Négy évtizedes pedagógusi pálya után vonult nyugdíjba a székelyhídi Petőfi-líceum igazgatója, Hegyessy Viktor, akinek mind a helyi sportélet kezdeteiben, mind az iskola felépülésében múlhatatlan érdemei vannak. Az igazgatóval, aki jobban örül, ha diákjai Viki bácsinak szólítják, D. Mészáros Elek beszélgetett.

A Hegyessy család ma már ízig-vérig székelyhídinak tartja magát, holott a múlt század ötvenes éveinek végén még csak ízlelgették az Érmelléken nem túl gyakori családnevet a helybéliek. A szász és székely felmenőktől származó Hegyessy Viktor a kalotaszegi Bánffyhunyadon találta meg élete párját. Fiuk, az ifjabb Viktor is ott született. A család előbb Bihardiószegre került, majd végleg Székelyhídon telepedett le. Ekkoriban a fiatal Viktor még elemista volt. Édesapja magyar–történelem szakos tanár, majd a helyi középiskola igazgatója lett. A család a katolikus iskolában kialakított tanári lakásban élt, azzal átellenben magasodott a város fölé a gyönyörű kastély, a Stubenberg-fészek. Az egyre inkább elhanyagolt, de a gyermeki fantáziának csodákat rejtő kastély parkja a cseperedő Hegyessynek a mindennapok élményét adta. Meg is jegyezte nemegyszer, hogy talán még a gróf sem töltött anynyi időt a kastélyban, mint ő, hisz nemcsak gyermekkora meghatározó helyszíne volt, de később tanárként évtizedeken át dolgozott az iskolaként funkcionáló épületben.

– Néhány évvel ezelőtt hatalmas nagy döntést hoztál azzal, hogy elindultál az X Faktor versenyében és ott második helyezett lettél. Mi vitt rá téged erre?
– Igazából szerintem a zene szeretete az, ami elhatározta azt, hogy én mindenféleképpen ezen a pályán szeretnék mozogni. Ez lehetőség volt számomra, amit megpróbáltam megfogni és élni vele. Hála Istennek sikerült is bekerülnöm annak idején a műsorba. Úgyhogy valahol tényleg az, hogy gyerekkorom óta azt álmodtam, énekesnő leszek valamikor. Igazából ez hajtott akkor oda, hogy jelentkezzek a műsorba.

– Mennyire változtatta meg az életedet ez a műsor?
– Teljesen megváltoztatta az életemet, már csak azért is, mert elköltöztem Erdélyből Budapestre. Énekesnő lettem. Tényleg azt csinálhatom, amit szeretek, azt dolgozom, amit szeretek. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok, mert tényleg összeteszem a két kezem, hogy nap mint nap azzal tudok foglalkozni, amit úgy igazán a szívemhez közel érzek. Az X Faktor abszolút megváltoztatta az életemet, hála Istennek pozitív irányba.

Elsőként a Házhelyen alakult meg nyugdíjasklub, de Székelyhíd más körzeteiben is lesz

Vannak akik, alig várják, hogy ne kelljen nap, mint nap iskolába, munkahelyre járniuk és vannak akik, miután ezt elérték, visszavágyják iskolájukat, munkahelyüket. Fura világ ez! Székelyhídon sok olyan nyugdíjas van, aki néha unatkozik… A városvezetés hathatós támogatásával, nem régiben megalakult az első székelyhídi nyugdíjasklub – a Házhelyen, ahol csütörtökönként több tucat idős ember szórakozik.

Ottjártamkor igaz, hogy a hölgyek és az urak „elkülönültek”, de remek hangulat fogadott! A Kővári Gyöngyi városi tanácsos és Filip Adrienn szociális tanácsadó koordinálásával beindított klubban – a házhelyi óvoda épületében, csütörtök délutánonként tartott összejöveteleken csak mosolygós, vidám arcokat láttam. Számomra is öröm volt látni, hogy az idősek jókedvűen, egymást meghallgatva, kártyázva, sakkozva, römizve, pletykálnak, varrogatnak és a városunk híreit megbeszélve azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne még több nyugdíjast bevonni a társaságba! Szeretettel fogadnak mindenkit, még az sem kizáró ok, hogy ha valaki nem nyugdíjas, azaz korhatár nélküli a belépés!
Beszélgettem a klubtagokkal, beszálltam egy kártyapartiba, kibiceltem egy másikban, nagyon tetszett a családias, bensőséges hangulat. Volt, aki azt mondta, hogy egész héten várja a csütörtök délutánt, mert a tőle távol élő családját pótolja a klub, mások azt mondták, hogy erre a napra még a kerti munkálatokat is felfüggesztik, mert „a kert megvár, de jobb a barátokkal”!

