Le kell mondani bizonyos dolgokról, hogy azt csinálhasd, amit igazán szeretsz
Erős fiúk erőemelésben erősködnek – jutott eszembe most egy nyelvtörő. Nos azt hiszem, azért költőnek mégsem szerződöm el, de mikor valami újról tanulok, mindig rájövök, milyen jó dolog is újságot írni. Most az erőemelésről, eredeti nevén powerliftingről tanultam e sport székelyhídi művelőitől, Bátori Szabolcstól és Szabó Istvántól, és örömmel osztom meg tudásom az olvasókkal.
– Mit takar pontosan az erőemelés kifejezés?
– Szabó István és Bátori Szabolcs: A powerlifting vagy erőemelés Romániában egy újkeletű sportág. Az erőemelés tulajdonképp a súlyemelés előkészítő gyakorlatait tartalmazza és a testépítéstől sem áll túl messze, de míg a súlyemelésben két, addig az erőemelésben három fogásnem van: guggolás, felhúzás és fekvenyomás. A gyakorlatok elvégzésekor nagyon fontos a helyes testtartás. A versenyeken három bíró dönt, betartva a Wilks-féle testsúlyarányos pontozási rendszer szabályait. A versenyek két fő típusát a ruhás (különleges védőruha, mely a súlyok emelésekor 30–40 kg előnyt jelenthet) és ruha nélküli versenyeket különböztetjük meg (Romániában országos szinten csak ruhás versenyek vannak).
– Mitől férfi a férfi? A férfiassághoz az erő is hozzátartozik?
– Sz. I.: Erre azt hiszem, nem tudok nem elfogult véleményt adni. Igen, szerintem mindenképp. Aki sportol, az úgy gondolom, mindig előnyben van azokkal szemben, akik nem. A legnagyobb visszaigazolás pedig az, mikor az utcán nem csak a hölgyek, hanem a férfiak is megfordulnak utánad, és elismerően mérnek végig. Egy pillantás elég ahhoz, hogy visszaigazolja, amit évek óta csinálsz.
– B. Sz.: Erről egy Szokratész-idézet jutott most eszembe: „A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.”
– Gyerekként is erősnek tartottak-e a többiek?
– Sz. I.: Már egész kicsi koromban is vonzottak az erőt igénylő sportok. Emlékszem úgy öt-hatéves lehettem, mikor a születésnapomra súlyzókat kértem és mivel édesapám vasesztergályos végzettséggel rendelkezik, el is készítette őket. Nagyon boldog voltam, és attól kezdve folyton gyakoroltam. A játékban is mindig úgy alakítottam a dolgokat, hogy valami olyasmit csináljunk, amiben kitűnik az erőm, amiben én lehetek a legjobb.
– B. Sz.: Emlékszem, hogy V–VIII. osztályosok voltunk és mentek a nagy szkandermeccsek (karbirkózás – szerk. megj.). Osztályok más osztályokat hívtak ki versenyre, majd az iskolák is versengtek egymás ellen, például a székelyhídiak a kágyaiakkal. Nagyon szerettem ezeket a versenyeket, úgy éreztem, hogy kitűnhetek bennük.
– Hogyan ismerkedtetek meg az erőemeléssel?
– Sz. I.: Huszonegy évesen, 2006-ban kezdtem el járni a helyi Todoszi Öcsi edzőtermébe, ahol hozzákezdtem a súlyzós edzésekhez és két évvel később egy barát bíztatására részt vettem az első megyei versenyemen, ahol negyedik helyezést értem el és különdíjas is lettem.
– B. Sz.: Tizenhat évesen kezdtem el először edzőterembe járni, ugyanoda, ahová István, de akkor még nem ismertük egymást. Később elkerültem az egyetemre, és ott is folytattam a testépítést. Öt-hat évig csak ezzel foglalkoztam, az egyetemen is ez irányba szakosodtam, és csak később vettem fel a többi sportágat. Huszonhárom évesen beláttam, hogy a testépítés nem az én utam, és ekkor kezdtem el István bíztatására az erőemeléssel foglalkozni. Ekkor kezdtünk el együtt készülni, edzeni a versenyekre. Nagyon sokat segített, hogy Istvánnak már voltak tapasztalatai, ő már korábban is versenyzett.
– Milyen eredményeket sikerült elérni, melyekre vagytok a legbüszkébbek?
– Sz. I.: Több alkalommal értem el megyei, országos és nemzetközi versenyen helyezéseket, de talán a legbüszkébb a legelső versenyemen szerzett különdíjamra és a 2014-es belényesi nemzetközi versenyen összetettben szerzett I. helyezésemre vagyok a legbüszkébb. Ez azt jelenti, hogy mindhárom fogásnemben első helyet szereztem, így ezek összevont eredményeként is első helyezett lettem.
– B. Sz.: A legelső versenyemen második helyezést értem el, talán erre vagyok a legbüszkébb. Csak egy hajszálnyira voltam az első helytől (5 kg). Ez nagy teljesítmény, mert első versenyen általában a mezőny hátulján szokott végezni az ember. István már akkor mondta, hogy nagy lehetőség rejlik bennem. Azóta számos megyei versenyen értem el összetett második vagy harmadik helyezést.
