A népszokásokat életre keltő nagymama-unoka program számos, a húsvéti ünnepi időszakhoz illő  foglalkozásán kipróbálhatták magukat a gyerekek és a felnőttek egyaránt nagypénteken, április 7-én a székelyhídi Ady Endre Magyar Kulturális Központban. A Vénusz Kölcsönös Segítségnyújtás Alapítvány által szervezett esemény célja a régió idősebb lakossága aktív tagjainak bevonásával az érmelléki húsvéti ünnepekhez kapcsolódó szokások, hagyományok, énekek, versek, mondókák, tojásfestési technikák gyerekekkel való megismertetése volt.

Népszokásokat életre keltő nagymama-unoka programot szervez a Vénusz Alapítvány Székelyhídon április 7-én, pénteken a székelyhídi múzeum épületében 10 órai kezdettel.

Céljuk, hogy a régió nagymama korú lakosságának aktív tagjait bevonva az érmelléki húsvéti ünnepekhez kapcsolódó szokásokat, hagyományokat, énekeket, verseket, mondókákat, tojásfestést, dekorációk készítését tanítsák meg a gyerekeknek. A szervezésben részt vesz a Búzavirág Népdalkör, a Zajgó gyerek néptánccsoport, a helyi pedagógusok, az RMDSZ Nőszervezetének területi szervezete és a székelyhídi Baba-mama kör.

A csigatészta-készítő projekt a forró leves, a napraforgósárga tészta és a nagymama szavainak emlékét idézte fel a jelenlévőkben karácsony közeledtével a székelyhídi múzeumban. Kicsik s nagyok ismerkedhettek meg a térségünk igen népszerű, már-már régi mesterségének tekintett levestészta készítésével december közepén. A nagy asztal mellett egymásnak adogatták a fiatalok a helyet és a csigatészta-készítő eszközöket, hogy mindenki kipróbálhassa a csigapödrést, fiúk, lányok egyaránt. A csigatészta-készítés fortélyait Balog Edit nénitől leshették el az érdeklődők, aki nagy szeretettel mutatta be a munkafolyamat minden apró részletét, s elárulta nekünk, hogy a csigapödrést egészen kislány korában sajátította el nagymamájától és édesanyjától.

Elindult Az Érmellék mesterségeinek digitalizálása elnevezésű projekt

A papírmerítés rejtelmeivel ismerkedhettek meg a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum kis diákjai októberben több alkalommal is a helyi múzeumban. Az iskola előkészítős, valamint III. és IV. osztályosai által még szeptemberben összegyűjtött papírhulladék újrahasznosítását követhették végig a papírmerítés újdonságával. Az iskolában verseny hirdetésével léptek akcióba a tanítónénik, akik arra biztatták a lelkes diáksereget, hogy minél több tiszta papírt gyűjtsenek. A nyertes csapatok lelkes tanulóit a projekt önkéntesei várták, örömmel segédkeztek az ügyes kis kezek között, akik első ízben a papír feldarabolásával kezdték meg az újrahasznosításnak e mesterségét elsajátítani.

Gyakran jár hozzánk Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetője

Hosszú évek óta járja a Partiumot, oktatja a szépet, a jót. Néptáncosként értéket hoz tájainkra, de ugyanakkor kincset kutatni jön a kéz- és lábmozdulatokban, az évszázadok formálta pörgésben, amelyben megannyi öröm és bánat rejtezik. A Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjével, Hercz Vilmossal egy székelyhídi tánctábor kapcsán váltottuk a szót.

Előléptetésekről és tervekről értekeztek a hagyományőrzők

A II. Partiumi Hajdú- és Kuructábornak, valamint a hagyományőrzők évi közgyűlésének Hegyközszentmiklós adott helyet október 21-én. A találkozóra a Partiumból, a magyarországi Álmosdról, Kisvárdáról, Tépéről, valamint a Felvidékről érkeztek vendégek.

Második alkalommal tartottak népművészeti tábort városunkban

Szombaton véget ért a II. Érmelléki Népművészeti Tábor melyen több mint 150 gyermek, 60 segítő és sok-sok érdeklődő vett részt.

A táborban hajdúsági táncokat oktattak a Debreceni Népi Együttes táncosai Hercz Vilmos és Hercz Beáta vezetésével. Citerázni Szabó László népzenetanár, hegedülni Heit Lóránd, brácsázni Bacsó László népzenészek tanították a táborozókat. Élőzene-kíséretünket Heit Lóránd és érmelléki zenekara biztosította.

A régi szakma a mai fiatalok körében már értelmezhetetlen fogalom

Régi, elfeledőben lévő mesterség művelője Elek Lajos kerékgyártó, aki nyugdíjas kora ellenére még ma is aktív művelője szakmájának. Hegyközszentmiklósi otthonában kérdezgettük a mestert ennek az ősi mesterségnek a fortélyairól.

A gumikerekek megjelenése előtt ez egy igen fontos szakma volt a paraszti élet mindennapjaiban. Aki kerékgyártóként szerette volna megkeresni betevőjét, annak legelőször is el kellett végeznie egy inasiskolát. Az iskola után inasként sajátíthatta el az ismereteket egy mester mellett. Az inasévek után már segédként tevékenykedhetett, és legalább három évnek kellett eltelnie, hogy a mesteri cím birtokosa lehessen. Ebből a szempontból neki szerencséje volt, mivel édesapja is kerékgyártó mesterként kereste meg a család mindennapiját, így volt kitől ellesni a fogásokat, volt kitől megtanulni a szakmát.