Elszállt a nyár, elszálltak a lepkék, lezárult a Székelyhídi Városi Könyvtár újabb nagy nyári lepkevadászati versenye. Sikerült messze „túlszárnyalni” a tavalyi eredményeket: kereken 300 lepkét gyűjtöttek az olvasó gyerekek! Ez annak is köszönhető, hogy ezen a nyáron a lepkevadászok száma is nőtt. Idén negyven résztvevő gyűjtötte a lepkéket, vagyis olvasta szorgalmasan a könyveket (az elmúlt évben harminc). Hogy mit olvastak ilyen szorgalmasan a gyerekek? Most is a kortárs gyermek és ifjúsági könyvek voltak a legnépszerűbbek, olyannyira, hogy az első helyezettek 15-16 könyvet is elolvastak a vakációban.

El kell mondani, hogy ez olyan verseny, ahol a helyezésektől függetlenül mindenki nyert! Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent! Persze most elsősorban nem a tárgyi nyereményekre gondolok, bár azok sem elhanyagolhatóak. Itt a nyeremény más formában mérhető.

Jó helyzetfelismerő képességre, ügyességre és gyorsaságra volt szükségük a gólyáknak

Nemcsak a megszokott gólyabált, hanem egyenesen gólyahetet szerveztek a kilencedikesek számára a Petőfi-líceumban, mely aztán október 23-án a hagyományos próbatételekkel teli gólyabálban csúcsosodott ki.

Az október 19–23. közötti gólyahéten a diákközösségbe való „beavatásra váró” újoncok minden nap kaptak egy elvégzendő feladatot, mely nem is mindig volt olyan egyszerűen kivitelezhető. Nos, a szervező osztályoknak éppen ez volt a céljuk, próbára akarták tenni a kilencedikesek leleményességét, kitartását.
Ugyanez a „szívatási ceremónia” folytatódott a nagyközönség előtt is a pénteki gólyabálon. Ekkor a nyolc kiválasztott gólyapár bátorságát, kreativitását és nem utolsó sorban gyomrát tették próbára a szervezők. A próbatételeknek széles volt a tárháza: ecetes vízből szájjal halászandó alma, popsi és csípő segítségével pukkasztandó lufi, méz-liszt kavalkád, lógókenyér- és paradicsomzabálás, felpaprikázott gumicukor-fogyasztás, labda és vízzel töltött lufi testtel való gurigázása és célbapiszkáló képesség felmérése is.

A szeptemberi ősz beköszöntésével a székelyhídi református napköziben is kezdetét vette az új óvodai tanév. Az első két hét az újonnan jött kiscsoportosoknak az óvodai élet megismertetésével, megszerettetésével telt, miközben próbáltuk minden téren felmérni készségeiket és képességeiket. A harmadik héten a gyerekek önmagukról, az óvodai életről, kedvenc játékaikról, időtöltéseikről beszélgettek az óvó nénikkel és a kispajtásaikkal. A negyedik hét témája „Én és a család” volt. A gyerekek bemutatták családjaikat, meséltek a szülők foglalkozásairól, a családi közös programokról, a szeretet erejéről, mely összetartja a családot. A foglalkozásokat célzatosan, úgy terveztem, hogy a gyerekek sikerélményként élhessék meg az elvégzett munkát, annak eredményét, fejlődjön szépérzékük, kerüljenek közelebb a természethez és felejthetetlen élményt nyújtson számukra.

Nagykágyán október 23-án ünnepélyes keretek között kopjafát állítottak a református templomkertben 1956 szellemiségének és a világégések helyi áldozatainak adózva. Így emlékeztek meg az I. és II. világháborúban elesett hősökről és a század egyik legjelentősebb politikai forradalmáról, amikor a magyar nép szabadságának kivívása érdekében erejét meghaladó feladatra vállalkozott.

Az ünnepi istentiszteleten Bán Alpár nagykágyai tiszteletes hirdette az igét, prédikációjában párhuzamot vonva a világégések és 1956 hőseinek áldozata és az Úr Jézus Krisztus értünk tett áldozata között.„Fogságban lenni és szabadnak lenni. Harcolni, veszíteni és győzni. Küzdeni a szeretet evangéliumával és boldognak lenni – ezt jelenti a szabadság. Egy örökös küzdelmet a jövendő nemzedékeiért” – mondta. Noha Bán Alpár tiszteletes még csak egy éve vezeti a falu gyülekezetét, a most felállított kopjafa gondolata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, hisz a világégésekben odaveszett áldozatok holttestei nem kerültek haza a szülőföldbe, gyermekeik, feleségeik, unokáik nem volt hova vigyenek egy szál virágot, nem volt hol emlékezzenek. Az október 23-i ünnepnapon megvalósult az utódok akarata, a kopjafa tövében az eddig felkutatott nagykágyai hősi halottak neveit tartalmazó tábla immár örök emlékhelyként szolgál.

