Stabilitás és folytonosság

Évértékelő interjú a sikerekről, gondokról és tervekről Béres Csaba polgármesterrel

A 2017-es esztendő új reményekkel kecsegtet bennünket. A Bihar megyei embereket különösképpen, hisz magyar nemzetiségű vezető került a megye élére. A 2016-os helyhatósági választások során Béres Csaba polgármesternek újabb négy évre bizalmat szavazott a lakosság. Ez stabilitást és folytonosságot jelent a Székelyhídon és a hozzá tartozó falvakban lakók számára. Az elmúlt év történéseiről, valamint az idei év várható megvalósításairól kérdeztük az elöljárót.

– Két választást is tartottak az elmúlt esztendőben. A parlamenti voksoláson a magyar érdekképviselet várakozáson felül teljesített. Ön pedig helyi szinten számít rekordernek, hisz az első olyan polgármester, akit háromszor egymás után megválasztottak a város élére. A választásokkal járó „hercehurca” mennyire veszi el az energiát, vonja el a figyelmet a közügyek intézésétől?
– Nagyon. Sajnos ez egy romániai betegség, de talán mondható világjelenségnek is, hogy amikor választási év van, akkor a voksolást megelőző és az azt követő hónapokban a rendszeren belüli alkalmazottak nem tudnak teljes értékű munkát végezni. Ez leginkább parlamenti választásokra érvényes, amikor kormányváltás következik be. A legutóbbi helyhatósági választásokról elmondhatom, hogy bár sokan morgolódtak miatta, de a kampányra fordítható összeg korlátozása számtalan nem etikus kampányelem kiszorítását vonta maga után. És ez mindenképpen jó dolog. A nagy „háborúk” ezúttal az elektronikus médián keresztül zajlottak, főként a Facebook közösségi oldal vált a csatározások színterévé. Szerencsére az idősebb nemzedéket nem lehetett ily módon fertőzni. A nagy hitetők, az alaptalanul vádaskodók, azóta eltűntek a nagy ígéreteikkel együtt. Akadtak olyan jelöltek is, akik az elemi etikai szabályokat is igyekeztek felrúgni.

– A mondás szerint, amíg a kutya ugat, addig a karaván halad. A választások óta eltelt elég sok idő, a csaholások is elmaradoztak, és remélhetőleg a karaván jó irányba halad tovább. De még mielőtt a közeli és távoli célokról beszélgetnénk, kérem, értékelje az eddig megtett utat, beszéljen a megvalósításokról, azokról az eredményekről, amit az önkormányzatnak sikerült elérnie.
– Sikerként éltük meg a nagykágyai 1-es számú szakközépiskola felújításának befejezését. Ha csak elhaladunk az épületkomplexum előtt, szemet gyönyörködtető látvány fogad, a belső tér kiépítése hasonló büszkeséggel tölt el. Persze ezúttal is akadtak szkeptikusok, akik nem hittek a sikerben. Mostantól a felszerelések, a kisegítő eszközök beszerzésére kell koncentrálnunk.
Siker fedőnév alá sorolható az a nyertes európai uniós pályázatunk is, amely mezőgazdasági utak építését finanszírozza Székelyhíd és Csokaly között, valamint a Horó (Székelyhídtól északra található külterület – szerk. megj.) rácsatlakoztatását a városi úthálózatra. Ez megközelítőleg összességében tíz kilométer kövezett utat jelent, a munkálatok értéke pedig 640 ezer euró. A pályázati kiírás egyik feltétele volt, hogy a mezőgazdasági utak legalább egy magánvállalkozó tanyáját, telephelyét is érintsék, kijáratot biztosítva az úthálózati rendszerre. Ezért egy rövid útszakasz megépítésével ezt a követelményt is teljesíteni fogjuk. El kell mondanunk, hogy tőlünk független, objektív okok miatt nem sikerült minden tervünket, elképzelésünket valóra váltanunk. A negatívumok egy hibás országos struktúra következményei, amivel szemben az önkormányzatok tehetetlenek. Ide sorolható például a szennyvíz- és az ivóvízhálózat fejlesztése. Ezen a területen Románia siralmas képet mutat, az Érmelléken is sok helyen stagnálnak a kivitelezések. Sajnos nekünk sem sikerült még kipipálnunk ezt a tervezetet. Hiába volt érvényes szerződés a zsebünkben, pénz nélkül nem tudtunk továbblépni.

