A Székelyhídi hírlap 1911. augusztus 17-i vezércikke

Végelemzésben a szükséglet az, mi tettre kényszeríti az embert, a cselekvés fő motívuma tehát a szükséglet. A társadalmi fejlődést vagy az új szükségletek keletkezésére vagy a régiek differenciálódására, ezeket pedig mindig gazdasági okokra vezethetjük vissza. Megemlítve azt, hogy az emberi szükségletnek az okok egész komplexuma képezi alapját, már higiénikus szempontból is a legfontosabb szükségletek egyike: a testmozgás, mit minden ember, életviszonyai által meghatározott korlátok között, testi épsége és egészsége lerombolásának terhe alatt köteles teljesíteni. A kultúr társadalomban a szükséglet kielégítésének általános és közönséges eszköze: a sétálás s ennek intézménnyé való fejlődése: a korzózás, mely ott, hol feltételei fenn forognak, nélkülözhetetlen és önálló szükségletté fejlődött, mert a kiválasztás érdekében egyik legalkalmasabb eszköz vagyoni képesség és testi szépség fitogtatása.
A létért való küzdelemben a verseny elve valósul meg: az emberek embertársaik legyőzésére, felülmúlására törekednek. A harcot természetesen átviszik a korzóra is, ami itt különösen a testalkat, prém, tollazat, – szóval a külső feltűnően szebbé tételében nyilvánul meg.

 

A sétaszükséglet alapfeltételét az arra alkalmas sétahely képezi s ennek eszményét az aszfalt realizálja. Az aszfalt készen levén – most vajúdnak vele a causalis nexusban levő új szükségletek, minek eredmény majd e szükségletek kielégítése lesz. Ne csodálkozzon tehát senki, ha eltűnnek a csatkos, ferde sarkú, szeges talpú, kopott, ócska Noé bárkák s helyüket a ragyogó, elegáns, jajgatásig szűk, nesztelenül járó gyártmányok foglalják el? a horpadozó kályhacsövek helyett a láthatáron majd a beretva éles, művészi szabású szoknya-nad, – pardon: nadrágok jelennek meg? – soha meg nem álmodott babák, villik és tündérek, – skyllák és charybdiszek, drága kalapok és karcsú mamák, elegáns sétapálcák és tekinélyes papák tűnnek fel hétköznapokon is, hát még a vasárnapi mosogatás után!

 

Az erkölcsi szabályok: részben összetörnek, – részben újak keletkeznek. Persze ezeknek, mint minden csatatérnek, – halottjai is lesznek.
Az aszfalt nem csupán egy szükségletet kelt életre, de megszólaltatja az összes resonáns szükségleteket is, amiért is szembeötlő hatásai lesznek. Az új aszfalt új szükségleteket támaszt, az új szükségletek új cselekvésekre, nagyobb erőkifejtésre szorítja a társadalmat. A megnövekedett munkateher ugyan nehezedni a társadalom tagjaira? – de azért ne sopánkodjon senki, hanem igyekezzen a célok és eszközök helyesebb, jobb és ésszerűbb megválasztásával e terheken könnyíteni. Az evolúció folyamán persze az erősek diadalt aratnak s a gyengék – elhullnak, – a társadalom azokat ünnepli, ezeket eltemeti. Visszatérés a harctérről nincs: csak előre! Egy ›kis‹ fokkal feljebb vagyunk! [N]