^ Vissza Fel

Ünnepi köszöntő

Kultúra    2016. március 21. hétfő 
 608

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön általa a világ.” (János evangéliuma)

Kedves székelyhídiak!
Zűrzavaros életünkben még mindig jelen van a széthúzás, a harag és sokszor sajnos a gyűlölet is. A Húsvét küszöbén e sok negatívummal átszőtt világban meg kell, hogy álljunk és el kell gondolkodjunk azon, hogy Jézus Krisztus a mi bűneinkért áldozta fel magát a kereszten. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, mely a nagyböjt kezdetén arra figyelmeztet bennünket ami a hamvazkodáskor is elhangzik: „emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel”. Mi, emberek, mindannyian esendőek vagyunk. Senki sem tökéletes, de törekedhetünk arra, hogy szebbé, jobbá tegyük egymás hétköznapjait és ünnepeit. Ha egymást tisztelve próbálunk együtt élni, ha megértéssel és megbecsüléssel fordulunk embertársaink felé, akkor együtt közösen egy szebb, boldogabb és barátságosabb légkört tudunk teremteni úgy a hétköznapokban, mint legnagyobb ünnepeinken.

Pálinkák, kalácsok, kolbászok versenye

Kultúra    2016. március 20. vasárnap 
 580

A létavértesi megmérettetésre Bihar megyéből is érkeztek nevezések

„A magyar néphagyomány a pálinkát szíverősítőnek tartja. Az elmúlt évtizedben több mint száz kutatás igazolta, hogy a népi gyógyászat nem téved: nemcsak a vörösbor, hanem a tömény italok, a pálinkák is védik a szívet – de csak mértékkel fogyasztva!”– tudtuk meg dr. Vajda Mária Kis magyar pálinkatörténet című előadásából, március 12-én a szomszédos létavértesi Rozsnyai Gyűjtemény nemzeti napján. Az idén ötödik alkalommal megrendezett, közel egész napos rendezvény újból többféle programmal erősítette a magyar szíveket, illetve megpróbálta a március 15-i ünnepet egy picit közelebb hozni a mai rohanó emberekhez. A nemzeti nap (nem hiába) legnépszerűbb programpontja már délelőtt kezdetét vette, amikor is megérkezett az V. Létavértesi Pálinkaverseny zsűrije (Gönczi Károly elnök, Muhari Zoltán, Orosz Attila, Preku Gyula, Simon László, Zilai Zoltán). Akiknek a nap folyamán nem is tudom, hogy irigylésre méltó dolguk volt, vagy inkább nehéz dolguk, hiszen 57 féle „tüzes vizet” kellett megkóstolniuk és értékelniük.

Ahonnan a gyümölcs asztalra kerül

Kanapé    2016. március 19. szombat 
 921

Az érolaszi Kécz Attila agrármérnök szerint a baracktermesztésnek biztos piaca van

Székelyhídat elhagyva, még mielőtt beérnénk Érolasziba, a macskaköves út melletti domboldalon található Kécz Attila birtoka. Sok munkával, kitartással irigylésre méltó gyümölcsöst telepített szülőfaluja peremén.

Nagy fakapu állja utamat, vendéglátóm síruhában, bakancsban, jól bebugyolálva érkezik elém. Pedig a sok esős nap után, végre kellemesen süt a nap. Mint később kiderül, nem rizikózhat, hogy megfázzon, sok a munka, eljött a metszés ideje. Csak néhány fotó erejéig szabadítja ki magát a vastag fejfedőből.

