskával indult egy új élet, új kezdet, jó út felé. Már két hét után mindenki beleszokott a programba, a reggeli korán felkelésre, a tisztálkodásra, az együtt végző takarításba, a reggeli előkészítésbe, a tízórai csomagolásban, és mindenben, amit együtt kell elvégezni egy áldott nap. Szépen megtanultak imádkozni, hálát adni a jó Istennek a mindennapokért, hogy itt lehetnek, a mindennapi kenyerünkért, mindenért és mindenkiért, akik értünk imádkoznak, két kezük munkájával segítenek, támogatóinkért, otthon maradt családtagokért.

Urunktól kértünk türelmet, mint Assisi Szent Ferenc: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni. Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy kettő között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reményt keltsek, ahol kétségbeesés van kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem, nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki, meghal, az fölébred az örök életre. Ámen.”

Kibontakoztatott talentumok
Októberi hónapban már nekifogtunk egyházi énekeket tanulni ott, ahol még nem tudtuk, hogy milyen talentumokat rejtett el az Isten e kis csöppségekben. November elején már szépen énekeltek gyermekeink a szentmisén, ahogy mondják, a sáros gyémántok még csilloghatnak, kezdtek e szent helyen már egy kis csillogást adni, egy kis fényt, amitől szebb lett a szentmise Isten és ember szívében.
Csiszolgatjuk a gyémántokat, kutatjuk bennük a elrejtett talentumokat. Van, aki szépen énekel, van, aki csak a kerti munkát szereti, van, aki a matematikát a számok titkait, aki szépen rajzolgat, aki legókockákból épít szép városkákat, aki falusi farmot szeretne, aki szépen tisztán tartja szekrényében a ruhácskáit, aki nagyon szeret aludni (óvodás).
Decemberi hónapban nagyon sok „Angyal” látogatott meg minket. Először Szent Miklós kopogtatott be a gyermekekhez, sok édességgel kedveskedett nekünk. Isten áldja jóságát! Házunkat felkészítettük e áldott szép ünnepre, szent Karácsonyra várva, az adventi időszakban mi is várakoztunk és nagyon vártuk Krisztus születését, templomban jártunk és imádkoztunk, hogy lelkünkben is karácsony legyen. És jött az áldott ünnep, a szent Karácsony, szépen ünnepeltünk, sok sok öröm volt nemcsak szívünkben, hanem lelkünkben is. Vakációra itt maradtak, sokat kell bepótolni a tanulásnál, hogy első félév elég jól sikerüljön, és sikerült is.
Volt, aki 9,30-as átlaggal végzett, volt kicsi, aki színtízessel, volt ám hetes lezárás is, sajnos van két megbukottunk is, kik sajnos írni-olvasni nem tudtak és lemaradtak ötéves tanulástól. Velük újrakezdtük az ábécé titkait, elég nehezen megy, de reméljük a legjobbakat… Lehet, megindul a berozsdázott kerék. Vannak gondok, amelyek megoldhatók idővel, és vannak lelki örömök, melyek erőt adnak a mindennapi munkádban, a szép mosolyú, tiszta arcú gyerekek, minden nap csinálnak valami bohócságot, de jó útra lehet terelni őket, van bennük szeretet és meg tudják köszönni Istennek a mindennapjukat.

Ünnepek, kaptunk és adtunk tovább
„Adjatok és adnak, majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd visszamérni nektek is.” (Lk 6,38)
Voltak, akik az ünnepek idején ajtóinknál kopogtattak, és tudtunk segíteni, lehajolni, adni… mert jót tenni jó!
„Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy nem: tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelen ez legyen programod!” (Sík Sándor)
Köszönetet, hálás köszönetet szeretnénk mondani e szép félévért Istennek, mindazoknak, akik mellettünk voltak akár imával, kétkézi segítséggel vagy anyagiakkal járultak hozzá, hogy szebb legyen e gyerek élete, köszönjük a jó szót, és bocsánatot kérünk, ha valakit megbántottunk. Végül és nem utolsó sorban külön is szeretném megköszönni lelki segítőnknek, Böjte Csaba testvérnek az irántunk való imát és önzetlen segítségét. Köszönjük, Istenem, hogy létezik nekünk.

Kovács Ágnes
kotlóanya, a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthon kicsijei és nagyjai nevében