A keresztyén ember legfontosabb ünnepe a húsvét. „Én vagyok a feltámadás és az élet” – olvassuk a Szentírásban a János- evangélium 11,25 versében.  Húsvéti ünneplésünk központjában a feltámadt Jézus Krisztus áll, aki odafordul az elhagyott magányban, szegénységben élő egyszerű emberhez, letörli a könnyeket és megvigasztal minden rászorultat. Nem válogat az emberek között, számára mindenki egyenlő. A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A niceai zsinat Kr. u. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A magyar szó ,,húsvét”, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.

Érettségi vizsga előtt az utolsó osztály anyagából készültek dolgozatírásra a látogatás nélküli középiskolás tanulók, ha ugyan tanulóknak lehetett nevezni őket! Az osztály mindenféle foglalkozásbelieket magába foglalt: voltak munkások, tisztviselők, ilyen-olyan igazgatók, vállalat- és intézményvezetők, milícisták és katonatisztek, aktivisták, akiket sürgettek, hogy beosztásuk után legalább az érettségijük legyen meg, anélkül nem kaphatnak magasabb fizetésbesorolást sem. Nagyon sokan voltak, akik alig öt-hat osztállyal kerültek belügyi szolgálatba. Eddig, ilyen-olyan közbenjárásra jutottak a felsőbb osztályokba, a legkisebb akadály nélkül vizsgáztak le. Most, amikor már közel jártak az érettségi oklevél megszerzéséhez, nagy izgalomban voltak egyik-másik tantárgyvizsgánál.

Vajon mit is jelenthet az a szó, hogy „otthon”? Egy ideig én sem tudtam, mit is jelent. Csak annyit fogtam fel belőle, hogy iskola után minden diák hazamegy és otthon van. Egy nap azonban, amikor hazajöttem az iskolából, édesanyám dühösen fogadott az ajtó előtt. Nem értettem, miért ilyen ideges. De nem sokkal azután, hogy beléptem az ajtón és leültem egy székre, édesanyám leült velem szembe és elkezdte magyarázni, hogy ő tulajdonképpen, miért is ideges. Elmondta, hogy az én barátom, a Pisti, azt mondta otthon az anyukájának, hogy én az iskolában

Érmelléki népdalénekeseket is meghívtak a Nyíradonyban megszervezett XX. Regionális Népzenei Találkozóra. A határon túli, partiumi kultúrcsoportokat, énekeseit kiemelt szeretettel, már barátként fogadják és várják vissza évről-évre a magyarországi szervezők. A december második hétvégéjén zajló idei találkozóra a székelyhídi Búzavirág Népdalkör, a Székelyhídi Férfikórus, valamint az érszalacsi Örökzöld Asszonykórus is kapott meghívást Kondásné Erdei Máriától, a nyíradonyi művelődési ház igazgatójától és Tasó Lászlótól, a magyarországi város polgármesterétől. Idén 33 kultúrcsoport mutatkozott be a népzenei találkozón, citeraegyüttesek, pávakörök,

Néhány nappal ezelőtt különleges esemény botránkoztatta meg a várost. A központban lévő öreg halászszobrunk a szokásos „Jó reggelt, kedves székelyhídi polgár!” helyett egy sima „szerbusszal” elintézte a reggeli köszöntést. Mentségére szolgáljon, hogy a település kétnyelvûségére való tekintettel legalább a köszöntés is kétnyelvû volt: jól hallhatóan, érmelléki tájszólással magyarul, s feliratozva románul. Természetesen ez a lakosságot nem hatotta meg, tettéért a szobrot elítélték és megfosztották mûanyag kiegészítőiktől. Hiába, az emberek előbb ítélkeznek, minthogy gondolkoznának. Kérem alássan, a szobor nemcsak hogy ártatlan, sőt, mi több, egyenes jótevő, mivel komoly tanítói szándék fedezhető fel felszínesnek látszó tette mögött.

„Ne dudálj! Küzdj!” (Hatalmas kamion hátulján.)

„Ha el tudod olvasni, akkor túl közel vagy!” (Teherautó hátulján.)

„Vigyázat! Ez a maffia gépjárműve!” (Egy fekete kis Polski hátulján.)

„Ha nem figyelsz, valaki éhen döglik!” (Pizzaszállítón.)

„Hajts még gyorsabban, valaki már úgyis vár a vesédre!” (Kamion.)

„Öngyílkosságot akar elkövetni? Mi segíthetünk!” (Egy városi busz oldalán.

„Nem csak te szívsz!” (Trabant.)

„Ez az én kincsem.” (Kis Polski.)

„Mi a filozófia?” – teszik fel többen is a kérdést a szó hallatán. Ha a „filozófia” szó eredetét kutatjuk, akkor azt találjuk, hogy a filozófia kifejezés két görög szónak az összetételéből származik. Az egyik görög szó a philosz, a másik pedig a szophosz. A philosz szó a görög philia (fília) szóból származik, jelentése: szeretet. (A görög nyelvben – vagy inkább filozófiában – három szót is használnak a szeretet kifejezésére. Ezek a következők: philia, agapé és erosz. Az első, vagyis a philia, valaminek, vagy valamilyen tevékenységnek a szeretetét jelenti. Például valamilyen tevékenység művelésének a szeretetét. (A gyengébben képzett zenészek szokták mondogatni félig tréfásan, félig komolyan: „Mi nem tudunk zenélni, csak szeretünk.” Ilyen értelemben ők „philoszok, de nem szophoszok”)

Hálaadó istentiszteletet tartottak a bővítések befejezése és az új cserép templomra való felkerülése alkalmából a székelyhídi református templomban advent második vasárnapján. A prédikációt Csűry István királyhágómelléki református püspök (portrénkon) tartotta, aki kihangsúlyozta, hogy cselekedeteinkben Krisztust kell felmutatnunk, mert csak akkor élhetünk példamutató életet, ha Őt és tanításait mindenkor szem előtt tartjuk; mind a családunk körében, mind pedig a világban meg kell mutatnunk, hogy hívő emberek vagyunk, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen: mi Krisztushoz tartozunk, hiszünk Benne és Istenben, aki ma is élő, megváltó és