Csokalyon az egyetemes imahét február 15–22. között zajlott. Hála Istennek az esős és szeles idő nem tántorította el a helyi gyülekezet tagjait, és minden este 80–100 között volt azok száma, akik meghallották a harangok hívó szavát. Azok, akik sóvárogtak az ige után, naponta 6 órakor gyűltek össze a falu református templomában.

Az idei évben Lettország különböző egyházainak a tagjai állították össze az egyetemes imahét témáját. Fő gondolata a péteri kijelentés: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pét 2,9) A legrégebbi lett keresztelőkút Szent Meinhard, a nagy lett evangelizátor idejéből származik. Napjainkban az ország fővárosában, Rigában az evangélikus székesegyház közepén áll. A keresztelőkút elhelyezése a székesegyház díszes szószékéhez ennyire közel, ékesszólóan hirdeti a keresztség és az igehirdetés közötti kapcsolatot, és a minden megkeresztelthez szóló hívást, hogy hirdessék az Úr hatalmas tetteit. Nem csupán a lelkészek és egyházi elöljárók feladata az, hogy Isten igéjét hirdessék, hanem nekünk, keresztény embereknek is.

290 éve épült fel a csokalyi református istenháza

Ünnepi alkalomra való meghívásnak eleget téve Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét október 11-én a csokalyi református templomban. Ekkor ünnepelte a helyi gyülekezet a templom megépítésének 290. évfordulóját.

A kitartó őszi eső ellenére is megteltek a templom padsorai, meghívott vendégek, elszármazott csokalyiak és a helyi gyülekezet tagjai figyelmesen hallgatták Isten igéjét és az érmelléki kötődéssel rendelkező püspök prédikációját, aki Elizeus szolgájának példáján keresztül igyekezett megmagyarázni az Istentől származó erő és segítség létezését. „Isten a láthatatlanban működik, így a kételkedésekkel szembenézve, erős hittel kell belelendülnünk a ránk váró feladatok megoldásába” – hangzott a szószékről.

Éppúgy, mint ahogy a 290 évvel ezelőtt élő csokalyi református gyülekezeti generáció, a mában is Istenbe vetett hittel és reménységgel kell terveinket, álmainkat megvalósítanunk. Semmi, de semmi nem mutatja azt, hogy Isten ne törődne a ma emberével. Úgy kell Isten igéjét hallanunk, hogy a kiválasztott ember története a mi egyéni életünkre is érvényes legyen. Ellenségeskedés, ellenállás, szorongás, lépéshibák, sebek, terhek mindannyiunk életében jelen vannak, de úgy kell élnünk, hogy nyitott szemünkkel ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Életünkben van a jó és örömteli történés, csak észre kell vennünk azokat. Meg kell tanulnunk rálátni a világ dolgaira és kiválasztani azt, ami szebbé, jobbá, könnyebbé teheti egyéni és közösségi életünket. Látnunk, tennünk és tapasztalnunk kell kinyitva azt az Istentől származó erőforrást, mely által Jézus megmutatja a helyes utat a gyülekezethez, az imádkozó emberekhez, az anyaszentegyházhoz, a világhoz, megnyitva a szíveket és a lelkeket, hogy azok az ember javára szolgáljanak.

A székelyhídi katolikus egyházközség és a Mária Rádió hallgatói a Szűz Mária-ünnepen Bakos Gábor atya prédikációját hallgathatták meg. Ozsváth József helyi plébános örömmel üdvözölte a paptestvéreket és a híveket.

A kisjenői származású fiatal pap primíciás (első) miséje remek indulásnak bizonyult, a Szent Lukács könyvéből választott evangélium elhangzása után a búcsú ünneplői tartalmas és szívhez szóló magyarázatban részesültek.
Gábor atya a prédikációban újból tudatosította a jelenlévőkben azt, hogy kicsoda is nekünk Szűz Mária? Mindenekelőtt egy kiválasztott, aki ,,Igen”-t mondott az angyalnak, aki megjósolta neki Jézus születését. Tudta, hogy szükségünk van Isten megbocsátására, és válasza révén megváltást hozott a világnak a bűntől és a haláltól. A székelyhídi egyházközség patrónusaként alázatossága, élete példát mutat a hitelesség és hűség útjának követői számára.

