A szeptemberi ősz beköszöntésével a székelyhídi református napköziben is kezdetét vette az új óvodai tanév. Az első két hét az újonnan jött kiscsoportosoknak az óvodai élet megismertetésével, megszerettetésével telt, miközben próbáltuk minden téren felmérni készségeiket és képességeiket. A harmadik héten a gyerekek önmagukról, az óvodai életről, kedvenc játékaikról, időtöltéseikről beszélgettek az óvó nénikkel és a kispajtásaikkal. A negyedik hét témája „Én és a család” volt. A gyerekek bemutatták családjaikat, meséltek a szülők foglalkozásairól, a családi közös programokról, a szeretet erejéről, mely összetartja a családot. A foglalkozásokat célzatosan, úgy terveztem, hogy a gyerekek sikerélményként élhessék meg az elvégzett munkát, annak eredményét, fejlődjön szépérzékük, kerüljenek közelebb a természethez és felejthetetlen élményt nyújtson számukra.

A művészeti nevelés keretén belül kiscsoportosainkkal tenyérnyomdáztunk, hogy megmaradjon emlékként kis kezük lenyomata. Középcsoportosaink már megpróbálták körberajzolni kezüket nyitott ujjakkal, s mivel itt az ősz, ebből őszi fát varázsoltak, kicsi ujjaikkal színes faleveleket festettek rá. Nagycsoportosaink emlékezetből rajzolták le családjukat, melyek nagyon jól sikerültek.

Kézimunka-tevékenységünk, a képráma készítése természetes anyagok felhasználásával nagy érdeklődést keltett a gyerekek körében. Miután elmeséltem a munka menetét, már mindenki elhatározta, hogy melyik termést fogja felhasználni, természetesen mindenki ismerte ezeket a gabonákat, tudta, mikor érnek be és mire valók. Nagy izgalommal várta mindenki nemcsak a saját, de a társai munkájának eredményét is. Óriási volt a lelkesedés, ujjongás egy-egy új munka elkészültekor. Végül a képek bekerültek a rámákba, s az egész heti munka és lelkesedés egy csodaszép alkalmi kiállításban tetőződött. A gyermekek nézegették az alkotásokat és mérhetetlen csodálat, elégedettség, boldogság települt mosolygós orcájukra. Ekkor fogalmazódott meg bennem: ezért a pillanatért volt érdemes dolgozni egész héten át, a foglalkozások által tervezett célokat elértem.


Írta: Boros Etelka óvónő