Sokat vártam erre a találkozásra, az egymással és az időjósokkal való egyeztetés után végre sikerült. A sok esőnek alig van némi nyoma a fasorok között, itt-ott még ragad a talaj, de jól lehet már bóklászni a fakoronák alatt. Az esővel nincs is semmi baj, minél több annál jobb, a nedvesség így lejut az alsóbb gyökerekig, viszont a korai viszonylagos melegnek még lehet hátulütője – sorolja Kécz Attila miközben a birtok másik fertályán álló házhoz igyekszünk. Saját készítésű almalevet szürcsölgetünk, miközben újsütetű ismeretségünk tiszteletköreit rójuk.
A harminchét éves fiatalember Érolasziban született, de jelenleg kétlakinak mondható, hisz hol szatmári otthonukban, hol pedig a gyümölcsösben lakik családjával. Falusi gyerek lévén, nem állt tőle távol a mezőgazdálkodás, így számára természetes módon agrármérnöknek tanult. Kolozsvári egyetemi évei alatt ismerkedett meg behatóbban a gyümölcstermesztéssel. Közben az agrárdiploma mellé a kataszteri mérnök képesítést is megszerezte. Néhány évet földmérőként dolgozott, manapság viszont már a maga ura. Feleségével, Enikővel az egyetemen ismerkedett meg, ő is szakmabéli, mérnökasszony. A feleség révén kerültek Szatmárnémetibe, ott építettek házat, jól érzik magukat. Nagyváradot túlzsúfoltnak, zajosnak tartja Attila, szerinte Szatmár meghittebb hangulatú város. Időközben a család is gyarapodott, Tímea lányuk tízéves, Ágota nyolcesztendős. Legújabb jövevény a kislegény, Áron, ő immár három hónapot betöltött. A feleségével közösen vezetik a farmot, végzik a kétkezi és az adminisztrációs munkát. Most egy ideig kettőjük helyett dolgozik a ház ura, mivel párja Áronka nevelésével van elfoglalva.

Becsszó

Közélet  2016. március 19. szombat 
 439

Zsenge gyermekkorom idején, amikor még nem hevített a kamaszkori vágy, a lányok iránti udvarlásunk meglehetősen sajátos volt. Gyöngéd érzelmeink kifejezéseként leggyakrabban copfhuzigálást alkalmaztunk. De az is előfordult, hogy a kiszemelt szépségnek a vonalzóját, körzőjét akartuk megszerezni. Akár dulakodás árán is. Az, hogy az épp táblához igyekvő Dulcineánkat miért akartuk mindenáron elgáncsolni tiszta szerelmünk bizonyításaként, örök rejtély marad számomra. Valószínűleg a genetikai kód gépezete akadozott még alig bimbózó testünkben.

Emlékszem, hónapokat vártam a beteljesülő szerelemre kitartó hűséggel, mert biztos praktikát ajánlottak a kiszemelt leányka viszontszerelmének elnyerésére. A fondorlatos módon megszerzett hajszálat kellett elásnom az eresz alá, aminek elrohadtával a remélt kapcsolat létrejött volna. Nem maradt más dolgom, mint naponta fohászkodni esőért, hogy a nedves földben mielőbb megsemmisüljön szerelmünk egyetlen akadálya. Néha kiástam, mert türelem dolgában nem álltam valami jól, de egy idő után rá kellett jönnöm fájó szívvel, hogy a hajszál nem akar porladni, következésképpen a kiszemelt kislány sem pazarolt rám több figyelmet, mint annak előtte.

Székelyhídi Erdély legfinomabb szalonnája

Kanapé  2016. március 18. péntek 
 647

Kokovai László neve ismerősen cseng Székelyhídon, ám egy gasztroversenynek köszönhetően most már Kolozsvárott is emlegetik városunk szakácsát. Erdély szívében Kolozsváron található az Erdély expó elnevezésű kiállítócsarnok, melyben hagyományos termékek vásárát és azon belül szalonnafesztivált rendeztek február végén. Igen különleges hagyományos húsáruval ezen az expón vett részt a Kokovai család. Standjuk nagyon népszerűnek bizonyult, nemcsak a látogatók és a vásárlók körében nyerte el mindenki tetszését, hanem a szakmai zsűri is a székelyhídi árut találta a legeredetibbnek, a legfinomabbnak. A verseny első díját bezsebelő Kokovai László minőségi tradicionális húsárut – karajt, tarját, kolbászt, sós-, paprikás- és császárszalonnát, sonkát, körmöt –, mindent ami szem s szájnak ingere bemutatott szépen dekorált standján.

