^ Vissza Fel
Kanapé

Embernek maradni mindenkor

Kanapé  2022. június 22. szerda 

Beszélgetés Sorbán Juliánna esztétikai pedikűrössel, aki egész életében keményen küzdött álmaiért

Sorbán Julianna pedikűrös mindig csupa mosollyal fogad mindenkit, akár az utcán, akár az otthonában találkozunk vele. Valami olyat tud, amit manapság sajnos nagyon sokan elfelejtettek: értékelni az életet és meglátni másokban is az értéket. Múltról, jelenről, munkáról, tapasztalatokról és hitről beszélgettünk.

– Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

– Hároméves voltam, amikor elváltak a szüleim, ezután az anyai nagyszüleim neveltek tovább engem és az öcsémet. Az apukám nem tartotta velünk a kapcsolatot, anyukám pedig új családot alapított, és a mellettünk lévő házba költözött. Soha nem éreztem a hiányukat, az édesanyámra mindig egy nagy testvérként gondoltam. Később, amikor ő is igazán felnőtt az anyasághoz, sokat változtatott a viselkedésén, jó anya vált belőle, aki nagyon szereti a családját, és erre a szeretetre nevelt bennünket is.

Nagyon eleven, fiús gyermek voltam, mindenre felmásztam, a fiúkkal fociztam. „Pajkos gyerek”, így hívott a nagytatám, aki egy igazi ezermester volt. Mindent meg tudott javítani, és mindig megengedte, hogy segítség gyanánt körülötte lábatlankodjunk. Nagyon sokat játszott velünk, elvitt minket a mezőre vadvirágot gyűjteni, felhőtlen gyerekkorunk volt mellette.

Ilyen nyeregbe pattantak őseink

Kanapé    2022. március 22. kedd 

Beszélgetés Wilhelm Ákos kísérleti régésszel nemrég megjelent tanulmányáról

A közelmúltban jelent meg Wilhelm Ákos székelyhídi származású kísérleti régésznek Flesch Mártonnal közösen írt tanulmánya A soltszentimrei nyereg újabb rekonstrukciója címmel, amelyet a Dentumoger közölt. A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport tanulmánygyűjtemény-sorozatának második száma.

Szüleidet jól ismerem, veled csak párszor találkoztam, édesanyád, aki történelmet tanított, muzeológus és régész diplomával a helyi líceumban nagyon büszke lenne most a fiára, aki kísérleti régészettel foglalkozik. Székelyhídon születettél, itt teltek gyermekéveid, itt jártál iskolába, most Tiszavárkonyon (Jász-Nagykun-Szolnok megyei község – szerk. megj.) élsz családoddal.

– Igen, Székelyhídon érettségiztem, a brassói egyetemen erdőmérnöki diplomát szerztem, és környezetvédelmi szakemberként dolgoztam a székelyhídi polgármesteri hivatalnál. Lassan hetedik éve, hogy családommal Tiszavárkonyba költöztünk, a Hortobágyi Nemzeti Park szolnoki kirendeltségén természetvédelmi őrként dolgozom nagyon változatos munkakörben. Védett állatok mentésétől az erdőtervek véleményezésén át a hatósági őrzésig sok, számomra fontos dologgal foglalkozhatom.

Mindig ki kell mondani az igazságot

Kanapé  2022. január 25. kedd 

D. Mészáros Elek újságírónak tavaly jelent meg első riportkötete Albion fóliasátrai alatt címmel

Vannak olyan emberek, akiket a Jóisten is írásra teremtett. D. Mészáros Elek író, újságíró, volt kollégám közéjük tartozik. Csodálatos, míves nyelvezetével elmondja azt, amit sokan érzünk, gondolunk, de nem tudunk megfogalmazni. Beszél helyettünk a világról, igazságról és életről.

– Hogyan emlékszel vissza a gyerekkori énedre?

– Érdekes módon az egész életemet a konfliktusok jellemezték és jellemzik a mai napig is. Valahol már akkor azt éreztem, hogy  akaratlanul is mindig kilógok a sorból. Talán a túlzott őszinteségemmel volt a baj, az igazságérzettel, ami sosem engedte, hogy hallgassak. Pedig néha lehet jobb lett volna. Így történt az, hogy hatodik osztályosként átkerültem szülőfalumból, Kiskerekiből, a székelyhídi iskolába. Egy akkor drasztikus módszereiről hírhedt párttitkár igazgató kegyetlen fenyítése vezetett el idáig. Mi volt a bűnöm? Igazából semmi, csak annyi, hogy gyermeki őszinteséggel, már akkor is ki mertem mondani az igazságot.

„Sok szép emlék köt Székelyhídhoz”

Kanapé  2021. május 6. csütörtök 

Beszélgetés Dérer Ferenc újságíróval, városunk egykori polgármesterével

Dérer Ferenc 2018-as nyugdíjba vonulásakor azt mondta, ő tulajdonképpen boldog ember, hiszen majdnem mindent sikerült megvalósítania egykori álmából, örül és boldog annak ellenére is, hogy voltak ugyan nehéz időszakok az életében, de azok, akik szeretik mindig ott voltak a közelében, bátorították, erőt adtak számára a folytatáshoz.

