Hagyománnyá vált az érköbölkúti iskolában, hogy november 22-én a helyi iskolások egy csoportja Érmindszenten (Adyfalván) tiszteleg a költőóriás szülőházánál. Az idei kirándulás eltért az eddigiektől, hiszen egész napos emléktúrán keresték fel azokat az érmelléki helyeket, ahol Ady járt, illetve ahol a költő emlékét őrzik. Az idei kirándulást megelőzte az iskolában lezajlott vetélkedő Ady életéről, illetve az Érmellék sajátságos tájegységéről. Ilyen útravalóval indult szombaton érköbölkúti diákok lelkes csoportja Rákóczi Lajos magyar szakos tanár vezetésével érmelléki Ady-kultusz nyomában.

Először tartottak úgynevezett vasárnapi iskola-típusú foglalkozást Érköbölkúton és Hegyközszentmiklóson november 13-án körülbelül harminc gyermek jelenlétében a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntesei. Mindez annak a nem várt, de ugyanakkor kedves látogatásnak az eredménye, amellyel ez év májusának végén Oláh Évát, az érköbölkúti iskola megbízott igazgatónőjét lepték meg. Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa Gellért Gyula érmelléki református lelkipásztor kíséretében érkezett, hogy felajánlja segítségüket a helyi diákoknak és pedagógusoknak. A programban több határ menti település is részt vesz, és célja támogatni a gyerekeket abban, hogy saját hazájukban magyarok maradhassanak.

„Semmit már sohasem fogok csinálni többet” – hangzik el a szívbemarkoló mondat a hatéves Róbert Gida szájából a Micimackóban. És valóban, a gyermekkor végével megkezdődik a kötelességteljesítés kora, és elfelejtünk  időt szánni a „semmi csinálásra”, a csodára, amit pedig meg kellene őriznünk magunkban. Akik gyerekekkel foglalkoznak, nagyon jól tudják ezt, és minden nap meg is élik a csodát. A csodákat igen jól ismerik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi csoportjánál, mert itt minden napi vendégek. Benne vannak minden tiszta szívű gyermekmosolyban, minden ölelésben, minden őszinte szóban.

Akár a semmiből is csodákat tudnak varázsolni  a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban működő Pábaja Kézműveskört látogató ügyes kezű gyerekek. Mindig figyelembe veszik az évszakok és jeles ünnepek sorrendjét: ősszel az őszi díszek, télen a karácsonyi ötletek, míg tavasszal a húsvéti készülődés kerül középpontba. A gyerekek is aktívan részt vesznek az a heti foglalkozás témájának kitalálásában, hiszen bármelyikük előállhat új ötletekkel és tervekkel. Felsorolni is nehéz lenne mennyi csoda született már: őszi levelekből lenyomat, ragasztott kép; magokból tájkép, konyhadísz; őszi termésekből állatok; papírból ablakdíszek; bőrből és gyöngyből  ékszerek, faliképek.

A Székelyhídi hírlap 1911. augusztus 17-i vezércikke

Végelemzésben a szükséglet az, mi tettre kényszeríti az embert, a cselekvés fő motívuma tehát a szükséglet. A társadalmi fejlődést vagy az új szükségletek keletkezésére vagy a régiek differenciálódására, ezeket pedig mindig gazdasági okokra vezethetjük vissza. Megemlítve azt, hogy az emberi szükségletnek az okok egész komplexuma képezi alapját, már higiénikus szempontból is a legfontosabb szükségletek egyike: a testmozgás, mit minden ember, életviszonyai által meghatározott korlátok között, testi épsége és egészsége lerombolásának terhe alatt köteles teljesíteni.

Schmauz Anna és Szamos Ferencz a világháború éveiről

Koruknál fogva is biztos számtalanszor végiggondolták magukban a történteket, amit nem tudtak, de nem is akarták elfelejteni. Könnyűnek nem könnyű beszélni róla, mert felelevenednek a régi borzalmak, fájdalmak és a gyász. De mi örök hálával köszönjük nekik, hogy segítenek gyökereinket újra megtalálni. Kevéssel az interjú elkészülte után Ancika néni elhunyt, már nem fog soha többet mesélni az életéről azzal a szelídséggel és nyugalommal, amivel csak ő tudott, egyedi volt és pótolhatatlan.

Beszélgetés Szenkó Renáta székelyhídi kilencedik osztályos diákkal, a váradi CS Motorul futballcsapat játékosával

A labdarúgás nem kifejezetten egy női sport. Az, hogy nekem mégis erre esett a választásom elsősorban az unokatestvéremnek köszönhető, akivel sokat voltam együtt, és aki sokat focizott, és én mindig mentem vele. Van egy másik unokatestvérem is, aki lány, ő is sokat focizott, vele is sokat jártam játszani, bár ő azóta már felhagyott ezzel.

Székelyhídon a keddet és a pénteket emberemlékezet óta piaci napként emlegetik. Elég régi hagyomány ez városunkban, legalább húsz éve, tehát valószínűleg a rendszerváltás óta ez így van, és ez rendben is van így. Mivel hamarosan nagy változások lesznek a piacon, gondoltam meg kellene örökíteni a jelenlegi állapotot, és ezt elárulni a kedves olvasónak a jövőből. Bár Székelyhíd igencsak kis méretű városnak számít, ahhoz képest igen sok helyről érkeznek hozzánk árusok; a környékbeli településeken (Asszonyvására, Bihardiószeg, Csokaly, Érolaszi, Érkereki, Érkeserű, Hegyközszentmiklós) kívül Érmihályfalváról, Nagyváradról, sőt Debrecenből és Nyíregyházáról is.