^ Vissza Fel
Kanapé kategória bejegyzései:

A gyümölcs lelke, a lélek gyümölcse

Kanapé  2021. március 29. hétfő 
 490

Beszélgetés Nagy Botonddal, a helyi pálinkakultúra gondozójával és prémiumminőségű párlatok készítőjével

Mondhatjuk, amibe belefog a székelyhídi származású Nagy Botond, azt sikerre viszi. Volt már cégtulajdonos, világhírű sportfavágóként mindenki ismeri a nevét, és most a pálinkakészítés világában is komoly hírnévre tett szert. Ő a helyi Zekulhyda márkanév megalapítója.

– Az Érmellék közismerten borvidék, finom szőlőnedűiről vált híressé. Miért épp a pálinkára esett a választásod?

– Alkalmanként nagyobb ünnepségeken vagy a családban jeles napok alkalmával az ember meg-megiszik egy-egy pohár pálinkát. Az elfogadott vélemény pedig az, hogy a pálinka jó erős, ütős és büdös kell legyen. Szíverősítő, így is szokták viccesen emlegetni. Nos, miután máshol először kóstoltam prémiumpálinkát, elgondolkodtam azon, hogy vajon mi miért nem tudunk hasonlót készíteni?

Ezután kezdtem beleásni magam a témába. Rengeteg anyagot elolvastam és „Doktor” Google mindannyiunk jó barátja – megannyi buktatóval is szolgált, míg a saját káromon megtaláltam a hiteles forrásokat és a tapasztalat gyümölcsei be nem értek.

Közérthetővé tenni a tudást

Kanapé  2021. március 28. vasárnap 
 78

Elismerés Angyal Olívia képzőművésznek

Megtisztelő elismerést szerzett Angyal Olívia képzőművész, aki versenymunkájával a nemzetközi szaktekintélynek örvendő, elismert fizikus, Barabási Albert-László hálózatkutató BarabásiLab: Rejtett mintázatok című kiállításához kapcsolódó Tedd láthatóvá a tudást elnevezésű pályázaton vett részt. Olívia a margittai Horváth János Elméleti Líceumban rajzot tanít, a Partiumi Keresztény Egyetem vizuális kommunikáció szakán szerzett magiszteri diplomát. Álma a kutatómunka, elkötelezettsége  a képzőművészet iránti szeretete, jelenleg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézet Történelem, Civilizáció és Kultúra Doktori Iskolájának hallgatója.

Doktoranduszi munkája során az erdélyi kortárs magyar gyermekkönyv-illusztrációk történetét dolgozza fel. Kutatásának felvállalt célja, hogy ez a máig feltáratlan terület felkerüljön a művészettörténet palettájára. E témának kicsi részlete az Újraéledő szürrealizmus a vizsgált kontextus keretében, ezzel nevezett a Tedd láthatóvá a tudást! címen meghirdetett pályázatra.

Az érmelléki föld szerelmese

Kanapé  2021. március 10. szerda 
 1 354

Nagy Barna agrármérnök a mocsár- és lápvilág eltűnése után létrehozta saját „oázisát”

Ízes beszédű, két lábbal a földön járó, sokat megélt ember, akinek soha eszébe sem jutott elhagyni szeretett szülőföldjét, a varázslatos Érmelléket. Ilyennek ismertem meg beszélgetőtársamat, Nagy Barna agrármérnököt. Tarcsán született 1950-ben, sok víz lefolyt azóta az Éren, s nagyon sok minden megváltozott, ám a Nagy családban generációk sora foglalkozott és foglalkozik gazdálkodással, földműveléssel.

Az légy, aki vagy

Kanapé  2021. január 26. kedd 
 733

Folyamatosan csiszolgatja stílusát Major Zsuzsi, székelyhídi divattervező

Major Zsuzsi fiatal anyuka, aki nagy gyereklelkével szemléli a világot. Piros, fekete pöttyös, katica kabátban libben elő, hogy fogadjon otthonukban, mikor meglátogatom őket. Ugyanakkor komoly felnőtt is, aki kreatív alkotóként saját vállalkozása, varró és kézműves műhelye beindítását tervezi a közeljövőben.

– Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra?

– Nagyon sokat jelentett az, hogy kint a hegyen szomszédok nélkül nőhettünk fel a bátyámmal. Édesanyámék sok ismerőse meg is jegyezte, hogy biztos antiszociális felnőttek válnak majd belőlünk, azonban ennek pont az ellenkezője igazolódott be: igazán társasági emberek lettünk mindketten. Rengeteg barátunk volt, akik – ha esett az eső, gumicsizmában, ha pedig hullott a hó, szinte négykézláb vagy traktorral – gyakran meglátogattak bennünket. Vonzotta őket a kaland, az a szabadság, amit ott találtak. Nagy örömmel tölt el, hogy közel költöztünk a férjemmel a szülői házhoz és most a saját gyerekemnek is hasonló szabadságot adhatok.

