Székelyhídon a keddet és a pénteket emberemlékezet óta piaci napként emlegetik. Elég régi hagyomány ez városunkban, legalább húsz éve, tehát valószínűleg a rendszerváltás óta ez így van, és ez rendben is van így. Mivel hamarosan nagy változások lesznek a piacon, gondoltam meg kellene örökíteni a jelenlegi állapotot, és ezt elárulni a kedves olvasónak a jövőből. Bár Székelyhíd igencsak kis méretű városnak számít, ahhoz képest igen sok helyről érkeznek hozzánk árusok; a környékbeli településeken (Asszonyvására, Bihardiószeg, Csokaly, Érolaszi, Érkereki, Érkeserű, Hegyközszentmiklós) kívül Érmihályfalváról, Nagyváradról, sőt Debrecenből és Nyíregyházáról is. Az emberek kilencven százalékának törzshelye és bérlete van a piacon, míg az alkalmi árusok alkalomról alkalomra meg kell küzdjenek a helyükért, ők napijegyet válthatnak az árusításhoz.
Szinte bármit meg lehet kapni a piacon, ugyanis igen sokféle portékát hoznak magukkal az árusok: mindenféle tejtermékeket, tojást, háziszárnyasokat, palántákat, fűszereket, zöldségeket, gyümölcsöket, ruhaneműket, könyveket, lábbeliket, műszaki dolgokat, kerékpárokat, edényeket, és szinte mindent, ami egy piacról nem hiányozhat.
Egy baj van a mi kis piacunkkal, hogy kicsit kicsi, kátyús, sáros és az árusok elmondása szerint a tető is be szokott ázni. Gondot jelent az is, hogy elég nehéz a közlekedés, mivel a kocsikkal elég szűkösen férnek el, és mindig probléma van belőle, főleg ha szembetalálkozik két autó. Az árusoktól viszont azt is megtudtam, hogy a közeljövőben komoly átalakítások lesznek a piacon, ha minden igaz, felújítják. És lám, igazuk van, mint azt megtudtam az önkormányzatnál. A mi kis piacunkat hamarosan fel fogják újítani, és már abban a stádiumban van a dolog, hogy talán épp most, e sorok olvasása közben döntik el, hogy melyik kivitelező cég nyeri meg a munka elvégzésének jogát.

 

A tervek szerint az egész piacot átalakítják, nem lesz több kátyú és nem lesz beázás, mert rendesen lebetonozzák és lefedik a piacteret, kialakítanak egy másik kijáratot az autóknak, hogy könnyebben közlekedjenek. Továbbá megpróbálják kicsit részekre osztani, vagyis ruhanemű- és élelmiszerrészleg, sőt tejcsarnokról, hűtőről a húsféléknek, mérlegekről is szó van. Ez persze nem olcsó mulatság, ugyanis régi pénzben milliárd lej fölötti költségvetésről beszélnek, amelyet az önkormányzat fog finanszírozni.
Természetesen nem mindenki örül a változásnak – hisz annak legtöbbször nem örül az ember, mert fél az újtól –, ugyanis az árusok félnek a törzshelyeik elvesztésétől, és a bérlet drágulásától is tartanak. Elcsépelt szöveg, de mindig szükség van az áldozathozatalra, hisz egy felújított, korszerű piac szerintem megér ennyit.

 

Major Lajos