Szüreti bálozók találkozója Nagykágyán a hagyományőrzés jegyében

Másodjára tartották meg Nagykágyán a szüreti bálozók találkozóját. A falu fiatal leányai és legényei időt és fáradságot nem kímélve készültek már hónapok óta arra, hogy szeptember 18-án népviseletet öltsenek magukra, s a magyar néptáncot és népdalokat büszkén előadva megmutassák az egész falunak, hogy vigad a magyar. A díszes társaság kora délután indult útnak, ki lóháton, ki szekéren, s körbejárták a falut. Minden főbb utcába betértek és előadták a jól betanult nótákat és táncokat. Érdeklődőkből nem volt hiány, öreg és fiatal egyformán kíváncsi volt a falu pacsirtáira. A bátrabbak kiálltak az utcára, a szégyenlősebbek csak a kerítések mögül lesték, hogy ropják a párok a csárdást.

 

 

Miután a táncnak vége szakadt, a kisbíró – aki idén Tripa András Dániel volt –, rímbe foglalva elmondta, mi minden is történt az elmúlt évben a faluban. Természetesen a délutáni hírek sem humorban, sem enyhe gúnyban nem szűkölködtek, de ezt senki sem vette a szívére. S miért is tette volna, hiszen mindeközben a táncosok finom nagykágyai borral kínálgattak mindenkit, hogy a fekete humor se tűnjön olyan sötétnek, és a keserű gúny is megédesedjen egy kicsit. Mondandója végeztével a kisbíró mindenkit szeretettel hívott a délutáni programokra, illetve az esti szüreti bálra.
S hívogatása csak nem talált süket fülekre, hiszen délután hatkor a nagykágyai kultúrotthonban már szép számban várták az érdeklődők a meghívott települések előadásait. No erre várhattak is még egy jó ideig, hiszen a programok „csak” egy óra késéssel kezdődtek el, ám a megjelentek addig sem maradtak látnivaló nélkül, hiszen a kultúrház udvarán szépen feldíszített lovak pózoltak a kamerák előtt. És nem csak a lovak, hiszen gazdáik megengedték a kíváncsiskodóknak, hogy nyeregbe pattanjanak, s egy-két fotó erejéig belebújjanak a lovas szerepébe.

 

 

Bár a találkozó csúszással indult, a fellépők annál lelkesebben nótáztak, s verték fel a színpadnak kijelölt terület porát. A mulatságot Német István helyi lakos nyitotta meg, aki már több éve szervezi a szüreti bálokat, s az idei találkozóra is ő tanította meg a fiataloknak a táncokat és nótákat. Rövid, de annál tömörebb beszédében kihangsúlyozta, mennyire fontos a hagyományok megőrzése és a fiatalok felkarolása, majd e két fent említett dolgot megerősítendő az ifjú bálozókkal rázendítettek az általuk Nagykágya himnuszaként emlegetett Kivicses-Kavicsos kezdetű nótára. A helyiek előadását követően a meghívott települések szüreti bálozói sorra mutatták be a náluk hagyományos szüreti táncokat és dalokat. A közönség együtt énekelt a fiatalokkal, a rokonok, barátok arcára kiült a büszkeség szeretteiket látva a színpadon, s a nagymamák szemébe könny szökött a népviseletbe öltözött kis unokák láttán. Az előadásokat követően a vendéglátók köszönésképpen vacsorára hívták a fellépőket.
Ezt követően megkezdődött az élőzenés bál, ahol mindenki kedvére rophatta a táncot, s melyet csak a fiatalok éjféli bevonulása szakított félbe, akik ismét előadták a nap folyamán már bemutatott táncokat és énekeket. Ugyanekkor került sor a bálkirálynő- illetve bálkirályválasztásra is, idén Bondoc Melitta illetve Sicsai Mátyás lettek a győztesek. A feldíszített szőlőharangot pedig végül 60 lejért sikerült a szerencsés licitálónak megszereznie.

 

 

A szervezők elmondták, hogy példaértékű volt a faluközösség összefogása, hiszen a szüreti bálon táncoló fiatalok szülei önzetlenül és ingyen ajánlották fel saját lovaikat és szekereiket a felvonuláshoz, s míg az apukák csutakolták a paripákat, addig az anyukák lelkesen készítették a finom vacsorát a táncolásban és éneklésben elfáradt fellépőknek. A szüreti mulatság immár hagyományosan vasárnap szokott zárulni, amikor az előző nap fellépő fiatalok népviseletbe öltözve együtt elmennek a templomba, ám ez idén elmaradt a rossz idő miatt. Kérdésünkre Német Mónika társszervező elmondta, hogy nem fogják kihagyni a közös templomozást, csak későbbre halasztják. Azt is kihangsúlyozta, hogy fontosnak tartják e szép hagyomány folytatását, és hogy együtt adjanak hálát az Istennek, amiért megóvta a fiatalokat és erőt adott a bál megszervezéséhez, valamint hogy együtt imádkozzanak azért, hogy ez a következő években is így maradjon.

 

 

Pap Enikő