Maga a versenykiírás csak szalonnákra vonatkozott. A szakértő szűri küllem, íz és elkészítési mód szempontjai alapján választotta ki a győztes szalonnát. A győztes szalonna egy kaiser minőségű, hatalmas, 11,7 kg összsúlyú tábla legkiválóbb részéből való volt. Románia több pontjából érkeztek versenyzők a szalonnafesztiválra. A vetélytársak érdeklődtek városunk fia sózási és füstölési technikájáról.

Önkénteseket toboroz a Yuppi Tábor

Ajánló  ,   2016. március 4. péntek 
 934

A Yuppi Tábor élményekkel gyógyítja a cukorbeteg, daganatos és sokízűleti gyulladással kezelt gyerekek lelkét, gyerekkorát. Olyan gyerekeket, akik sokat vannak kórházban, idejük és energiájuk jelentős része azzal telik, hogy tudatosítanak magukban olyan állapotokat, melyek pattot adnak a gyerekkornak. Ebben a nagy és izgalmas kihívásban önkéntesek kerestetnek. Hívjuk egyszerűen csak Manóknak őket. Ők a táborozókban végbemenő csodák szemtanúi és katalizátorai.

Borviadal magas minőségben

Kultúra    2016. március 3. csütörtök 
 798

Hazai és magyarországi szakemberek a zsűriztek az érmelléki nedűk vetélkedőjén

Az érmelléki nedűk minőségi és mennyiségi fejlődést mutatnak – vélik egybehangzóan a február 27-én huszonkettedik alkalommal megrendezett, 144 nemes italt felvonultató székelyhídi borversenyen megjelent szakemberek. Az egymást régi ismerősökként köszöntő borászok nótaszóval kísért napjába a vetélkedő és a finomságokkal telt asztalok mellett zajló szakmai jellegű beszélgetéseken kívül a Szent Vince-emléktábla koszorúzása és bál is helyet kapott.

Itt-ott még tócsatükörben nézelődtek a bárányfelhők, a szántások páraleheletbe burkolóztak az előző napok esőzései után. Rügyfakasztó reggeli napsütésben érkeztünk a székelyhídi Kovács Lajos borlovag szőlőstanyájához. 2014 óta, a borversenyek alkalmával a birtok egyfajta zarándokhellyé vált, amióta Szent Vincének, a borászok égi támogatójának emléktábláját felavatták. A márványlapon a bor örökkévalóságára utaló Hamvas Béla-idézet olvasható: „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor”. A mártírhalált szenvedett szent Franciaországban a legnépszerűbb, de Rómában is három templom viseli a nevét. A borászattal való összefonódása nevének népies etimológiájával magyarázható: Vin-Cent (azaz százszoros bor).

Háború szülte barátság (2.)

Kultúra    2016. március 3. csütörtök 
 651

Az első világháború kitörésének centenáriumi esztendejében beszélgettünk az akkor 90. esztendejében járó csokalyi Vasadi Sándorral, aki már eltávozott közülünk. Az egykori II. világháborús katona leventeként sodródott bele a háború utolsó szakaszába.

(folytatás előző lapszámunkból)

Nem sokáig tépelődött az ajánlaton, arra gondolván, hogy ott meghúzhatnák magukat a háború végéig vagy legalábbis addig, amíg nagyobb biztonságban indulhatnak haza. Egyetlen kikötése volt csupán: hogy a cimborái is maradhassanak. Fiatal legény lépett be az istállóba, Mariska néni fia, István volt az, épp Sándorral egyidős. Első látásra megkedvelték egymást, így az egyezség sem váratott magára. Mint alkalmazásban lévő legényt, reggelizni már a konyhába tessékelték. Itt találkozott először a gazdával, Tari Józsi bácsival, aki kupica pálinkával kínálta.
Jómódú családhoz szegődött, kocsmájuk mellett huszonöt hold szántót birtokoltak, azonkívül jószágokkal is kereskedtek. Elszegődésének első napján körbejárták a határt, a gazda, úgy látszott, hosszú távra tervezte a csokalyi legény ott-tartózkodását, minden talpalatnyi földjét, állatállományát körbemutogatta. De ne szaladjunk előre a történettel.