Az édesanyákat rendhagyó módon, felekezettől függően május első és második vasárnapján is ünnepeltük a székelyhídi és a hozzá tartozó falvak templomaiban. Az elmúlt vasárnap a Petőfi Sándor Elméleti Líceum step by step osztályainak kisdiákjai, illetve a Hajnalcsillag református óvoda óvodásai zenés-verses előadással kedveskedtek azoknak, akiknek életünket köszönhetjük. Hogy az ünneplés még szebb legyen, a többéves hagyományhoz híven idén is több mint 1350 cserép virágot kaptak a székelyhídi polgármesteri hivataltól azok a felekezetek, akik erre igényt tartottak. Ezekkel ajándékozták meg május első és második vasárnapján az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat a templomi szertartás után.

Négy lány és három fiú tett vallást hitéről május 13-án a csokalyi református templomban. A vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött ünnepi istentiszteletre a fiatalok a 436. dicséretet énekelve vonultak be a gyülekezeti tagokkal és rokonaikkal megtelt templomba: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged.”

Tokár Sándor lelkipásztor az 5Móz 30,11–14 igerészt olvasta fel az igehirdetés alapigéjeként.

Újabb apró lángocskák fénylenek a székelyhídi gyülekezetben

Az idén május 6-án tizenhat gyerek elsőáldozott. Az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és bor színe alatt.

Jézus valóságosan jelen van a szent ostyában, a darab kenyérben, Ő maga mondta: „Ez az én testem […] ez az én vérem […] vegyétek és egyétek.” Jézus igazat mondott. Ugyanaz a Jézus, aki itt élt a földön köztünk 33 évet, meghalt, feltámadt és most is él, valóságosan itt van templomainkban. Nagy titok ez. Ezt csak akkor értjük meg, ha rendszeresen jövünk Hozzá imádni Őt, s táplálkozni vele. „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr” – mondja a zsoltáros (Zsolt 34,9). „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. […] Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” – mondja Jézus (Jn 6,56–58). Ki ne akarna örökké élni? El kell fogadjuk Istentől ezt a táplálékot is, és éljünk vele.

Nemrég kapott új köntöst a hegyközszentmiklósi katolikus közösség kápolnája, ami a maroknyi hívők seregét hívatott egybetartani. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ozsváth József székelyhídi plébánossal és Deák Eszter egyháztaggal.

Építkeznek a csokalyi reformátusok

A közösségépítés, a lelki munka mellett a csokalyi református egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok állagmegőrzésén, felújításán is munkálkodik az alig néhány hónapja érkezett Tokár Sándor lelkipásztor.

A parókiával és a református templommal ugyanazon utcában, a szemközti oldalon található az egyházközség egyik impozáns, de külsőre elhanyagoltnak tűnő ingatlana, amely egykoron felekezeti iskolának épült. Meglévő írásos dokumentumok szerint Csokalyon 1760-ban kezdődött el az egyházi iskola működése egy ma már nem létező épületben. Feltehetőleg a XIX. század utolsó éveiben emelték a még meglévő emeletes létesítményt. A kommunista korszakban erre is rátette kezét az államhatalom, de az oktatás még jó ideig tovább folytatódott benne, igaz immár nem egyházi iskolaként – sorolta a lelkipásztor. Miután felépült a faluban az új iskola, onnantól üresen állt az ingatlan. Ahogyan elhagyatott épületekkel szokott lenni, az állaga egyre inkább romlott. A tetőzetet még néha megigazgatták a helybéliek, hisz tudvalevőleg egy épület teljes megsemmisülése mindig egy félrecsúszott cseréppel kezdődik.

Megemlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet az ötszáz éves reformációról

Október 31-én délelőtt az idén ötszáz éves reformációra emlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet. Árus Csongor László helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét Pál apostol szavaival: „őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14) Az istentisztelet során úrvacsorát osztottak.
A délutáni templomi együttlét alkalmával pedig Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház legfiatalabb tagja látogatott gyülekezetünkbe, aki modern korunk versmondójaként próbálja eljuttatni a világi és egyházi irodalom gyöngyszemeit Partium és Erdély magyar ajkú közösségeihez.

Tokás Sándor a csokalyi református közösség új lelkésze

Közel féléves kihagyást követően új lelkipásztora van a csokalyi református egyházközségnek. Tokár Sándor feleségével, aprócska gyermekével érkezett az Érmellékre, ahol a hívek, az általa elmondottak alapján nagy szeretettel fogadták.

Lédán István és felesége, Joó Katalin közösen szolgálnak Érköbölkúton

Az elmúlt év júniusának végén vett búcsút, közel negyedszázados szolgálat után az érköbölkúti református gyülekezettől Czondi István lelkipásztor. Ez év áprilisának közepétől Ledán István (képünkön) hordozza tovább a gyönyörűséges terhet, a rátestálódott szolgálatot.

Közel tíz hónapja jártam utoljára az érköbölkúti református parókián, Czondi tiszteletes kiköszönő istentiszteletekor. Az eltelt idő alatt sem lett magára hagyva a közösség, lelkésztársak besegítettek, szolgáltak a hívek felé.

Már az udvarról jól látni, változások történtek a paplak tájékán, hőszigetelő ablak védi a hosszú folyosót. A bejárat előtt kisfiával foglalatoskodik Ledán tiszteletes. Kezet nyújt, bemutatkozunk egymásnak, bennebb tessékel. Friss festékillat terjeng a levegőben, patyolattisztaság mindenűt. Megújult a lelkészlak. Elvégre új borhoz új tömlő dukál. Ízlésesen kialakított konyha, a színek passzolnak, összhangban vannak a járólapokéval. Csak gyanítom, hogy ebben a tiszteletes asszonynak is benne van a keze, ő női lélek finomságai tetten érhetőek. Alig két napja érkezett a család új szolgálati helyére, ezért még akad tennivaló, helyre kell igazítani egy-két dolgot. Segítő kezek épp az egyik ablakkeretet „foltozzák”, csak úgy sercen a gyémántfej az üveglapon.