Mire lehet elég a Székelyhídi Törekvésnek a havi három pont? – tettük fel a kérdést múlt havi lapszámunkban. Nos, szerencsére ez már múlt idő, a havi három jelen esetben hat ponttá alakult és nemcsak lélegzetvételre, hanem bizakodásra is ad okot a negyedosztály küzdelmeiben.
Újabb bosszantó vereség
A kilencedik fordulóban Belényesre utaztunk, kimondva is esetleges meglepetés reményében. Már csak azért is, mert a hazaiaktól több alapember is hiányzott, mi pedig teljes kerettel érkeztünk a mérkőzésre. Ezután a pozitív előjelek után, egy hatalmas „pofonnal” rukkoltak elő játékosaink. Megmagyarázhatatlanul gyenge első félidőt produkálva, 2-0-s előnyt ajándékoztak a belényesieknek. A szünetben Gergely Sanyi, a csapat trénere egy rég nem hallott szónoklattal próbálta helyretenni a fiúkat, sajnos csak részsikerrel. Szépíteni ugyanis sikerült, de sajnos az egyenlítés már nem jött össze, újra bebizonyítva, hogy senki ellen sem szabad könnyelműsködni: Belényes–Székelyhíd 2-1 (2-0).

Az év mérkőzése Érmihályfalva ellen
A tizedik forduló évekkel ezelőtt az év mérkőzése lett volna városunkban. Emlékeimben élnek még azok az Érmihályfalva elleni meccsek, ahol a két fő tribün mellett még a kerítés melletti állóhelyek is tömve voltak. Ez volt az a meccs, amikor sem a táblázaton elfoglalt helyezés, sem a játéktudásbeli különbség nem számított, Mihályfalvát mindenképp meg kell verni, volt a jelige. A mai generáció már nem biztos, hogy ezt így érzi, de azért még mindig presztízsmeccsről van szó. Ezt jelzi a nézőszám is, a hazaiak mellett nagyon sokan érkeztek a vendégekkel is, sőt semleges szurkoló is volt szép számmal. A mérkőzés fontosságát még az is jelzi, hogy a megyei vezetők szinte kivétel nélkül megjelentek a stadionban. Ami a találkozót illeti, sajnos szinte végig úgy alakult, ahogy a vendégek szerették volna. Míg mi csak helyzetekig jutottunk, addig ők szép sorjában lődözték a gólokat is, bő negyedórával a vége előtt 4-0-ra vezettek. Majd miután a vendégek edzője meglépte a taktikai cseréit és persze Gergely is, számunkra csodálatos, ugyanakkor fájó negyedóra következett. Történt ugyanis, hogy előbb Deák, majd Boros kétszer talált az Unirea hálójába, a 88. percre 3-4-re alakítva az eredményjelzőt. Majd az utolsó másodpercekig veszélyeztettek játékosaink, de Fortuna istenasszony és a játékvezetők sajnos nem voltak velünk. Két tizenegyest kértünk számon az utolsó pillanatokban, nem kaptunk rá érdemi választ. Viszont kaptunk egy addig és azóta is fantasztikus közönséget, állva tapsolták meg az utolsó negyedórát. Ellenfelünk edzőjétől, Fele Sándortól is nagyon szép és nemes gesztust kaptunk, külön kiemelte a csapat hozzáállását. De sajnos veszteségünk is volt, ugyanis Sasnak és Ememnek is – egyaránt fegyelmezetlenség miatt – kellett kihagynia a két következő mérkőzésünket. Előbbi piros lapot kapott, utóbbit a játékvezető inzultálása miatt tiltották el.

Bors: az első meglepetés
Ezek után Borson egy igencsak „érdekes” mérkőzésnek néztünk elébe. Mint kiderült, nemcsak nekünk, hanem a házigazdának is voltak eltiltottjai, ennek ellenére már csak a helyezések miatt is a hazaiak számítottak az egyértelmű favoritnak. De ugye a papírformának is néha dőlnie kell! Végre már az első percektől változott a csapat hozzáállása, két Lőrincz-góllal úgy mehettek pihenni a csapatok az öltözőbe, hogy a hazaiak annak örülhettek, a második játékrészre egyáltalán még maradt esélyük. Ugyanis a gólok mellett még székelyhídi helyzetek sora maradt ki, lefociztuk a borsiakat a pályáról. A második félidőben, mint várható volt, a hazaiak mindent megtettek a fordítás érdekében, de „csak” egy tizenegyesgólig jutottak, így ha kicsit váratlanul is, de teljesen megérdemelten gyűjtöttük be mindhárom pontot!

Ha szentandrási lúd, legyen kövér!
Ha egyszer már megtörtük azt a bizonyos jeget, nem szabad hagynunk vissza fagyni azt. Még akkor sem, ha Sas és Emem után újabb két játékosunk „sárgult be” Borson. Pál Robi és Létai Levi is kényszerpihenőre jutott, nem kevesebb mint négy hiányzóval vártuk a második helyen álló Szentandrást. De úgy látszik ez nekünk nem akadály, sőt! Rendkívül küzdelmes találkozón, egy szemfüles Koncz Roli-találattal nyertünk úgy, ahogy minden szurkolótábor álma. Egy fizikailag jobb csapatot vertünk hatalmas alázattal és szinte hibátlan játékkal. Kellett hozzá a fantasztikusan védő Ármós Sanyi és egy nagybetűs CSAPAT. Melléjük pedig csodálatos közönség párosult, akiknek ezúton is szeretnénk megköszönni a belénk fektetett bizalmat, melyet azért fokozatosan kezdünk meghálálni is.
Három fordulóval a téli szünet előtt 12 megszerzett ponttal még mindig „csak” a tizennegyedik – még épp bentmaradó – helyen állunk, de az elmúlt hónaphoz képest sokkal közelebb a középmezőnyhöz!
Juhász György

—
Végre szentmiklósi győzelem
A nyolcadik fordulóig mindössze egy döntetlenig jutott a Toldy egy osztállyal lentebb, az ötödik ligában. A kilencedik fordulóban sem termett babér a fiúknak, az esélyesebb Nagyváradi Dinamo 5-1-re verte őket otthon. A tizedik etapban viszont végre megtört a jég, méghozzá a szomszéd rivális otthonában, talán kisebb meglepetésre nagyon simán, 3-0-ra nyertek a szentmiklósi fiúk. Majd következett egy újabb hazai, pechesnek mondható és sajnos bírói hibáktól hemzsegő Rév elleni mérkőzés, ahol nem volt igazságos a vendégek 3-2-es győzelme. A lapzártánk előtti utolsó játéknapon, Biharon újabb sima meccsen kapott ki a Toldy, 5-0-ra nyertek a hazaiak. Az eddig megszerzett 4 pont továbbra is az utolsó előtti helyre elég, és egyre jobban elszakadni látszik a középmezőny vége is.

—
Remek helytállás a fiataloktól
Ami az ifjúsági csapatot illeti, sokan nem hittük volna el a bajnokság előtt, hogy tizenkét forduló után ugyanannyi mecscsen nem kaptak ki, mint ahányan vereséget szenvedtek. Csak ugye a hárompontos rendszer „átka”, a döntetlenért járó egy pont sokszor negatív irányba vihet. 2 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség a jelenlegi mérleg, az így megszerzett tíz pont jelenleg a tizenharmadik helyre elég.


Írta: Juhász György