Vasárnap szokatlanul nagy volt a jövés menés Csokalyon a nemrégiben felújított Görög katolikus templom környékén. Egyházi méltóságok politikai vezetők és az érmellék szinte mindegyik vallási felekezeteinek képviselői jöttek el, hogy részt vegyenek az egész napos rendezvényen, amelynek a felújított templom ünnepélyes megszentelése szolgáltatta az apropót.
Reggel, Dr.Virgil Bercea a Nagyváradi Egyházmegye görög katolikus megyés püspöke szent liturgiát végzett. A napi evangélium kihirdetése során Jézus nemzetségtáblájáról beszélt, kiemelve, hogy mindannyiunk számára fontos tisztába lennünk azzal, hogy honnan jövünk, merre megyünk, ismerjük életünk célját, megvalósítsuk feladatunkat. Délben, Erdődi Endre csokalyi görög katolikus parókus segítségével, a püspök úr felszentelte a teljes renováláson átesett templomot.

Letették az Érmelléki Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának alapkövét november 11-én. Az épület a tervek szerint Székelyhídon a Református Ifjúsági Központ és a templom mögötti területen fog elhelyezkedni. A építkezés ötlete 2011-ben egyházi közgyűlésen vetődött fel, idén hivatalos döntés is született ez ügyben.
Az alapkőletétel istentisztelettel kezdődött, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, a régióból érkezett lelkipásztoroknak, gondnokoknak, presbitereknek, köztisztségviselőknek.

Lelkésztalálkozót szerveztek Székelyhídon a református templomban október 24-én. A résztvevők megemlékeztek a 450 éve megjelent Heidelbergi kátéról, és elemezték a Sas Kálmán feldolgozásában készült katekizmust. Ezt a kiemelkedő remekművet dr. Juhász Tamás egyetemi professzor méltatta, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója beszédében Bucsai Mihály református teológus szavait idézte: „egyetlen egyház sem állhat meg egy jó káté nélkül.”
Juhász Tamás kérdésünkre elmondta, a XXI. század emberének a Sas Kálmán-féle katekizmus azt jelenti, mint amit bármelyik olyan káté, amellyel fiatalokat, gyermekeket lehet hitben megerősíteni és felnőttségre nevelni. Hozzátette, „a fent említett káténak az a nagy előnye van, a többivel szemben, hogy magyar református gyermekeket nevel, szellemisége és nyelvezete megpróbálja a Biblia üzenetét a XX. század emberének nyelvezetére fordítani’’.
Az értekezlet végén Bozsoky Sára vezetésével a Halleluja székelyhídi egyházi kórus előadását láthatták és hallhatták a résztvevők. A találkozót a Bihari egyházmegye székelyhídi esperesi hivatala szervezte.

Október 31-én ünnepeljük a reformáció elindítását

Mire emlékeztet minket a reformáció ünnepe? Mit jelent ez a kifejezés a ma embere számára, amikor a világ teljesen elanyagiasodott, amikor már sokszor csak az „én” a fontos? A reformáció az Anyaszentegyháznak állandó megújulása, a Szentlélek munkája nyomán az emberi célok-érdekek helyett Isten akaratát kövessük. Isten színe előtt nem állhatunk meg saját érdemeinkben bízva, bűneink bocsánatát magunk erejéből nem vagyunk képesek megszerezni, csak Jézus Krisztus által, aki az ő drága vérén váltott meg bennünket, hitet ébresztett bennünk a Szentlelke által.
A reformációt soha nem lehet befejezettnek tekinteni. Harcolnunk kell azért, hogy Isten igazsága győzzön úgy, ahogy Boros Gergely költő írja le versében: „Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem, / hogy hitünk dolgában végleges rend legyen […] / Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem”.

„Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Filippiekhez írt levél, 4,4)
Vakációs Bibliahetet szerveztek az Érköbölkúti iskolában július hó-nap elején, melyre szép számban jöttek a gyerekek 4–15 éves korig. Hiszem és remélem, hogy mindenkinek sikerült hazavinni valamit a Bibliahéten tanultakból. Jó alkalmak a Bibliahetek arra, hogy egymást jobban megismerjék a gyerekek, hisz ekkor kötetlenebbek a foglalkozások és a játékok is segítenek ebben.