Gyakran jár hozzánk Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetője
Hosszú évek óta járja a Partiumot, oktatja a szépet, a jót. Néptáncosként értéket hoz tájainkra, de ugyanakkor kincset kutatni jön a kéz- és lábmozdulatokban, az évszázadok formálta pörgésben, amelyben megannyi öröm és bánat rejtezik. A Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjével, Hercz Vilmossal egy székelyhídi tánctábor kapcsán váltottuk a szót.
Előléptetésekről és tervekről értekeztek a hagyományőrzők
A II. Partiumi Hajdú- és Kuructábornak, valamint a hagyományőrzők évi közgyűlésének Hegyközszentmiklós adott helyet október 21-én. A találkozóra a Partiumból, a magyarországi Álmosdról, Kisvárdáról, Tépéről, valamint a Felvidékről érkeztek vendégek.
Második alkalommal tartottak népművészeti tábort városunkban
Szombaton véget ért a II. Érmelléki Népművészeti Tábor melyen több mint 150 gyermek, 60 segítő és sok-sok érdeklődő vett részt.
A táborban hajdúsági táncokat oktattak a Debreceni Népi Együttes táncosai Hercz Vilmos és Hercz Beáta vezetésével. Citerázni Szabó László népzenetanár, hegedülni Heit Lóránd, brácsázni Bacsó László népzenészek tanították a táborozókat. Élőzene-kíséretünket Heit Lóránd és érmelléki zenekara biztosította.
A régi szakma a mai fiatalok körében már értelmezhetetlen fogalom
Régi, elfeledőben lévő mesterség művelője Elek Lajos kerékgyártó, aki nyugdíjas kora ellenére még ma is aktív művelője szakmájának. Hegyközszentmiklósi otthonában kérdezgettük a mestert ennek az ősi mesterségnek a fortélyairól.
A gumikerekek megjelenése előtt ez egy igen fontos szakma volt a paraszti élet mindennapjaiban. Aki kerékgyártóként szerette volna megkeresni betevőjét, annak legelőször is el kellett végeznie egy inasiskolát. Az iskola után inasként sajátíthatta el az ismereteket egy mester mellett. Az inasévek után már segédként tevékenykedhetett, és legalább három évnek kellett eltelnie, hogy a mesteri cím birtokosa lehessen. Ebből a szempontból neki szerencséje volt, mivel édesapja is kerékgyártó mesterként kereste meg a család mindennapiját, így volt kitől ellesni a fogásokat, volt kitől megtanulni a szakmát.
Anyaországi segítség a hátrányos helyzetű gyermekek nemzettudatának erősítésére
Lezárult a Néptánccal a gyermekekért elnevezésű program, melyet a debreceni Jövődért Alapítvány szervezett Székelyhídon.
A program célja a határ két oldalán élő hátrányos helyzetű gyermekek és a körülöttük tevékenykedő felnőttek, szervezetek, családok nemzeti azonosságtudatának erősítése a Jövődért Alapítvány, az érmelléki, székelyhídi szervezetek és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány közös tevékenységei eredményeképpen. A határ két oldalán működő, gyermekvédelmi gondoskodásban élőkkel foglalkozó szervezetek célja ugyanaz: olyan fiatalok útra bocsátása, akik keresztény értékrendet valló teljes emberekként hasznos tagjaivá váljanak a közösségnek, amelyben élnek.
Kézműves foglakozásokkal, néptánctanulással folyt az értékmentés
Az adventi időszak régóta különleges helyet foglal el a szívemben, és mióta gyerekem van, ez még fontosabbá vált számomra. Az ember igyekszik minden nap úgy élni, hogy értékeket tudjon adni másoknak. Kitűnő példa volt erre az Ér Hangja Egyesület által december 5-9. között első alkalommal megszervezett Adventi érmelléki fonó tábor elnevezésű rendezvénye, és amelynek mottója talán az az idézet is lehetne, amit a napokban olvastam: „A karácsonyt a szívünkkel kell ünnepeljük, nem a pénztárcánkkal.”
Hagyományos szilveszteri portyán járt vidékünkön tíz érmelléki, székely és magyarországi település huszárjainak csapata január elején. A jó magyar borok és a bajtársi szeretet fűtötte a lovakon, szekereken, egyik faluból a másikba menetelőket, akik közül a bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázadot és a Szentjobbi Hagyományőrző Huszárgyesületet egyenként tízen, Székelyföldet összesen huszonöten, míg a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Közhasznú Egyesületet öten képviselték. Jelen voltak szerényebb számban az érköbölkútiak és a tököliek is.
Így a reggeli szentjobbi gyülekező után Nagykágyára érve, Nagy István ebédjén már jókora huszárcsapat élvezhette a vendéglátást.
Citeraszó és népdalének repítette vissza a székelyhídi hallgatóságot egy ősapáink korabeli mulatságba néhány órácska erejéig a júniusban megrendezett citeratalálkozón. Több előadó is bemutatkozott, remélhetően egy új hagyomány megteremésének részeseiként.