Tizenhét település 71 borászának 106 bormintája mérettetett meg a harmadik alkalommal megrendezett hegyközszentmiklósi borversenyen március 7-én: A fehér száraz, fehér aromás, vörös (valamint a helyi gazdák számára megengedett magántermő) kategóriákban versenyző bormintákat az eddigi szokástól eltérően idén négytagú zsűri – Féth Imre, Nagy Sándor, Oláh Zoltán-Lóránd és Zatykó István – rangsorolta (lásd keretes írásunkat).

Miközben a megmérettetés zajlott, a szervezők jóvoltából finomabbnál finomabb falatok kerültek terítékre. Természetesen az elmaradhatatlan tombolán ismét sok értékes eszközt húztak ki a szerencséseknek, melyek a szőlész-borász feladatokhoz jelentenek segítséget. A jó hangulathoz Pontos József biztosította a zenét. Külön élmény volt a külföldről hazalátogató Csóka Szabolcs zenész is, aki rövid ideig szórakoztatta a megjelenteket.

Az igényes szőlősgazdák minőségi nedűi jellemezték a XXVI. Érmelléki Borversenyt

A szőlőművelés, a borkészítés és a kulturált borfogyasztás népszerűsítése céljából rendezték meg a helyi szőlősgazdák a XXVI. Érmelléki Borversenyt február 29-én a városi helyhatóság közreműködésével.

Csodálatra méltó lelkesedés, fáradhatatlanság, utánajárás, kitartás, együtt gondolkodás jellemezte az idei vetélkedőt. A szervezők, résztvevő borászok, szőlőkert-tulajdonosok és elismert zsűritagok hozzáállása nem változott az eltelt huszonhat évben. Ami évről évre változik: az igényesség és a minőség. Lassan beérni látszik az a nem titkolt szándék, ami az első borverseny kitalálóit, szervezőit vezérelte: visszahozni a híres érmelléki borvidék régi fényét, melynek eredete Nagy Lajos királyunknak köszönhető, hisz a monda szerint ő telepítette az első szőlőt a vidéken, nevezetesen Székelyhídon.

A II. hegyközszentmiklósi borversenyen tizennyolc településről származó 115 nedű került a zsűri asztalára március 16-án. A borokat öt kategóriában lehetett nevezni: száraz, aromás, vörös-, rozé- valamint magántermő borok. Reggel már lehetett nevezni a borokat, délután 1 órától kezdődött a kóstolás. A borokat Czapp Árpád zsűrielnök mellett Nagy Sándor (Hegyközszentimre), valamint Erdei Mátyás (Hegyközszentmiklós) véleményezték.

Az esti eredményhirdetés előtt Béres Csaba polgármester és Árus Csongor László helyi lelkipásztor, valamint Czapp Árpád még megosztott néhány gondolatot.

A vetélkedőn versengő hegyközszentmiklósi borokhoz magyaros étel és kemencéskalács dukált

Első alkalommal rendeztek borversenyt Hegyközszentmiklóson, március 10-én. A verseny megálmodói Kaszoni József és Buda Gábor helyi szőlőtermelők és boros gazdák voltak. A bormintákkal nevezőket reggel 9-től délután 1-ig várták a szervezők. A nevezés bormintánként 20 lej volt, valamint 7 deciliter bor. Ebben az összegben azonban benne volt a vacsora ára, valamint a verseny után megtartott báli belépő is. Nevezni négy kategóriában lehetett: fehér száraz, aromás, vörös, illetve érdekességként a magántermő kategóriában. Neveztek is a gazdák összesen 79-en 122 mintával a következő településekről: Bihardiószeg, Biharpüspöki, Hegyközkovácsi, Hegyközszentmiklós, Ottomány, Kiskereki, Szalárd, Székelyhíd, Szentjobb, Tóttelek és Vajda. Az eseményre még magyarországi gazdák is beneveztek Dunaabonyból és Létavértesről.

Több volt a benevezett nedűk száma a tavalyinál, minőségi szórakozást biztosítottak a szervezők

A tavalyinál több gazda több nedűvel vett részt az idei borversenyen. A minőségi italok, a jó szervezőmunka, az esemény gördülékeny lebonyolítása kivívta a jelenlévők elismerését.

Fülcimpát csipkedő hideg szél cikázott a tar szőlőhegyen február 24-én, szombaton a székelyhídi borviadal délelőttjén. Szent Vincének, a nemes foglalkozás védőszentjének emléktáblájánál minden évben összegyűlnek a gazdák koszorúzásnyi pillanatra a városunkban tartott borversenyek alkalmából. Ezúttal sem volt ez másként….

Visszaállítanák az érmelléki nemes italok köré épülő kultúra régi hírnevét

Pincemélyben palackokba rejtett nyári napsugártitkokkal rukkoltak ki a környékbeli és távolabbi borosgazdák, de szép számban érkeztek az anyaországból is a megmérettetésre. Vidám hangulatban, cigányzenével, mulatozással és szakmaiismeret-gyarapodással zajlott a huszonharmadik székelyhídi borverseny.

Hazai és magyarországi szakemberek a zsűriztek az érmelléki nedűk vetélkedőjén

Az érmelléki nedűk minőségi és mennyiségi fejlődést mutatnak – vélik egybehangzóan a február 27-én huszonkettedik alkalommal megrendezett, 144 nemes italt felvonultató székelyhídi borversenyen megjelent szakemberek. Az egymást régi ismerősökként köszöntő borászok nótaszóval kísért napjába a vetélkedő és a finomságokkal telt asztalok mellett zajló szakmai jellegű beszélgetéseken kívül a Szent Vince-emléktábla koszorúzása és bál is helyet kapott.

Itt-ott még tócsatükörben nézelődtek a bárányfelhők, a szántások páraleheletbe burkolóztak az előző napok esőzései után. Rügyfakasztó reggeli napsütésben érkeztünk a székelyhídi Kovács Lajos borlovag szőlőstanyájához. 2014 óta, a borversenyek alkalmával a birtok egyfajta zarándokhellyé vált, amióta Szent Vincének, a borászok égi támogatójának emléktábláját felavatták. A márványlapon a bor örökkévalóságára utaló Hamvas Béla-idézet olvasható: „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor”. A mártírhalált szenvedett szent Franciaországban a legnépszerűbb, de Rómában is három templom viseli a nevét. A borászattal való összefonódása nevének népies etimológiájával magyarázható: Vin-Cent (azaz százszoros bor).

Már két évtizede rendezik meg a borok vetélkedőjét Székelyhídon

Miután a nap folyamán minden jelentkező bortermelő leadta palackjait a munkásklubban, estére gyűltek vissza régi és új gazdák a verseny színterére, miközben a zsűri már értékelte a borokat. A teremben jól látható volt, kik húzzák már régóta együtt a szőlősgazdák szekerét a szakmában, így az Ér hangja nevében az egymással szemben ülő, de nem egymással szemben álló, Takács Jánost és Kincses Balázst kérdeztem a versennyel kapcsolatos véleményükről, motivációjukról, eddigi eredményekről és a jövőről.