„Édesanyámnak köszönök mindent”
Beszélgetés Pallagi Ildikó nyugalmazott zongoratanárnővel
– Mikor kezdett el a zene iránt érdeklődni?
– Kicsi voltam még, négyéves, amikor zongorázni kezdtem. A nővérem, aki tizenkét és fél évvel idősebb volt nálam, akkor már hegedült. Valahogy úgy voltam vele, hogy én sem akarok tőle lemaradni, bennem volt a versenyszellem. Akkoriban nagy kultúrélet volt itt Székelyhídon: hetente volt színház, zongora- és hegedűtanár is kijárt ide, valamint balettoktatást is tartottak. Balettozni is elkezdtem, de sajnos az hamar abbamaradt, mert a tanárnő nem sokáig járt ki a városba. Tulajdonképpen édesanyámnak köszönhetünk mindent, ha ő nem lett volna, semmi sem lett volna egyikünkből sem. Az ő következetes szigora alapozta meg mindkettőnk pályáját.






