Akár a semmiből is csodákat tudnak varázsolni  a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban működő Pábaja Kézműveskört látogató ügyes kezű gyerekek. Mindig figyelembe veszik az évszakok és jeles ünnepek sorrendjét: ősszel az őszi díszek, télen a karácsonyi ötletek, míg tavasszal a húsvéti készülődés kerül középpontba. A gyerekek is aktívan részt vesznek az a heti foglalkozás témájának kitalálásában, hiszen bármelyikük előállhat új ötletekkel és tervekkel. Felsorolni is nehéz lenne mennyi csoda született már: őszi levelekből lenyomat, ragasztott kép; magokból tájkép, konyhadísz; őszi termésekből állatok; papírból ablakdíszek; bőrből és gyöngyből  ékszerek, faliképek.De készültek már üvegfestmények; gipszből állatok, képek, hűtőmágnesek; csuhébabák; csuhévirágok stb.
A négy éve Balló Erika biológia szakos tanárnő kezdeményezésére  megalakult kézműveskör heti rendszerességű foglalkozásai péntekenként 14 órától kezdődnek. (A kézműveskör nevét egyébként időközben három tagra bővült alapító csapatról kapta: Balló Erika, Jagos Helén és Pál Edit.) Bár az egykori alapító tagok ma már kilencedikesek, az alkotókedv nem hagyott alább, így minden évben változik, cserélődik a kör csapata, melyben az V. osztályosok veszik ki a leglelkesebben a részüket a munkából.

 

Mivel a foglalkozásoknak nincs állandó helyszíne, így mindig abban az osztályban tartják őket, ahonnan a legtöbb kis kézműves tag kerül ki. Az alapos takarítás ellenére is előfordul néha, hogy egyesek hétfő reggel álmosan nem igazán ismerik fel az új mintázatú padjukat, de így legalább aznap lehet nem unják annyira a reggeli órát. Egyszer egy kislány meg is jegyezte, hogy azt szereti a legjobban a kézműveskörben, hogy utána minden hétfőn más színű padja van.

 

Jagos Helén tanárnő megfogalmazta a pábajások hitvallását is, mely szerinte minden szenvedélyes kézműves közös ismertetőjele: „Az igazi pábajás mindenben meglátja, hogy jó lesz valamire, a szobája egy raktárra hasonlít, és nem jön zavarba, ha bármikor ragasztószalagot, ollót vagy madzagot kérsz tőle. Magamból kiindulva, a szenvedélyes kézművesek mindig gyártanak valamit és mindig félretesznek dolgokat a „később még jól jöhet” címszóval. Egy csomagolópapír-darabkát később még száz és száz dologra lehet felhasználni. Az életnek az apró dolgok adják meg az értelmét. A gyerekek, úgy hiszem, nem véletlenszerűen kapják a tehetséget, mellyel másokat is megajándékozhatnak. Ezen az úton próbáljuk mi őket terelgetni, és együtt örülni velük a hétköznapi csodáknak, a kis mesterműveiknek.”

 

Ványa Blanka