„Megérett, megérett a fekete szőlő,

ne menj arra csárdás kisangyalom, megfog a kerülő…”

Ősszel természetes, hogy ünnepelünk szüreti mulatsággal Hegy­közszentmiklóson.

Elérkezett az ősz, a betakarítás ideje, amikor a szentmiklósi munkásember megnézi munkája gyümölcsét, amiért dolgozott, előkészíti a szüretre a megfelelő eszközöket a darálót, puttonyt, prést, pincét, hogy könnyen megközelíthető legyen. Megszemléli a szőlőhegyet, milyen a termés, elég édes-e a szüretre, meg van-e a megfelelő cukorfoka? Idén meleg volt a nyár, kedvezett a szőlőnek és elmondható, hogy jó a termés. Jöhet a szüret(i bál)! Fiataljaink összefogtak, Kaszoni Mária tanárnő vezetésével tíz pár részvételével. Rövid, mindössze háromhetes felkészülés alatt sikerült szebbnél szebb népdalokkal gazdagodniuk.

Igaz, idén kicsit másképp zajlott a bál, mivel betartották a járványügyi szabályokat és csak megengedett létszámmal kezdődhetett, de a kitűnő hangulat nem maradt el. Hogy igazi szüreti bálos hangulat legyen, a párok lovas fogatokkal járták be a falut, hívogatták a helyieket az esti bálba.

Fotókiállítással és kiadvánnyal ismertetik a falu neves kúriáit

Régmúlt Csokaly elnevezéssel rendeztek kiállítást a csokalyi református egyházközség gyülekezeti termében. A tárlat a Pro Csokaly Egyesület nyertes pályázatának a része, amelyet a magyar agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság támogat – fejtette ki Antal Noémi projektfelelős.

A projekt egyik részét a kiállításon bemutatott neves csokalyi kúriák régi- és jelenlegi állapotukban látható, artisztikusan ábrázolt képei jelentik. A szintén helyi kúriákat bemutató kiadványban pedig az ezekről készült képek mellett rövid leírás által ismerhetik meg az érdeklődők az épületek történetét.

A tárlatnyitón Béres Csaba polgármester elmondta, hogy Székelyhíd városvezetésének távlati terveiben szerepel a romokban lévő kúriák felújítása és hasznossá tétele, bevonva ezeket a város turisztikai vérkeringésébe: „Ha ezeket szépen fokozatosan felújítjuk, lesz az embereknek oka ellátogatni és megcsodálni ezen épületeket.

Közös könyvbemutatón ismertették Dérer Ferenc, illetve Wilhelm Sándor kötetét

Rendhagyó, kettős könyvbemutató helyszíne volt október elsején a székelyhídi Szabó Ódzsa Városi Színház aulája. Két különböző karakterű kiadvány került a nagyközönség elé: Dérer Ferenc újságíró Bihari naplók, illetve dr. Wilhelm Sándor biológus Gyíkok, kígyók, teknősök bonckés alatt című műve.

A meghitt, barátságos légkörű rendezvényt Béres Csaba polgármester nyitotta meg, aki örömének adott hangot, hiszen két Székelyhídhoz szorosan kötődő szerző művét mutatták be.

Dérer Ferenc Bihari naplók című könyvét Szűcs László nagyváradi újságíró, szerkesztő méltatta, aki szívesen emlékezett a közösen megélt eseményekre és felvázolta azt az emberfeletti munkát, ami a kötet megjelenése mögött van. A szerző közel harminc éven át volt a Bihari Napló munkatársa, Megyejáró rovatának szerkesztője. Az érmihályfalvi születésű Dérer Ferenc újságíró, szerkesztő, politikus, 1974 és 1978 között a bukaresti egyetem nappali tagozatán politológiai tanulmányokat folytatott. A kilencvenes évek elejétől Bihar megye szinte valamennyi magyarok lakta településéről írta riportjait, egyedül vagy szerzőtársakkal.

Az Érmellék több évszázados hagyományú, kiváló szőlő- és borkultúrájának kiemelkedő művelője volt Nagy Gábor (Nagy­kágya, 1855. október 24. – Nagyvárad, 1934. január 31.).

Nagy Gábor Nagykágyán született pintér- és bortermelő család gyermekeként, munkásságát pintérként kezdte, később pedig a helyi állami mértékhitelesítő hivatal vezetője volt. Az ő feladata volt a borászati edények űrtartalmának megállapítása és hitelesítése. 

