Portyák, lovas események, katonaéletek kelnek életre az évfordulóra megjelent könyvben
Fennállásuk harmincéves évfordulóját ünneplik idén a hagyományőrző huszárok, és november 11-én lesz száz éve, hogy véget ért az első világháború. Ennek a két évfordulónak állít emléket a Hősök útján. Huszár emlékkönyv című kötet, melyet október 26-án mutattak be Székelyhídon.
Az egybegyűlteket Gavrucza Tibor nyugalmazott református lelkész köszöntötte a székelyhídi városi múzeumban megrendezett kötetbemutatón. Az Europrint Könyvkiadó gondozásában megjelent Hősök útján. Huszár emlékkönyv című kötetet Adorján Csaba hagyományőrző huszárőrnagy és Csontos János, a debreceni 2. honvéd huszárezred őrnagya, a könyv szerkesztője ismertette, megköszönve az RMDSZ-nek a lehetőséget, illetve a gondoskodást és a vendéglátást a helybelieknek. A kötetet szintén méltatta Gellért Gyula kuruc hagyományőrző ezredes.
Béres Csaba, városunk polgármestere üdvözlő beszédében a helyi kulturális élet bölcsőjének nevezte a múzeum épületét, és az anyaországgal való szoros összeköttetés fontosságáról beszélt.
A rendezvény fővédnöke, Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor örömét fejezte ki afelett, hogy nagyváradi könyvkiadója adhatta ki az emlékkönyvet. Elmondta, látja, milyen sokan értékelik a huszárközösségeket, és biztosította a jelenlévőket arról, hogy sok hasznos információ került be a kötetbe, azt kívánta, hogy legyen utóélete a munkának.
A kötet huszártörténeti adatokat, életrajzokat (például Tisza István gróf miniszterelnök-honvédezredesét) és az elmúlt 88 év eseményeit, a nagy huszáremléktúrákat ismerteti szövegben és főleg képekben. Ezeknek a történelmi emléktúráknak (mint például a Szent Imre millenniumi, a szentjobbi, a Kossuth-, a hortobágyi, a Bem tábornok vagy a Gróf Tisza István-emléktúra) célja a katonai hagyományok, szokások átélése. A kötet kiadásával a megjelenésben közreműködők a november folyamán tervezett huszárévfordulós ünnepek mellett szeretnék felhívni a figyelmet arra is, hogy az első világháború vége egyben a huszárság felszámolását is jelentette, egyidejűleg sajnos jóformán teljes a hiánya a konfliktus végére való megemlékezéseknek.
A kötetbemutató végén ismét Béres Csaba szólt a jelenlévőkhöz, megnyitotta Gavrucza Tibor állandó festménykiállítását.
Szerinte „a kultúra az a fék, amelyre szükség van manapság, és ahhoz, hogy megosszuk egymással, együtt kell lennünk.” Beszédében a polgármester kihangsúlyozta, hogy elöljáróként soha nem mond nemet a kulturális rendezvények hátterének biztosítására, és bár gyakran nem úgy tűnik, Székelyhíd igenis egy lüktető város, számos rendezvénnyel, sport- és táncklubbal, kórusaival, és tizenkét képzőművészével, „emberekkel, akik megélik a kultúrát, és akiket nem becsülünk meg eléggé.”
A rendezvény végén a városvezető azt is bejelentette, novemberben elkezdődhet a helyi színház épületének felújítása, amivel egy tizenegy éves küzdelem ért véget.
Fekete Katalin, a városháza kulturális referense, lapunk korábbi főszerkesztője két költeménnyel tette színesebbé a délutánt: Tompa László Lófürösztés című és Számadó Ernő Az alkotás misztériuma című versével, közreműködött továbbá a Székelyhídi Férfikórus Karancsi Béla karnagy vezetésével, valamint Balla Frigyes baptista igehirdető, vallástanár, aki gitáron kísérte a megnyitót követő, az I. világháború végére való emlékezés alkalmából történt gyertyagyújtást.
A találkozót a húsz éve aktív Székelyhídi Férfikórus zárta.
A kiállítás megnyitása után az érdeklődők megtekinthették a Gróf Tisza István emléktúra című kisfilmet.
Szamos Mariann
Írta: Ér hangja
Vélemény, hozzászólás?