Sokrétű jubileumi eseménysor

Megemlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet az ötszáz éves reformációról

Október 31-én délelőtt az idén ötszáz éves reformációra emlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet. Árus Csongor László helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét Pál apostol szavaival: „őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14) Az istentisztelet során úrvacsorát osztottak.
A délutáni templomi együttlét alkalmával pedig Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház legfiatalabb tagja látogatott gyülekezetünkbe, aki modern korunk versmondójaként próbálja eljuttatni a világi és egyházi irodalom gyöngyszemeit Partium és Erdély magyar ajkú közösségeihez.

Ezúttal Luther Márton asztali beszélgetéseiből állított össze egy csokorravalót. Miért kell hálát adnunk? – tehetjük fel a kérdést a művésszel. Azért, mert megélhettük a 2017-es esztendőt, és mert sok értékes embert adott Isten a magyarságnak: 110 éve született Szatmárnémetiben Dsida Jenő, 120 éve Tamási Áron látta meg a napvilágot, 140 éve Ady Endre érkezett közénk, 200 éve pedig a költőkirály, Arany János sírt fel csecsemőként Nagyszalontán.

Az ötszáz éves reformáció nagyon fontos ma számunkra. Luther olyannyira jelentős ember lett 1517 után, hogy Erdélyből, Magyarországról is hozzá mentek tanulni, többek között Dévai Bíró Mátyás, az első magyar reformátor. Marosán Csaba kis időutazásra hívta a gyülekezetet: Wittenbergbe a 1530–1540 évek tájékára, amikor Luther Márton már otthon maradt. „Amikor ötvennyolcadik évébe jutott a doktor úr, és már sokféle, korával járó testi gyengeség gyötörte, hogy a sok prédikálással, felolvasással és látogatással fel kellett hagynia gyengesége miatt: otthon maradt az ő házában, és közös beszélgetésekre hívta családját, barátait. Az asztali beszédekben a reformátor életszemléletét mutatta be családról, életről, pénzről. A Bibliáról azt mondta, olyan, mint egy tágas erdő, melyben mindenféle fákról termést szakaszthatunk le, vigaszt, támaszt, tanítást. Nem a pénz, hanem egyedül Isten, akitől a segítséget elvárhatod” – mondta a színművész.

Árus Csongor László és Marosán Csaba az ige szolgálatában.

Az aznapi istentisztelet végén a szószékre helyezett híres 95 tétel bemutatása következett, mely előbb latin, majd német nyelvre volt lefordítva. A wittenbergi tekercs mását a Kárpát-medence 185 gyülekezetébe juttatta el ötszáz óra leforgása alatt a Bardócz Csaba ikafalvi lelkész által vezetett csoport. Lelkipásztorunk, Árus Csongor László a tekercsvivőket kísérő gépkocsi sofőrje volt, így két héten alatt eljutottak Felvidékre, Magyarország sok gyülekezetébe, de a Vajdaságban, Partiumban, Erdélyben és a Székelyföldön is megfordultak. Mindenütt örömmel fogadták őket, sok helybéli együtt szaladt egy darabon a csoporttal. Elhozták hozzánk is Luther 95 tételét, amelyet Hasznosi Imre tiszteletbeli gondnok és Oláh Erzsébet egyháztag leplezett leplezett le.
*
Az ünnepségsorozat november 5-én folytatódott, amikor gyülekezetünkbe látogatott Angyalossi Katica nyírbogdányi (Magyarország) lelkipásztor az ottani egyházközség énekkarának kíséretében. A meghívott lelkész Ezékiel könyve alapján prédikált. „Isten Szentlelke árad, mint tisztító tűz, rendet tesz, beszél velünk, ahogy Lutherrel is beszélt: tégy bizonyságot! Egyedül a Szentírás által, egyedül hitből, egyedül Krisztusért. Ez a mindent kisöprő lélek, amely talpra állít, munkára késztett, csodát tesz, megújuló egyházat, megújuló szívet munkál” – mondta.
Istentisztelet végén következett iskolásaink versekből és énekekből összeállított reformációi megemlékezése. A fiatalokat Fehér Renáta kántor és Béres Angéla tanárnő készítették fel.

A délutáni hálaadó istentiszteleten Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője igehirdetése során feltette a kérdést: „Mi az egyház? Kik vagyunk? »Épüljetek fel lelki házzá« (1Pét 2,5), hisz a Szentlélek vonja közösségbe az embereket. Ezt a Lelket kell keresnünk. Ne csak azért adjunk hálát, mert megújult a templom, hanem azért is mert egyszerre avathatunk kopjafát a reformáció emlékére és a hősi halottakért” – fogalmazott a főjegyző. Az prédikációt követően a nyírbogdányi egyházi kórus szolgált, majd pedig Papp Lóránt diák szavalt. A helyi lelkipásztor kisfilm-összeállítással mutatta be a templomfelújítás mozzanatait, valamint a gyülekezet tulajdonában lévő termálstrandon történt fejlesztéseket. A templomból kivonult tömeg előtt Rákosi Jenő, az érmelléki egyházmegye esperese megáldotta a két kopjafát mondván: „legyen ez az ünnep az élőké, a megmaradottaké”. Az eseménysor szeretetvendégséggel zárult.