– Sok mindenben kipróbáltad magad, hiszen voltál pedagógus, polgármester, újságíró, szerkesztő. Arra kérnélek, hogy foglald össze változatos pályád fontosabb állomásait.

A gyümölcs lelke, a lélek gyümölcse

Kanapé  2021. március 29. hétfő 

Beszélgetés Nagy Botonddal, a helyi pálinkakultúra gondozójával és prémiumminőségű párlatok készítőjével

Mondhatjuk, amibe belefog a székelyhídi származású Nagy Botond, azt sikerre viszi. Volt már cégtulajdonos, világhírű sportfavágóként mindenki ismeri a nevét, és most a pálinkakészítés világában is komoly hírnévre tett szert. Ő a helyi Zekulhyda márkanév megalapítója.

– Az Érmellék közismerten borvidék, finom szőlőnedűiről vált híressé. Miért épp a pálinkára esett a választásod?

– Alkalmanként nagyobb ünnepségeken vagy a családban jeles napok alkalmával az ember meg-megiszik egy-egy pohár pálinkát. Az elfogadott vélemény pedig az, hogy a pálinka jó erős, ütős és büdös kell legyen. Szíverősítő, így is szokták viccesen emlegetni. Nos, miután máshol először kóstoltam prémiumpálinkát, elgondolkodtam azon, hogy vajon mi miért nem tudunk hasonlót készíteni?

Ezután kezdtem beleásni magam a témába. Rengeteg anyagot elolvastam és „Doktor” Google mindannyiunk jó barátja – megannyi buktatóval is szolgált, míg a saját káromon megtaláltam a hiteles forrásokat és a tapasztalat gyümölcsei be nem értek.

Közérthetővé tenni a tudást

Kanapé  2021. március 28. vasárnap 

Elismerés Angyal Olívia képzőművésznek

Megtisztelő elismerést szerzett Angyal Olívia képzőművész, aki versenymunkájával a nemzetközi szaktekintélynek örvendő, elismert fizikus, Barabási Albert-László hálózatkutató BarabásiLab: Rejtett mintázatok című kiállításához kapcsolódó Tedd láthatóvá a tudást elnevezésű pályázaton vett részt. Olívia a margittai Horváth János Elméleti Líceumban rajzot tanít, a Partiumi Keresztény Egyetem vizuális kommunikáció szakán szerzett magiszteri diplomát. Álma a kutatómunka, elkötelezettsége  a képzőművészet iránti szeretete, jelenleg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézet Történelem, Civilizáció és Kultúra Doktori Iskolájának hallgatója.

Doktoranduszi munkája során az erdélyi kortárs magyar gyermekkönyv-illusztrációk történetét dolgozza fel. Kutatásának felvállalt célja, hogy ez a máig feltáratlan terület felkerüljön a művészettörténet palettájára. E témának kicsi részlete az Újraéledő szürrealizmus a vizsgált kontextus keretében, ezzel nevezett a Tedd láthatóvá a tudást! címen meghirdetett pályázatra.

Az érmelléki föld szerelmese

Kanapé  2021. március 10. szerda 

Nagy Barna agrármérnök a mocsár- és lápvilág eltűnése után létrehozta saját „oázisát”

Ízes beszédű, két lábbal a földön járó, sokat megélt ember, akinek soha eszébe sem jutott elhagyni szeretett szülőföldjét, a varázslatos Érmelléket. Ilyennek ismertem meg beszélgetőtársamat, Nagy Barna agrármérnököt. Tarcsán született 1950-ben, sok víz lefolyt azóta az Éren, s nagyon sok minden megváltozott, ám a Nagy családban generációk sora foglalkozott és foglalkozik gazdálkodással, földműveléssel.

Az légy, aki vagy

Kanapé  2021. január 26. kedd 

Folyamatosan csiszolgatja stílusát Major Zsuzsi, székelyhídi divattervező

Major Zsuzsi fiatal anyuka, aki nagy gyereklelkével szemléli a világot. Piros, fekete pöttyös, katica kabátban libben elő, hogy fogadjon otthonukban, mikor meglátogatom őket. Ugyanakkor komoly felnőtt is, aki kreatív alkotóként saját vállalkozása, varró és kézműves műhelye beindítását tervezi a közeljövőben.

– Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

– Nagyon sokat jelentett az, hogy kint a hegyen szomszédok nélkül nőhettünk fel a bátyámmal. Édesanyámék sok ismerőse meg is jegyezte, hogy biztos antiszociális felnőttek válnak majd belőlünk, azonban ennek pont az ellenkezője igazolódott be: igazán társasági emberek lettünk mindketten. Rengeteg barátunk volt, akik – ha esett az eső, gumicsizmában, ha pedig hullott a hó, szinte négykézláb vagy traktorral – gyakran meglátogattak bennünket. Vonzotta őket a kaland, az a szabadság, amit ott találtak. Nagy örömmel tölt el, hogy közel költöztünk a férjemmel a szülői házhoz és most a saját gyerekemnek is hasonló szabadságot adhatok.