Nemcsak a húszéveseké a világ!

Elsőként a Házhelyen alakult meg nyugdíjasklub, de Székelyhíd más körzeteiben is lesz

Vannak akik, alig várják, hogy ne kelljen nap, mint nap iskolába, munkahelyre járniuk és vannak akik, miután ezt elérték, visszavágyják iskolájukat, munkahelyüket. Fura világ ez! Székelyhídon sok olyan nyugdíjas van, aki néha unatkozik… A városvezetés hathatós támogatásával, nem régiben megalakult az első székelyhídi nyugdíjasklub – a Házhelyen, ahol csütörtökönként több tucat idős ember szórakozik.

Ottjártamkor igaz, hogy a hölgyek és az urak „elkülönültek”, de remek hangulat fogadott! A Kővári Gyöngyi városi tanácsos és Filip Adrienn szociális tanácsadó koordinálásával beindított klubban – a házhelyi óvoda épületében, csütörtök délutánonként tartott összejöveteleken csak mosolygós, vidám arcokat láttam. Számomra is öröm volt látni, hogy az idősek jókedvűen, egymást meghallgatva, kártyázva, sakkozva, römizve, pletykálnak, varrogatnak és a városunk híreit megbeszélve azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne még több nyugdíjast bevonni a társaságba! Szeretettel fogadnak mindenkit, még az sem kizáró ok, hogy ha valaki nem nyugdíjas, azaz korhatár nélküli a belépés!
Beszélgettem a klubtagokkal, beszálltam egy kártyapartiba, kibiceltem egy másikban, nagyon tetszett a családias, bensőséges hangulat. Volt, aki azt mondta, hogy egész héten várja a csütörtök délutánt, mert a tőle távol élő családját pótolja a klub, mások azt mondták, hogy erre a napra még a kerti munkálatokat is felfüggesztik, mert „a kert megvár, de jobb a barátokkal”!

Akad olyan klubtag, aki a város túlsó végéről biciklizik ki a Házhelyre csak azért, hogy eltöltsön pár vidám órát egy remek társaságban és saját bevallása szerint nem érzi úgy, hogy ez teher lenne a számára, bár örülne annak, ha Kiskágyán is lenne egy klub.

Beszélgettem egy idős nénivel, aki szerint a nyugdíjasklub már csak azért is jó dolog, mert így nem közvetve, hanem szemtől szembe beszélik meg Székelyhíd ügyes-bajos dolgait és kiemelte, a klub kifejezetten közösségépítő, amire szükség van és szeretné, ha minél több helyen lenne, mert akkor mindegyikre eljárna, hogy megtudja a „híreket”.
Kővári Gyöngyi elmondta, hogy a tavaszi kerti munkák megfelezték az állandó létszámot, de ő sem gondolta volna, hogy ilyen pozitív visszajelzéseket kapnak, dolgoznak azon, hogy minél több nyugdíjast vonjanak be és ösztönzik őket arra, hogy változatos programokat szervezzenek.

A tanácsos hozzátette, májusban egy pingpongasztalt is felállítanak, hogy ezzel is bővítsék a szórakozási lehetőségek tárházát. Beszélgettünk arról is, hogy terveznek közös strandolásokat, kirándulásokat, szalonnasütéseket, mert – mint többen is mondták – egymás mellett élünk, de csak felületesen ismerjük egymást, amin ez a klub sokat változtathat, ha megértik az emberek, jó egy közösségbe tartozni, jó egymásért tenni. Filip Adrienn szerint ugyanannyi férfi jár mint amennyi hölgy és bár a helyiség két oldalán ülnek, de sok az „átszólás” – remek a hangulat, huszonévesként is jól érzi magát az idősek között.

A nyugdíjasklub vezetői ígéretet tettek arra, hogy Székelyhíd többi „negyedében” is hamarosan, illetve igény szerint indítanak hasonló klubokat. Na, ilyenkor sajnálom, hogy még nem vagyok nyugdíjas!