A Székelyhídi hírlap 1912. október 12-i vezércikke

Manapság divatossá lett a nemzeti eszmét lesajnálni, a nacionalizmus, a nemzeti eszme fogalmához bizonyos korlátoltságot, maradiságot fűzni. Akik biológia és fiziológia szellemében gondolkodni meg nem tanultuk, nyilatkoznak a leggúnyosabban a hazafias nemzeti irányról. Mintha nem a legmélyebb természettörvények megnyilatkozásáról volna itt szó! Internacionális hangjai vannak az állatvilágnak, de az ember, mint a teremtés koronája és a legnemesebb faj e tekintetben is a legfinomabban differenciálódottnak bizonyul. Az emberi gondolat csak nemzeti ruhában, valamely nemzeti nyelven bír nyilatkozni.

 

 

 
Mondják, hogy nincsen nemzeti, csak egyetemes tudomány, mert egy az igazság. Hogy az igazság egységének dacára is van nemzeti tudomány, az a legújabb időkből vett példával az experimentum élességével lehet bizonyítani. A tudományok története egy nagy tudomány szaknak 3-4 évtized alatti megteremtésére alig szolgálhat jobb példát, mint amilyen a bakterológia. Ezt olyan külön természetű, két tudományos lángész összeműködésének köszönjük, amilyen volt Pasteur és Koch, gall és germán nemzeti jellem és nemzeti genius e két megtestesülése, és szellemi irányának kölcsönös kiegészítője. Kétféle irányú felfogás, meglátás, gondolkodási és vizsgálati mód egészítette ki itt egymást. Míg Koch a szisztematikus germán észjárású morphológus, az egyes baktériumfajok izolálásának kérdésében egészítette ki és szárnyalta túl a francia iskolát, de azután ontológiai felfogásba esett, mely szerint a baktérium volt minden, a szervezet semmi: addig Pasteur a maga biológia ingeniosus felfogásával a baktériumok élet nyilvánulása titkait kutatva a vírusok gyengítésének és a védő oltásnak lett örök emlékezetű feltalálója. Pasteur egymagában a fajok izolálásának titkát, Koch az attenuació és védőoltásokét fel nem találja. De az egymást kiegészítő e két különböző nemzeti genius együttműködése a tudomány, az igazság és vele az általános kultúra javára óriási nagy lépést jelentett. Látjuk a példán, hogy a különböző nyelvekben megnyilatkozó nemzeti szellem az a prizma, melyen ugyanazon eszme megtörik és mint a fehér fény a spektrum színeire, az eszme is nüánszokra esik szét és megtermékenyíti az eszmék és gondolatok birodalmát.
Nemzeti tudomány tehát ilyen értelemben létezik és ezért van az emberiségnek nemzetekre és nemzeti öntudatokra szüksége; ezért nem ért volna el az emberiség mai fejlettségét, ha a kezdet óta egyetlen egy nyelven beszél vala’ és ezért mondhatta Pasteur: „Ha a tudománynak nincs is, a tudósnak kell, hogy hazája legyen, melyre visszahárítani tartozik mindazt a befolyást, amellyel munkái a világon netalán bírnak.”