^ Vissza Fel
Kanapé

„Alakuljon minden jóra!”

Kanapé  2017. június 3. szombat 

Erdődi Endre plébános: minden esés, buktató után fel kell állni és tovább kell menni

Erdődi Endre atyát, görög katolikus plébánost az életem egy nehéz helyzetében sodorta felém a sors és gondolkodás nélkül segítő kezet nyújtott nekem és a családomnak. Véleményem szerint, az ember csak példamutatással tud segíteni, tanítani másokat és ő az én szememben, egy hiteles ember.

Mindig van minek örülni

Kanapé    2017. május 2. kedd 

Palczert Judit: a gyermekek segítségre szorulnak, hogy felnőjenek, egész, jó emberré érjenek!

Palczert Judit az évek során igazi nagybetűs barátommá vált. A baba-mama körrel kezdődött a kapcsolatunk, de azt hiszem, a nyugdíjas éveinkig el fog tartani. Nagyon sokat tanultam tőle, és úgy gondolom, csak akkor érdemes valakinek gyerekekkel foglalkoznia, ha akkora alázattal, szeretettel és nyitottsággal tud feléjük fordulni, mint ahogy azt ő teszi.

A súly a legnagyobb ellenfél

Ér-sport,Kanapé    2017. március 21. kedd 

Le kell mondani bizonyos dolgokról, hogy azt csinálhasd, amit igazán szeretsz

Erős fiúk erőemelésben erősködnek – jutott eszembe most egy nyelvtörő. Nos azt hiszem, azért költőnek mégsem szerződöm el, de mikor valami újról tanulok, mindig rájövök, milyen jó dolog is újságot írni. Most az erőemelésről, eredeti nevén powerliftingről tanultam e sport székelyhídi művelőitől, Bátori Szabolcstól és Szabó Istvántól, és örömmel osztom meg tudásom az olvasókkal.

„Az óvónőnek a férje is óvónő”

Kanapé  2017. március 9. csütörtök 

Bokor Piroska: csak tettem a dolgom a legjobb képességem szerint

Pedagógusnak, óvónőnek születni kell. Nem elég a tanulás, kell hozzá még az a varázslatos képesség, hogy a gyerekek szeressék az embert, érezzék benne az örök gyereket és hogy ő is kellő türelemmel tudja szeretni őket. A négy évtizedes pedagógusi tevékenység után 2008-ban nyugdíjba vonult Bokor Piroska erre a pályára született és az élet megpróbáltatásai is ebbe az irányba terelték.

„Még ma is hiszek a mesékben…”

Kanapé  2017. január 30. hétfő 

Erdei Ferenc mindig tanító szeretett volna lenni, édesapja nyomdokain járva

Tanító bácsik. Mindig kuriózumként figyeltem azokat a fiúkat, férfiakat, akik tanítói pályát választottak maguknak. Persze titkon kicsit vágytam is arra, hogy nekem is legyen egy tanító bácsim. Bár az álmom nem vált valóra, de ha gyerekként nem is, felnőttként lett ilyen kollégám, Erdei Ferenc, akinek a munkáját nagyra értékelem és akit mindannyian csak Feri tanító bácsiként ismerünk.

Stabilitás és folytonosság

Kanapé    2017. január 30. hétfő 

Évértékelő interjú a sikerekről, gondokról és tervekről Béres Csaba polgármesterrel

A 2017-es esztendő új reményekkel kecsegtet bennünket. A Bihar megyei embereket különösképpen, hisz magyar nemzetiségű vezető került a megye élére. A 2016-os helyhatósági választások során Béres Csaba polgármesternek újabb négy évre bizalmat szavazott a lakosság. Ez stabilitást és folytonosságot jelent a Székelyhídon és a hozzá tartozó falvakban lakók számára. Az elmúlt év történéseiről, valamint az idei év várható megvalósításairól kérdeztük az elöljárót.

Akinek képeiben lüktet a lélek

Kanapé    2016. december 19. hétfő 

Beszélgetés Angyal Olíviával művészetről, talpraállásról és a mindennapok küzdelmeiről

Angyal Olívia. Nekem talán kicsit többet jelent ez a név, mint másoknak. Természetesen jelent egy alkotót, egyedi stílusvilággal rendelkező fiatal lányt is, de olyan barátot is, akivel az élet komoly megpróbáltatásaiban megfogtuk egymás kezét és a nehezebb időszakok, nézeteltérések után a mai napig sem engedtük el. Nekem ő egy olyan hétköznapi hős, aki talán sokunknak érintette meg a lelkét, és tudott magából adni valamit, amiből jellemben, lélekben és emberségben épültünk.

Szabó Ferenc véső alá álmodja a formát

Kanapé    2016. augusztus 12. péntek 

A sokoldalúság nem mindig erény, erre szokás mondani, hogy ide-oda kapkod, de semmihez sem ért igazán. A székelyhídi Szabó Ferenc nem ez a kategória. Hol a kamera mögül, újabban pedig vésővel a kézben igyekszik alkotni a szépet. Teszi mindezt a tökéletességre törekedve, a tőle megszokott precizitással, igényesen.

Repül a forgács, serceg a gyalu, majd ablakhoz lép, fényre tartva ráfúj, apró porszemcsék röppennek a napsütésben. Kezével végig simítja, cirógatja, az első látásra szerelem hevével véső alá álmodja a formát, a vonalakat. Minden apró részletre odafigyel, zsigereiben érzi, meddig mélyedjen a felületbe, hol kell ívelni kissé, hogy tökéletes legyen a harmónia. Ez az, amit nem elég tanulni, látni, elcsenni idős mesterektől, mélyebben lapuló titok társul az érintésnyi széphez.