1890-ben megalapította az első érmelléki szőlőoltványtelepet. Az érmelléki 1882–1888-as nagy filoxérajárvány (szőlőgyökértetű) miatt elpusztult és megbetegedett 4000 hektárnyi szőlőültetvény  újratelepítéséhez szükséges szőlőoltványokat állítottak itt elő. A széles látókörű szakember vállalkozását modern üzleti szellemben vezette, több mint száz szakképzett vincellért alkalmazott és a szükséges felszereléseket Pestről szerezte be. Az 1900-as évek elején évente több mint kétmillió szőlőoltványt állítottak elő Nagy Gábor telepén. A legkiválóbb bor- és csemegefajtákat telepítette, személyes kedvence pedig a delaware volt. „Az oltványok készítését, eliskolázását, nyári kezelését, felszedését, osztályozását és csomagolását szigorúan figyelemmel kísérem, s így minden telepemről eladott anyagoknak minden tekintetben kifogástalan voltáért kezességet vállalok” – írta. A minőségi követelmények meghozták számára a sikert, hiszen volt olyan időszak, amikor naponta több vagon oltványt is útnak indítottak a bihardiószegi vasútállomásról.

Szülőfalumból, a Bihar megyei Érolasziból származó Kövessi Ferenc (Érolaszi, 1875. március 18.  – Budapest, 1945. január 13.) növényfiziológus és biológus szorgalma, munkássága és tudományos eredményei példaértékűek mindannyiunk számára.

Kövessi Ferenc a szőlőtermesztési és borgazdasági feladatok megoldására létrehozott első tudományos intézmény, a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet neves munkatársa volt. Csaknem három évtizeden keresztül dolgozott Selmecbányán, majd pedig Sopronban a növénytan professzora és tanszékvezetője volt, ezt követően pedig egyetemi dékán Budapesten.

A szeretet, egy szó amit könnyű kimondani, de talán nehezebb kimutatni. Észrevette már azt, hogy az ÖN szeretetközlési formája mintha lényegét vesztené? Mintha bármivel is próbálkozna, nem lenne teljes a siker, legyen akár a társáról szó vagy a szüleiről vagy a gyermekéről. Vajon mi hiányozhat? Nos a válasz egyszerű… két dolog: felismerni önmagunk és a szóban forgó másik személy szeretetnyelvét. És mi pontosan a szeretetnyelv? Az öt szeretetnyelv fogalmának megalkotója egy amerikai úriember, Gary Chapman család- és párterapeuta, szerinte pontosan öt módja van a szeretet közlésének.

A szeretetet azon a nyelven fogadjuk és fejezzük ki, ahogyan eltanultuk, ahogyan magunkévá tettük. A szeretet kifejezését nem biztos, hogy a másik befogadó személy ugyanúgy fogja értelmezni. De ha tisztában vagyunk az öt szeretetnyelv fogalmával, láthatjuk mi a mi nyelvünk, és mi a másik személyé. Elsőként a sorban az elismerő szavak, amely verbális megerősítést biztosít a szeretett személy számára, dicséret és hála formájában.

Aki erdőt akar látni a jövőben, az még ma ültessen egy fát, mert az erdőterületek rohamosan fogynak. Egy szálfa nem erdő, tartja a közmondás.

Az erdősítési munkálatok célja az eltűnt erdők újratelepítése vagy új erdőterületek létrehozása a természet megóvásának érdekében. A kitermelt, kiirtott, letarolt erdőterületek újratelepítésére fiatal facsemetékkel akkor van szükség, amikor ezek a területek nem tudnak természetes módon regenerálódni, vagyis a terület nem erdősödik be újra saját magától.

Erdősítést végezhetünk olyan területeken is, amelyek nem alkalmasak egyéb mezőgazdasági célra, ilyenek például a mocsaras, vizes területek, meredek lejtők, domb- és hegyoldalak, ahol fennáll a földcsuszamlás veszélye.

Öt színházi előadást (János vitéz, Napnyugat expressz, Valahol Európában, Csongor és Tünde és a Játék a kastélyban) láthatunk a Szabó Ódzsa Városi Színházban az október elejétől induló évadban. Az előadásokhoz kötődő színházbérletet szeptember 15-i sajtótájékoztatóján ismertette Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója, a nagyváradi társulat három, érmelléki születésű színművészével – Hajdu Géza, Hunyadi István, Tasnádi-Sáhy Noémi –, valamint Fekete Katalin székelyhídi színházi kultúrigazgatóval és Béres Csaba polgármesterrel közösen.

Városvezetőnk kifejtette, hogy régen több évtizeden keresztül zajlott a kultúra átadása a színház épületében, és örömteli, hogy ennyi idő után elérkeztünk ide, ahol most tartunk, és lehetőség van az első bérlet megvásárlására. A fiatal generációk is megtapasztalhatják, milyen is színházba járni, milyen egy előadás, hogyan illik ott viselkedni. Ha már adott, éljünk vele, és minél több előadást szeretnénk.