Guba-Kerekes Zsuzsa lett városunk új könyvtárosa

Kanapé  2021. január 25. hétfő 
 1 222

Új könyvtárossal és leleményes ötletekkel gazdagodik a könyvtár

Nem esik messze az alma a fájától, tartja a mondás, amelyet az élet is gyakran alátámaszt. Guba-Kerekes Zsuzsa festőművész, illusztrátor (portrénkon) esetében ez nemrég kétszeresen is beigazolódott, hisz az édesapjától örökölt rajztehetsége mellett az édesanyjától örökölt könyvszeretete szintén meghozta gyümölcsét. A harmincéves pálya után nyugdíjba vonuló édesanyját követve vált Zsuzsa Székelyhíd város újonnan kinevezett könyvtárosává.

Az új munkahelyért tavaly november elején sikeresen versenyvizsgázott, így hamarosan kezdetét vette a munka, amelyben az első hetekben segítő jobbként édesanyja állt mellette. El is kelt a támogatás, hisz rengeteg új dolog van, amiben meg kell állnia a helyét: a könyvek számrendszerének megtanulása és digitalizálása, azaz egy számítógépes programban való rendszerezése, nem utolsó sorban pedig az olvasók megismerése.

A mozgás maga az élet

Kanapé    2020. december 8. kedd 
 728

Tóth-Gardó Gertrúd székelyhídi mozgásterapeuta segít a betegeknek kihozni magukból a legjobbat

Mindig mosolygós, vidám, nagyon segítőkész és végtelenül szerény. Véleményem szerint arra született, hogy segítsen az embereknek, gyógyítson, amit az életútja is teljes mértékben igazol. Ő Tóth-Gardó Gertrúd, mozgásterapeuta, aki a telefont is mindig mosolyogva veszi fel, hisz a szeretet, a vidámság a vonalon túlra is elér.

– Milyen érzések kötnek gyerekkorodhoz?

– Csupa jó érzéssel tudok csak a gyerekkoromra gondolni. Olyan szeretetteljes családban nőttem fel, amely annyi mindent hozzáadott az életemhez, hogy igazából mindenben, ami velem történik, vissza tudok nyúlni a gyerekkoromhoz. Négy évvel nagyobb fiútestvérem volt, akire igazán felnéztem és akivel nem volt külön szobánk. Édesapám igazi családfenntartóként azt mondta, hogy egy édesanyának otthon, a gyerekeivel van a helye. Édesanyámnak, a tökéletes anyukának mindig volt ideje arra, hogy meghallgasson bennünket és minden kívánságunkat leste – persze nem anyagi értelemben véve –, a lelkünkkel, érzéseinkkel foglalkozott igazán. Visszagondolva a gyerekéveimre én semmit sem csinálnék másképp, mint ahogyan történt, minden úgy volt jó, ahogy volt.

„Korán kezdtem, hamar zárok”

Kanapé  , , ,   2020. november 5. csütörtök 
 673

Az érköbölkúti Erdei Sándor tárt kapukkal várja a tanulni vágyó kádárinasokat műhelyébe
Az Érmellék utolsó kádáraként emlegetett mesterember több, mint 30 éve látja el az Érmelléket minőségi faedényeivel, azok teljeskörű gyártói felelősségvállalásával. Hogyan lett ő kádár és mit gondol a mesterségről napjainkban?

Jó szolgái lenni a közösségünknek

Kanapé  2020. szeptember 23. szerda 
 168

Beszélgetés Tóth Andreával, a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthon új vezetőjével

Mikor megérkezem a helyi gyerekotthon udvarába olyan, mintha egy régi barátot üdvözölnék, bár még csak egyszer találkoztunk, futólag. Andreát épp vinettasütés kellős közepéből rángatom el, de barátságosan hatalmas mosollyal jön, és csak mesél és mesél. Én, mint egy kisgyerek hallgatom a történetét és megint örül a lelkem, hisz – mint a gyerekkori mesékben – a jó mindig legyőzi a gonoszat.

– Milyen emlékeid vannak gyerekkorodból?

– Lébényben nőttem fel, ami egy Győr–Moson–Sopron megyei nagyközség Északnyugat-Magyarországon. Igen zárt közösség, lokálpatrióta, mélyen hívő emberekkel, ahol a gyerekek konzervatív nevelést kapnak, de egyben nyitottságot is az új dolgok felé. Kortársaimmal együtt a létező szinte minden tanfolyamra beírattak, melyek a közösség jóvoltából minden gyerek számára ingyenesen hozzáférhetőek voltak. Örökmozgó, minden iránt érdeklődő gyerekként, ez a legjobb dolog volt, ami velem történhetett. Lébény, habár kicsi, eldugott település, igen zárt közösséggel, nekem mindig a világ közepe marad.