– Polgármester úr, meggyőződésem, hogy az Ön által említetteken kívül több eredmény kívánkozik felmutatásra.
– Mielőtt észrevételére reagálnék, had mondjam el még egy fájdalmamat: a kisvárosok olyan faramuci helyzetben vannak, hogy nem tudnak vidékfejlesztési pályázatokat lehívni, például aszfaltozásra. A nagyvárosokkal szemben pedig esélytelenek vagyunk, amikor az önrész biztosítása előfeltétel. Ezt számtalan helyen elmondtam már, parlamenti képviselőink, szenátoraink továbbították is álláspontomat az illetékesek felé. A nehézségek ellenére helyi költségvetésből sikerült két kilométer hosszúságú felületre aszfaltot terítenünk. Elkészítettük Székelyhídnak, Csokalynak, Érolaszinak és Érköbölkútnak az úthálózatához szükséges felméréseket, a hatástanulmány összeállítása következik, a technikai terv előkészítése az aszfaltozásra. A székelyhídi református templom és az ifjúsági központ felújítása soron következő feladat, amit az önkormányzat egy jelentősebb pénzösszeggel támogat. A római katolikusok istenházának a felújítási terve is túl van az első adminisztratív elbíráláson. Segítségünkkel a temetőkertet is sikerült körbekeríteniük. A baptista gyülekezetben az elmúlt évben ünnepelték megalakulásuk 120 éves évfordulóját. Róluk sem feledkeztünk meg, a jubileum alkalmából megajándékoztuk őket.
Sikerült Székelyhídra lobbizni a biomassza-erőmű megépítését, ez egy közel hatmillió eurós beruházás. A próbabeüzemelés már megtörtént, az erőmű fogja a város összes állami intézményeinek a villanyellátását és a közvilágítást biztosítani. További egy hektár területet juttattunk a létesítménynek, ahol a termelés során visszamaradt masszát virágfölddé alakító üzem fog létesülni.
Sokunk fájdalma a művelődési ház állapota, amit többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült felújítani. Először a gazdasági válság, máskor pedig a kormányválság vagy éppen az RMDSZ kormánykívülisége miatt napolták el kezdeményezésünket. De nem adtuk fel, alig egy hónapja, december 20-án újabb dokumentációt iktattam Bukarestben.

– A megvalósítások és az eredmények felsorolásával átcsapódtunk a tervek világába…
– Igen, mert ezek nagy része egy folyamat, amit elkezdtünk, és ebben az évben folytatni fogunk. 2017-ben a befejezésig kell eljutnia az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésének úgy a városban, mint falvainkban. A csatornázást követően következhet az aszfaltozás Székelyhídon, Érolasziban, Érköbölkuton és Csokalyon. Mintegy 60–65 kilométer utcahosszról van szó.
Hosszú háttérmunka után körvonalazódik egy lakópark megépítése is, ami 110–120 lakást, 60 szobás szállodát, hat tömbházat, gyógyászati központot, vendéglőt, bevásárlóközpontot, játszóteret és egyebeket foglal magába. A befektető már meg is vásárolt egy tizennégy hektáros területet a tervezett lakópark részére. Azt kértem a tulajdonostól, hogy helyi kisvállalkozókat bízzon meg a kivitelezéssel. Ez bizony új munkahelyeket fog generálni.
Képbe került egy másik cég is, ők elektromos autókat összeszerelő üzemet, valamint tesztpályát létesítenének a városban.
Igyekszünk a településünk fejlődését szolgáló minden pályázatot megcsípni. Ilymódon újítjuk fel a városközpontban lévő iskola épületét, a városházát, a régi papírgyárat, a felsővároson pedig az idősek napközijét szándékozunk megnyitni. A kastélypark felújítása, illetve az ottani alagútrendszer felújítása turistalátványossággá válhat. Ez utóbbiban akár kiállításokat is szervezhetnénk. Nagy reményeket fűzök a civil szférához is, az Ér Hangja Egyesület, a Pro Székelyhíd Egyesület és az Ér Környezetvédelmi Egyesület sikeresen működnek.

Tisztában vagyok vele, hogy nagy feladatok előtt állunk, de én optimista és lokálpatrióta ember vagyok, bízok a sikerben. Ha valami mégsem valósul meg első nekifutásra, akkor sem fogjuk feladni. Újrakezdjük, és akkor sikerülni fog.

Fotók: ifj. Medve Ferenc