Ünnepélyes keretek között adták át a nagykágyai nappali központ épületét. Az szeptember végén lezajlott eseményen jelen volt Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő, illetve Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Alapítvány Bihar megyei képviselője. Az épület felépülése azért dicséretes, mert a nagykágyain kívül még három másik is épült a Székelyhídhoz tartozó Érköbölkúton, Hegyközszentmiklóson és Csokalyon. A város vezetője köszöntő beszédében elmondta, hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy mind a négy épület kész állapotba jusson, ám a több hónapos huzavona után most már mindegyik a befejezés fázisába érkezett. Ezalatt értendő az is, hogy többségükbe már csak a felszerelések és eszközök beszerzése és üzembe helyezése van hátra. Ha mindezek megtörténtek, már csak a diákoknak kell birtokukba venniük az épületeket, hiszen ezeknek nem más célja van, minthogy azoknak a gyerekeknek a felzárkóztatását segítse, akikkel a szüleik otthon csak keveset vagy egyáltalán nem tudnak foglalkozni.

A „Let’s Do It, Romania!” akció az ország egyik legnagyobb önkéntes mozgalma. Az akciót azért szervezik meg rendszeresen minden évben, hogy közösen megtisztítsuk szűkebb-tágabb környezetünket a szétdobált szeméttől. A mozgalom keretében szerte az országban „nagytakarítanak” a „Te szedd!” önkéntesei.

A szervezők szeretnék, ha minél több ember kifejezésre juttatná a benne rejlő igényt a tisztaságra, és felhagyna a szemeteléssel. Hiszen ha a kukába kerül a szemét, akkor nincs mit összeszedni. Emellett az is fontos, hogy minél többen ráérezzenek az önkéntesség ízére.

A „Te szedd!” egy nemzetközi akció. Románia 2010-ben csatlakozott a Let’s Clean Up Europe! elnevezésű összeurópai kezdeményezéshez, amit az Európai Bizottság EWWR LIFE+ programja keretében szerveznek meg évről évre, és amelynek keretében egy hétvégén, egyszerre szedik a szemetet kontinensünk polgárai.

Az érmelléki táj bűvöletében űzi ősei mesterségét Nyéki Zoltán gyékényfonó népművész

Generációk népművészeti örökségét viszi tovább az érkeserűi származású Nyéki Zoltán székelyhídi gyékényfonó. Az Érmelléken fellelhető gyékényből számos igényes használati és dísztárgyat készítő mester az utolsó képviselője vidékünkön ennek a kihalóban levő foglalkozásnak.

„Vad, nagyszerű rajongást oltott / Az Érnek partja énbelém” – írja Ady Endre költő az „álmos, furcsa árokról”, a hajdan mocsári táj arculattal büszkélkedő Kraszna-Berettyó közéről, a hínárral borított tavak, a végtelen nádrengetegek, az ingoványos mocsarak, a zsombékok birodalmáról.

E táj adottságainak, gazdag növény és állatvilágának köszönhetően egykoron megélhetést biztosított az itt élők számára. De az érmelléki mocsárvilág kommunizmusbeli lecsapolása nemcsak a lápok növény és állatvilágát számolta fel, hanem a pákászok, a gyékényfonók addigi életét is.

Bronzérmet nyert a Phoenix sportolója a karate-világbajnokságon

Kokovai Csongor (képünkön) bronzéremmel gazdagította trófeáinak tömkelegét a vajdasági Szabadkán megrendezett shotokan-világbajnokságon, mely az idei versenyszezon végét jelentette. A világversenyre Guba József edző vezetésével utazó csapat másik két tagja, Flóra Fruzsina és Kriszte Hunor szintén figyelemre méltó helyezést vívtak ki maguknak. Így a Phoenix sportegyesület karatésai újra bebizonyították, hogy a kellő kitartás és akarat meghozza a gyümölcsét. Az október második hétvégéjén zajlott bajnokságon 36 ország több mint 1300 versenyzője harcolt különböző kategóriákban, kor- és súlycsoportokban a legfényesebb érmekért.

Guba József edzőtől megtudtuk, hogy Csonginak valószínűleg ez volt az utolsó versenye a Phoenixben, hisz az idei évtől tanulmányainak folytatása Debrecenhez köti, így nehezen tudná megoldani az itthoni rendszeres edzést. Csongi az elmúlt évek legeredményesebb székelyhídi sportolója, romániai, nemzetközi, Európa- és világbajnoki érmek, oklevelek bizonyítják tehetségét, kitartását, sikerességét.