A keresztyén ember legfontosabb ünnepe a húsvét. „Én vagyok a feltámadás és az élet” – olvassuk a Szentírásban a János- evangélium 11,25 versében.  Húsvéti ünneplésünk központjában a feltámadt Jézus Krisztus áll, aki odafordul az elhagyott magányban, szegénységben élő egyszerű emberhez, letörli a könnyeket és megvigasztal minden rászorultat. Nem válogat az emberek között, számára mindenki egyenlő. A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A niceai zsinat Kr. u. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A magyar szó ,,húsvét”, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.


A húsvét mozgóünnep, egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel (egyébb népeknél), melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22. és április 25. közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is 325-ben.)

 

 

Húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah, e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi fogságból való szabadulást. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat „elkerülte”.
Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.

 

A böjt utolsó hetének neve nagyhét, mely Jézus jeruzsálami bevonulásával kezdődik virágvasárnap, ahol Dávid fiának nevezik, királyként dicsőítik virágokat és pálmaágakat dobálnak elé. Nagycsütörtökön tanítványainak előre vetíti elárultatását és az úrvacsorát adja számunkra. A Gecsemáné-kerti elfogatását követően elítélik és nagypénteken a Golgota hegyén keresztre feszítik. Vasárnap reggel Mária és Mária Magdolna kimentek, hogy Jézus testét bebalzsamozzák, de sírját üresen találták. Ugyanezt tapasztalta a versenyt futó Péter és János is. A feltámadás bizonyítéka az üres sír. A feltámadott Jézussal való találkozás nemcsak a tanítványokat töltötte el örömmel, hanem azóta a mindennapi emberek is megtapasztalhatják a feltámadás ígéretének magasztos érzését.

 

Béres Angéla