Az érolaszi Kécz Attila agrármérnök szerint a baracktermesztésnek biztos piaca van

Székelyhídat elhagyva, még mielőtt beérnénk Érolasziba, a macskaköves út melletti domboldalon található Kécz Attila birtoka. Sok munkával, kitartással irigylésre méltó gyümölcsöst telepített szülőfaluja peremén.

Nagy fakapu állja utamat, vendéglátóm síruhában, bakancsban, jól bebugyolálva érkezik elém. Pedig a sok esős nap után, végre kellemesen süt a nap. Mint később kiderül, nem rizikózhat, hogy megfázzon, sok a munka, eljött a metszés ideje. Csak néhány fotó erejéig szabadítja ki magát a vastag fejfedőből.

Sokat vártam erre a találkozásra, az egymással és az időjósokkal való egyeztetés után végre sikerült. A sok esőnek alig van némi nyoma a fasorok között, itt-ott még ragad a talaj, de jól lehet már bóklászni a fakoronák alatt. Az esővel nincs is semmi baj, minél több annál jobb, a nedvesség így lejut az alsóbb gyökerekig, viszont a korai viszonylagos melegnek még lehet hátulütője – sorolja Kécz Attila miközben a birtok másik fertályán álló házhoz igyekszünk. Saját készítésű almalevet szürcsölgetünk, miközben újsütetű ismeretségünk tiszteletköreit rójuk.
A harminchét éves fiatalember Érolasziban született, de jelenleg kétlakinak mondható, hisz hol szatmári otthonukban, hol pedig a gyümölcsösben lakik családjával. Falusi gyerek lévén, nem állt tőle távol a mezőgazdálkodás, így számára természetes módon agrármérnöknek tanult. Kolozsvári egyetemi évei alatt ismerkedett meg behatóbban a gyümölcstermesztéssel. Közben az agrárdiploma mellé a kataszteri mérnök képesítést is megszerezte. Néhány évet földmérőként dolgozott, manapság viszont már a maga ura. Feleségével, Enikővel az egyetemen ismerkedett meg, ő is szakmabéli, mérnökasszony. A feleség révén kerültek Szatmárnémetibe, ott építettek házat, jól érzik magukat. Nagyváradot túlzsúfoltnak, zajosnak tartja Attila, szerinte Szatmár meghittebb hangulatú város. Időközben a család is gyarapodott, Tímea lányuk tízéves, Ágota nyolcesztendős. Legújabb jövevény a kislegény, Áron, ő immár három hónapot betöltött. A feleségével közösen vezetik a farmot, végzik a kétkezi és az adminisztrációs munkát. Most egy ideig kettőjük helyett dolgozik a ház ura, mivel párja Áronka nevelésével van elfoglalva.

Kokovai László neve ismerősen cseng Székelyhídon, ám egy gasztroversenynek köszönhetően most már Kolozsvárott is emlegetik városunk szakácsát. Erdély szívében Kolozsváron található az Erdély expó elnevezésű kiállítócsarnok, melyben hagyományos termékek vásárát és azon belül szalonnafesztivált rendeztek február végén. Igen különleges hagyományos húsáruval ezen az expón vett részt a Kokovai család. Standjuk nagyon népszerűnek bizonyult, nemcsak a látogatók és a vásárlók körében nyerte el mindenki tetszését, hanem a szakmai zsűri is a székelyhídi árut találta a legeredetibbnek, a legfinomabbnak. A verseny első díját bezsebelő Kokovai László minőségi tradicionális húsárut – karajt, tarját, kolbászt, sós-, paprikás- és császárszalonnát, sonkát, körmöt –, mindent ami szem s szájnak ingere bemutatott szépen dekorált standján.

