Fekete Ibolya filmrendező vászonra vitte érmelléki felmenői történetét

Fekete Ibolya magyar–orosz szakos nyelv- és irodalomtanár, aki először a könyvkiadásban dolgozott szabadúszó szerkesztőként, majd írt néhány filmforgatókönyvet és 1989 óta dokumentum-, 1995 óta játékfilmeket rendez.

– Beszélgessünk egy kicsit a kezdetekről: Ön a 70-es évek derekán kezdte pályafutását. Napjainkban is keveset lehet hallani hogy a filmrendezői szférában nők dolgoznának. Abban az időben, mikor még dübörgött a kommunizmus, biztosan nehezebb volt megállnia a helyét. Ez így van, vagy csak én gondolom így?
– Furcsa dolog volt ez Magyarországon, sokkal több női rendező volt, mint az általában lenni szokott az ilyen kisebb országok szakmáiban. Komoly hagyománya volt. Sokan voltak már akkor is. Mészáros Márta, Gyarmati Lívia, Elek Judit, Ember Judit, biztos tudnék még mondani egyet-kettőt. Nem ez volt a probléma. Valahogy volt valami bajtársiasság, valami kollegialitás a szakmában. Kicsit mindig szekírozták az embert, elsőre mindig „persze egy nő”, meg mikor az első filmjét forgatja az ember és a stáb nézi, hogy „na mire megy ezzel a dologgal”. De ha az ember megállt a lábán, nem bántották ezért.

Beszélgetés Pallagi Ildikó nyugalmazott zongoratanárnővel

– Mikor kezdett el a zene iránt érdeklődni?
– Kicsi voltam még, négyéves, amikor zongorázni kezdtem. A nővérem, aki tizenkét és fél évvel idősebb volt nálam, akkor már hegedült. Valahogy úgy voltam vele, hogy én sem akarok tőle lemaradni, bennem volt a versenyszellem. Akkoriban nagy kultúrélet volt itt Székelyhídon: hetente volt színház, zongora- és hegedűtanár is kijárt ide, valamint balettoktatást is tartottak. Balettozni is elkezdtem, de sajnos az hamar abbamaradt, mert a tanárnő nem sokáig járt ki a városba. Tulajdonképpen édesanyámnak köszönhetünk mindent, ha ő nem lett volna, semmi sem lett volna egyikünkből sem. Az ő következetes szigora alapozta meg mindkettőnk pályáját.

Wilhelm Júlia-Mária tanárnő: a nevelés legfontosabb alapelve a következetesség

Wilhelm Júlia-Mária legendás történelem szakos tanárnő, aki évekig tanárom és osztályfőnököm volt, akivel először jártam külföldön, akitől nagyon sokat tanultam, úgy a történelemről, mint emberségből. Most volt kisdiákként mentem el hozzá, hogy elbeszélgessek vele, iskoláról, családról, életről.

Gyakran jár hozzánk Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetője

Hosszú évek óta járja a Partiumot, oktatja a szépet, a jót. Néptáncosként értéket hoz tájainkra, de ugyanakkor kincset kutatni jön a kéz- és lábmozdulatokban, az évszázadok formálta pörgésben, amelyben megannyi öröm és bánat rejtezik. A Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjével, Hercz Vilmossal egy székelyhídi tánctábor kapcsán váltottuk a szót.

Beszélgetés dr. Wilhelm Sándor nyugalmazott biológia szakos tanárral, haltani kutatóval

Dr. Wilhelm Sándor, sokunk Wilhelm tanár ura, akinek az óráin mindig síri csendben és nagy figyelemmel ültünk, akitől nagyon sokat lehetett tanulni, aki megszerettette velem a biológiát. Bár bevallom, annak idején kicsit féltem tőle, de ez már jó pár éve volt és most volt kisdiákként, újságíróként ülök vele szemben és hallgatom, amint felidézi tanári, kutatói, családi emlékeit.

A marosvásárhelyi születésű Bacsó Erika 2011-től iskolapszichológus Székelyhídon

A marosvásárhelyi születésű Bacsó Erika, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum iskolapszichológusa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociálpedagógia szakán tanult, ahol véleménye szerint nagyon alapos és használható útravalóval tarisznyálták fel.

Hobbiként kezdte, jelenleg negyven ár fóliasátorban gazdálkodik Csomaközi László

Vajon hogy kerülhet a boltok polcaira a friss, zamatos, roppanós zöldség, mikor mi még a palántáinkat locsolgatjuk?! Szervezéssel, tervezéssel és persze rengeteg szorgalommal. Primőr, azaz korai zöldséget leghatékonyabban termőberendezések segítségével lehet előállítani. a termőberendezések közül a legelterjedtebb a fóliasátor, mely szinte egész évben lehetővé teszi a friss zöldség termesztését. Az érolaszi Csomaközi László néhány éve gondolt egy nagyot és hobbiszinten elkezdte a zöldségtermesztést, majd e kedvtelése életformává vált.

– Milyen indíttatásra kezdték el a zöldségtermesztést?

– Tulajdonképpen a feleségem által csöppentem ebbe a világba. Az anyósoméknak volt fóliasátra és megtetszett a zöldségtermesztés. Eleinte hobbi szinten, munkahely mellett dolgozgattunk, mára olyan szintre fejlődött, hogy munkahelyeinket otthagytuk és a nap 24 órájában ezzel foglalkozunk.

Fazakas Sándor szobrászművész gyerekkorában a rét olyan volt, mint Nemecseknek a grund

Fazakas Sándor szobrászművész a szilágysági Zilahon született, jelenleg Magyarországon, Egyeden él feleségével, de gyerekéveit Székelyhídon töltötte, ami mélyen beleivódott a személyiségébe, lelkébe. Az idei városnapok keretében végre itthon is bemutathatta munkáit és alkalmunk nyílt elbeszélgetni vele gyerekkorról, művészetről, életről.