Szüreti bálozók találkozója Nagykágyán a hagyományőrzés jegyében

Másodjára tartották meg Nagykágyán a szüreti bálozók találkozóját. A falu fiatal leányai és legényei időt és fáradságot nem kímélve készültek már hónapok óta arra, hogy szeptember 18-án népviseletet öltsenek magukra, s a magyar néptáncot és népdalokat büszkén előadva megmutassák az egész falunak, hogy vigad a magyar. A díszes társaság kora délután indult útnak, ki lóháton, ki szekéren, s körbejárták a falut. Minden főbb utcába betértek és előadták a jól betanult nótákat és táncokat. Érdeklődőkből nem volt hiány, öreg és fiatal egyformán kíváncsi volt a falu pacsirtáira. A bátrabbak kiálltak az utcára, a szégyenlősebbek csak a kerítések mögül lesték, hogy ropják a párok a csárdást.

Beszélgetés Pongrácz Vilmossal, a nagykágyai Pongrácz Alapítvány vezetőjével

Nagykágya és a gróf Pongrácz család kapcsolata nem nyúlik vissza hosszú évszázadokra. A Nagykágyán templomot és családi sírboltot építtető, valamint kastélyt bővítő Pongrácz család a XIX. század közepén tűnik fel az akkori Magyarországnak e térségében. Addig a felvidéki Vág-menti Nedec volt a család egyik törzsterülete. Dédapám, gróf Pongrácz Ödön 1847-ben vette feleségül Lónyay Vilmát, aki házassági hozományként kapta szüleitől a nagykágyai birtokot. A család 1944-ig élt Nagykágyán. Én már Budapesten születtem 1947-ben. 1996-ban voltam először Nagykágyán, ami nekem minden szempontból egy hatalmas, főleg érzelmi élmény volt.

A Nagykágyai Mezőgazdasági Iskolacsoport általános tagozatának június 11-i tanévzáróját Karancsi Béla igazgató és Ostroveanu Ágota aligazgató beszéde nyitotta meg, melyben magyar és román nyelven összegezték az elmúlt 2009-2010-es tanévet. Elhangzott, igen kemény és egyben nehéz évet tudhat mindenki a háta mögött, nemcsak a diákok, hanem tanáraik is, de mindannyian bíznak abban, hogy a jövő év sokkal könynyebb lesz s sikeresebb mindenki számára. Majd az V., VI. és VII. osztályok osztályfőnökei – Molnár Andrea, Muntean Sorina és Szabó Roland – összegezték diákjaik munkáját, s kiosztották az okleveleket az azokat nagy izgalommal váró tanulóik számára.

Elballagtak a mezőgazdasági iskolacsoport nyolcadikosai és a XIII. osztályos végzősei

„A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is a helyre,
Melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kinccsé válik.”
Goethe

Nem sokan dicsekedhetnek olyan előkelő korral, mint a Nagykágyán élő Vass Ilona néni, aki május 14-én ünnepelte kereken 100. születésnapját.E különleges alkalomra Ilona néni otthonába látogatott Székelyhíd város polgármestere és alpolgármestere, Béres Csaba és Csuka József, valamint a falu tanácsosa, Nagy István is, akik virágcsokorral köszöntötték az ünnepeltet.Ilona néni családja, gyermekei, unokái és dédunokája társaságában meghatódva fogadta a város elöljáróit. Az idős néni emlékezőképessége még most is nagyon jó. Ottjártunkkor sokat mesélt  gyermekkoráról, családjáról, élete során végzett munkájáról. Arra a kérdésre, hogy „mi a hosszú élet titka?”, Ilona néni röviden csak enynyit válaszolt: „a sok munka, mert egész életemben nagyon sokat dolgoztam.”Isten éltesse Ilona nénit még sokáig családja, szerettei körében!  Fekete Evetke

Szalagavató a Nagykágyai Mezőgazdasági Iskolacsoportba Exupéry szavai indították útjára a Nagykágyai Mezőgazdasági Iskolacsoportban tartott maturandusi ünnepséget. Az iskola hagyományához kapcsolódva a XII. osztályos diákok köszöntötték végzős társaikat elsősorban, de ebben a tevékenységben részt vettek más osztályok is, bizonyítva azt, hogy fontosak számukra társaik, s együtt ők ezen épület falai között nemcsak tanultak, hanem a szeretet szálai is kötődtek köztük. A műsort XII. A. osztályfőnöknője, Lázár Gabriella fogta össze és öntötte formába. A köszöntő beszéd után az általános tagozatra járó diákok kezdték, akik Sas Enikő tanárnő felkészítésével néhány verset szavaltak, emlékeztetve a nagyokat a tovatűnt gyermek éveikre. Majd az iskola színjátszó köre lépett fel A császár új  ruhája című mesejátékkal.

Sok-sok versennyel tarkított mozgalmas iskolanapok
Nagykágyán immár ötödjére rendezik meg az Iskolanapot. A kíváncsiskodó diákok előtt megnyílt egy kapu, egy új út, amely nem a tanulás napja volt, hanem játéké. A fiatalok különböző rendezvényeken mérhették össze tudásukat, erejüket, s bizonyíthatták ezt mindenki számára. A megnyitót iskolánk vezetősége tartotta, ahol Karancsi Béla igazgató úr és Ostroveanu Ágota aligazgatónő mondott köszöntő beszédet a megjelenteknek.

„Nincs gyönyörűbb szó az egész világon,
Mint az édesanya, örömmel kiáltom!”

Az édesanyák köszöntése a legfontosabb dolog a világon. Anyák napján, ezen a csodálatos szép vasárnapi napon a nagykágyai gyerekek is egész nap ünnepeltek, s szívük teljes szeretetével készültek erre az alkalomra.

Délelőtt az istentisztelet után a kisiskolások szavalattal és énekkel köszöntötték édesanyjukat, melyre Balla Frigyes vallástanár és Sas Enikő magyartanár készítette fel őket. Ezután Bara László tiszteletes úr a fiatalokkal néhány szavalattal és énekkel köszöntötték a szülőket.