jegyzet

Túlestünk az iskolai év legtöbbünk számára rettegett hetén. Pár évvel azelőtt ott valahol fent kitalálták és azóta minden évben lenyomják a torkunkon. Ez volt az Iskola másként program, amely a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban október 22–28. között zajlott.
Nem vonom kétségbe, hogy nagyon nemes eszmékből indult ez az ötlet. Tanévenként egyszer minden tanár megmutathatja, a szűk szakterületén kívül mit tud, illetve összeterelődhetnek új csoportokba az egész iskolából a hasonló érdeklődésű diákok, esetleg tanárok. De ebben az esetben is az elmélet és a gyakorlat merőben különböznek egymástól.
Az irányelvek, a metodológia sok helyen homályos, értelmezési lehetőségeket hagy, tehát ki is játszható. Egészét tekintve teljesíthetetlen, ezért az iskolák szerintem kivétel nélkül megszegik ilyen vagy olyan formában. Érdeklődtem az ügyben más iskoláknál is.


*
Talán kezdjük azzal, hogy az egész program megszervezése hihetetlen logisztikai munkát igényel, természetesen ezt ingyen és bérmentve végzi el pár ember. Ebben az évben én önként jelentkeztem szervezőnek, mert a tavalyi rendszer nem tetszett, igazán törvényesnek sem találtam. Igaz, eddig egyetlen évben sem volt, hogy utólag mindenki mindennel meg legyen elégedve. Három-négy ember volt az akcióbizottságban az V–XII. osztályban, egymás között leosztva a feladatokat. Az általános iskolában a tanítók a saját osztályaikat irányították, arra kevesebb rálátásom volt. (De például voltak nálam látogatóban a fizikalaborban.)
Először megállapodtunk abban, hogy háromórás kvantumban lesznek a foglalkozások, két osztályfőnöki nappal (mellesleg ez sem teljesen szabályos, de praktikus). Minden tanerőnek a megfelelő óraszámban el kellett készítenie a programtervet, ezeket összesítettük, órarendet készítettünk, elküldtük mindenkinek, kijavítottuk, a termeket kijelöltük, újra elküldtük, kinyomtattuk, kifüggesztettük. Persze a szolgálatosság is megváltozott ezen a héten. Ezután következett a diákok választása és beiratkozása. Ebben az osztályfőnökeik segítettek. Ha valamelyik kollégához jelentkezett diák, be kellett írja a tanár a diák nevét a foglalkozáslapjára, a saját nevét és aláírását pedig a diák ellenőrzőlapjára. ez utóbbi alapján ellenőrizték az osztályfőnökök előzetesen, hogy minden tanulónak teljes-e az órarendje. Az ellenőrzőlapot a foglalkozás alkalmával aláírta a tanár, utólag ennek alapján írja be az osztályfőnök a hiányzásokat. A rákövetkező héten visszajelzéseket kérünk tanártól-diáktól, ezeket összesítjük és levonjuk majd a következtetéseket. Lehetséges, hogy bonyolultnak tűnik a rendszer, ebben az esetben javaslatokat kérek egyszerűbb, de átlátható és törvényes lebonyolításra!
*
Rengeteg munkát igényelt a struktúra kitalálása, elkészíteni a szükséges papírokat, miközben a kollégák egy része még a minimális segítséget sem adja meg a kijelölt határidőig. Tudom, mert a programok leadási határideje után egy nappal én magam telefonáltam rá több mint húsz felnőtt emberre, hogy legyen szíves, küldje el az általa választott programok címét, hogy tudjuk elkezdeni a szervezést. Mondjuk utána is még sokat kellett egyeztetni, noszogatni.
Elismerem, kellemetlen feladat, nyűg mindenki számára. Olyasmit kell levezényelni, amiben nem sok tapasztalatunk van, nem tanultuk, nincs ilyen irányú végzettségünk. Ezért a legtöbb program olyan, amilyen lesz. Valószínűleg mi nem vagyunk elég bátrak és kreatívak. Tisztelet a kivételnek, a jól sikerült foglalkozásnak, persze az is akadt bőven.
Kipróbáltunk már sokféle rendszert, lebonyolítást, mindegyik kínkeserves volt és inkább a hátrányokat láttuk. Rengeteg frusztrációval maradtunk utána mi, tanárok, a diákok meg rettenetesen unták, jobban, mint egy szokványos iskolahetet. A program végi felmérések minden esetben ezt mutatták. Ezt a hiányzások számának látványos megnövekedése is mutatja, sokkal több igazolatlan óra szokott lenni ezen a tematikus héten, az szülői és az orvosi igazolások száma is meredeken emelkedik ilyenkor. Valószínűleg azt gondolják, ez nem rendes tanítás, ebből nem lesz számonkérés, nem kell komolyan venni. Ehhez nem fűznék megjegyzést!
*
Persze, lehet izgalmas programokat is szervezni, de ezek nagyrészt pénzigényesek. Nem várhatom el a diákoktól és a szülőktől, hogy mélyen a pénztárcájukba nyúljanak, mert valami csodás ötletem támadt. Ide tartoznak a kirándulások is, amelyek rengeteg papírmunkával, fáradtsággal és megkötéssel járnak. Például az is, hogy legtöbb tíz diák juthat egy kísérő tanárra, emiatt a többi foglalkozás valószínűleg túl lesz zsúfolva, a fennmaradó gyerekek egyszerűen nincs hová bejelentkezzenek. Nem véletlenül legtöbb kétnapos kirándulást engedélyeznek, de szerintem jövőre tanáronként legtöbb egy napot fogunk javasolni.
Sajnos az időjárás sem volt mellettünk, kifogtuk októberben az egyetlen hűvös, esős, szeles hetet. A szabadtéri programok nem voltak nagyon kellemesek, ilyen időben büntetés az erdőt járni, kirándulni, várost nézni, szemetet szedni, szalonnát sütni vagy bográcsost főzni. Pár kollégával össze is vitatkoztam, mert szerintem csak tanerőkkel bográcsozni, egyetlen diák nélkül, pláne elvileg munkaidőben, nem oktatási-nevelési tevékenység. Ezzel csak magunkat járatjuk le a közösség előtt.
Természetesen, mint mindig, most is voltak olyanok, akik elváráson felül teljesítettek és olyanok is, akik még a minimálisan elvárhatót sem.

Joggal kérdezhetik, ha ennyire kínkeserves ez a feladat, miért vállaltam. Mert utálom, ha azt látom, hogy valami rosszul működik és többet ártunk vele, mint amennyit használunk.
Ha össze akarnám foglalni ennek a hétnek eredményeit, kudarcait, tanulságait, mégis azt kell mondanom, hogy minden munka, kínlódás, kudarc ellenére a főbb célkitűzéseket elértük, összességében eredményes volt a munkánk.


Írta: Pap József, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum fizika szakos tanára