Maga a versenykiírás csak szalonnákra vonatkozott. A szakértő szűri küllem, íz és elkészítési mód szempontjai alapján választotta ki a győztes szalonnát. A győztes szalonna egy kaiser minőségű, hatalmas, 11,7 kg összsúlyú tábla legkiválóbb részéből való volt. Románia több pontjából érkeztek versenyzők a szalonnafesztiválra. A vetélytársak érdeklődtek városunk fia sózási és füstölési technikájáról.

Gazdagodott az Ér Hangja Egyesület kínálata. Az Ér hangja havilap és az Ér Tv mellett február 15-étől újra indult a Rádió Ér is. így olvasóink, nézőink és hallgatóink felé három csatornán közöljük az információkat.A Rádió Ér élő adása hétköznaponként délután 17–19 óra között hallható, ismétlés reggel 5 és délelőtt 10 órától. Érdekes, színes témák, remek rovatok, melyekhez az üzenőfalon a hallgatók is hozzászólhatnak.

A Rádió Ér a füledig ÉR!

Rádió oldal: www.erhangja.ro/radio
Facebook oldal, üzenőfal: Rádió Ér

Huszadik szülinapját ünnepelte a Tini Dance Center táncstúdió december 12-én a székelyhídi sportcsarnokban. A partira minden egykori és jelenlegi táncos meghívást kapott. Energia, vidámság, öröm és szeretet uralta a „nagy család” ünnepét.

A táncstúdió megálmodója, megalapítója és koreográfusa, Oláh Katalin Melinda köszöntötte a TDC-családot és annak barátait, támogatóit. Elmesélte, hogy húsz évvel ezelőtt a székelyhídi Stubenberg-kastély tánctermének ódon falai között kezdődött minden.

Ekkor álmodtak nagyot, és az első generációs táncosokkal – akikkel akkor már két éve koptatták a tánccipőt – elhatározták, hogy csoporttá alakulnak, és koreográfiáik által vidámságot, profizmust árasztanak közönségük felé.

Márkanév lett a TDC
A megalakulás első pillanatától akadtak lelkes támogatók, odaadó barátok, akik a maguk módján egyengették a szárnyait bontogató csoportot. Ilyen volt és ilyen ma is Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki köszöntő beszédében elmondta, hogy az eltelt húsz év alatt a TDC Székelyhíd város márkájává vált, mely minőséget, profizmust, energiát és vidámságot jelent. „A TDC az elmúlt két évtizedben közösséget formált. Az egész térség büszke lehet rájuk. A jó kezdeményezések, ötletek és a minőség előtt nincs határ, így a koreográfiák export cikké váltak átívelve országhatárokat is. Köszönöm, hogy a barátotok lehetek” – zárta mondandóját a képviselő, aki egy borítéknyi támogatást nyújtott át a TDC vezetőjének.

100. születésnapját ünnepelte a csokalyi Emma néni

Különleges születésnapra kaptunk meghívást a Székelyhídhoz tartozó Csokaly faluba. Selmeczi Emma néni népes családja körében kerek századik születésnapját ünnepelte.

Emma néni Érköbölkúton született 1915. december 14-én a Bádon család leánygyermekeként. 1947. május harmadikán házasodott, férje néhai Selmeczi Dezső Viktor, akivel 46 évig boldog házasságban éltek. Három gyermekük született, Anna, Olga és Dezső, kiknek köszönhetően négy unokával és kilenc dédunokával bővült a család.
E kerek születésnapon Emma nénit virágcsokorral, tortával és sok-sok jókívánsággal köszöntötte Székelyhíd város vezetősége, Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester is.

Az ünnepelttől megtudtuk, hogy a hosszú élet titka a folyamatos mozgás, a testi és szellemi erőnlét karbantartása. Emma néni legkedvesebb elfoglaltsága mindig a kapálás volt. Még néhány évvel ezelőtt is képes volt egész nap a családi kert veteményesében munkálkodni.

Kedves Emma néni! Isten éltesse erőben, egészségben családja körében!