– Vannak-e támogatóitok?
– Sz. I.: Sajnos anyagi támogatottságunk nincs, ami miatt lehetetlenné válik a kijutás egy európai vagy világszintű versenyre. A versenyek komoly anyagi hátteret igényelnek: a speciális ruhák, táplálékkiegészítők és vitaminok több ezer euróba is kerülnek, így szponzorok híján maradnak a helyi, országos és nemzetkőzi versenyek. Azonban ott a biztos érzelmi háttér, a család, akik lehetővé teszik a felkészülést és versenyzést, és ez a legfontosabb.
– B. Sz.: Nekem az elején ez az érzelmi háttér is hiányzott. A családom ellenezte, nem értette, mit akarok ezzel a sportággal, de a barátok mindig ott álltak mögöttem. Most már a család is elfogadta azt, hogy versenyzem.
– Milyen lemondásokkal jár ez a sportág?
– Sz. I.: Mint minden sportág, itt is vannak lemondások, főként a szabadidővel kapcsolatban. Ez a sport heti három edzést igényel, ami versenyekre való felkészüléskor akár négy-öt edzést is jelenthet. Ez azonban olyan típusú lemondás, ami pozitív és szerintem kevés van ilyen az életben: lemondok valamiről, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek. A munkahely jelent nagyobb problémát, hisz a versenyek nem mindig hétvégen vannak, de ez idáig mindig sikerült szerencsésen megoldanom ezt is.
– B. Sz.: Ugyanazt mondanám, mint István, azzal a kivétellel, hogy nekem a jelenlegi munkahelyemmel könnyebben összeegyeztethetőek a versenyek és az edzések.
– Nincs köztetek rivalizálás?
– Sz. I.: Hála Istennek, mi nagyon jól működünk együtt, nincs köztünk semmilyen konfliktus. Mindig ott állunk a másik hátánál, bíztatjuk, segítjük egymást, szívből örülünk egymás sikereinek.
– B. Sz.: Tudjuk egymás gyengeségeit és erősségeit. őszintén elmondjuk egymásnak a véleményünk, az esetleges hibákat, ezáltal is segítve a másik fejlődését. Mostanában le is szoktuk videózni egymás gyakorlatait, és közösen kielemezzük az esetleges hibákat. Nincs edzőnk, de igazából mégis van, mi egymás edzői vagyunk.
– Az élet milyen más területén hasznosíthatóak a sportban szerzett tapasztalatok?
– Sz. I.: Kőműves munkát végzek, ezért nekem nagyon sokat segít az állóképességben, erőszintben. Míg mások sokkal kevesebbet bírnak, hamarabb kifáradnak, megbetegszenek, addig én sokkal jobb fizikai állapotban és erőnlétben vagyok, ami hatalmas előnyt jelent a mindennapokban.
– B. Sz.: Tanárként úgy érzem, azáltal, hogy sportolok, sokkal jobban tudom ösztönözni a diákjaimat is. Egy laikusnak fontos a látszat, és ha van látszat, jobban hisznek neked, felnéznek rád.
– Megfordítva a kérdést, milyen egyéb területeken szerzett tapasztalataitokat tudjátok hasznosítani ebben a sportban?
– Sz. I.: Amint már említettem, én kőművesként nehéz fizikai munkát végzek, ez kölcsönösen segít az erőnlétem fenntartásában, karban tart. A munkám bizonyos mértékben alapozó bemelegítésként szolgál az edzésekhez. Édesapám huszonöt évig versenyszerűen focizott, így mondhatni mindig közöm volt a sporthoz. Ez sugallat volt, hogy merre menjek. ő mindig ott állt a háttérben és bíztatott. Kisfiúként azt mondtam, ha felnövök, olyan erős leszek, mint ő. Hála Istennek ez sikerült és a legnagyobb elismerés az, hogy édesapám büszke lehet rám.
– B. Sz.: A tanári pálya mellett otthon a családban mezőgazdasággal foglalkozom, ami komoly fizikai erőnlétet igényel és sokat segít ennek fenntartásában, valamint nagyon sokat jelent az edzések során is. Istvánnak a munkája, nekem pedig ez az edzésekhez szolgáló bemelegítés.
– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– Sz. I. és B.Sz: Azt mondjuk, hogy mindig a célok a legfontosabbak. Célok nélkül megtorpan az edzés. A célok néha túl nagyok kell legyenek, de muszáj magad elé kitűzni őket, mert másképp a kisebb célokat sem sikerül teljesítened. Ebben a sportban az ember számára a legnagyobb lecke az, hogy nem az ellenfelet, hanem a súlyt és saját magát kell legyőzni a versenyen. Az a cél, hogy versenyről versenyre jobb teljesítményt tudj nyújtani, megdöntsd az egyéni rekordjaidat. Természetesen a legfőbb célunk, hogy támogatottságot szerezzünk, és ezáltal valóra tudjuk váltani a legnagyobb álmunkat, az európai vagy világbajnokságra való kijutást.
Írta: Ványa Blanka
Vélemény, hozzászólás?