^ Vissza Fel
jegyzet címke bejegyzései:

Változó világban élünk

Kultúra    2020. július 30. csütörtök 
 100

Március 11. óta nagyon sok olyan esemény zajlott le körülöttünk, ami hatással van valamennyiünk jövőjére.

Látjuk, hogy a nagyvilágban is gyorsan változik minden. Annyi információ jut el hozzánk, hogy már nem tudjuk, miben higgyünk.

Legjobban a gyerekek és az idősebbek vannak összezavarodva. Az idősebbek azért, mert azokkal a döntésekkel, amelyekkel a vezetőink őket akarják védeni, megalázó helyzetbe hozzák őket és nem érzik magukat egyenrangúnak a többi emberrel. A gyermekek pedig azért vannak összezavarodva, mert a tanácstalanságot látják a felnőttek arcán és veszélyben érzik az eddig megszokott kis biztonságukat.

Javasolnám, hogy a felnőtteket kezeljük felnőttként, a gyerekeknek hagyjuk, hogy gyerekek legyenek, és hagyjuk az idősebbeknek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.

Székelyhíd az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben (2.)

Kultúra  ,   2020. május 11. hétfő 
 24

Az előző számunkban elkezdett összeállítás befejező részében részleteket közlünk Nánási Zoltán Székelyhíd történeti monográfiája (kiadta az Érmellék Egyesület, Székelyhíd, 2003) című művéből.

(folytatás előző lapszámunkból)

Az előbbiek arra világítanak rá, hogy a sok helyen fellángolt nemzetiségi ellentétek, sőt a kíméletlen összeütközésekkel szemben a forradalom és szabadságharc még haldoklásának pillanatában is egyesítette az együtt élő nemzeti sajátosságokkal rendelkező, a haza és a szabadságharc megmentésére áhítozó érmelléki embereket. Az összeírásokba foglalt népfelkelők elindulására már nem kerülhetett sor.

Augusztus első napjaiban Debrecen környékén összeroppant a honvédsereg. Az egész fronton visszavonulás kezdődött, a bal szárnyon Vámospércs, Nagyléta, Pocsaj, Bihar irányába. A sereg egy része Székelyhíd, Diószeg, Biharfélegyháza érintésével érkezett Váradra, de a túlerőben lévő orosz seregekkel szemben az összegyűlt honvédsereg nem is gondolhatott Várad megvédésére. Augusztus 7–9. között Rüdiger tábornok hadteste elérte és elfoglalta Váradot, amelyet rövidesen egész Bihar megye megszállása követett. A Nyírség és az Érmellék vidékét alig hagyták el az oroszok, augusztus közepén már az osztrák csapatok és a hatóság emberei jelentek meg, akik hozzákezdtek az új hatalom kiépítéséhez. Begyűjtötték a fegyvereket, a községházakban kifüggesztették Haynau parancsolatát, a császári Constitutiót. Figyelték a lakosok minden megnyilvánulását, a császári biztosok megfélemlítették az embereket.

jegyzet

Mozaik    2017. december 22. péntek 
 257

Heródesek múltban és jelenben

Jézus Krisztus remélt megjelenésére felfigyelt az akkori világ. A megmentőt várók sokaságának a reménységet jelentette, míg a hatalmon regnálókban a félelem, a féltékenység vett uralmat. Minden rendelkezésükre álló eszközt elővettek, hogy ingatag hatalmukat megerősítsék. Katonaság, besúgók rendszere, kaméleon lelkiismeretű talpnyalók, hízelkedőkből verbuvált siserehad állt rendelkezésükre, amit be is vetettek céljaik eléréséhez. Nem számított az emberáldozat, az értékek széttiprása, csak az ÉN kerüljön ki győztesen. Manapság sincs ez másként.

Dübörgő álkrisztusok

Mozaik    2016. december 18. vasárnap 
 635

Képzeletbeli olajágat hintünk az útra az elnyomottak, a kisemmizettek reménységével, miközben Ézsaiás jövendölése éltet, hogy eljön a szabadulás igézete, mely kimenekít mindennemű zsarnokságból, az örök Róma uralmának vége szakad.
Rabszolgaságunk kaméleontermészete más és másként nyomorítja az egyént, a közösséget. Vannak elfeledhetetlen történelmi traumáink, de személyre szabottan is sok nyavalya kínoz, családi válságokon túl a mindennapok túlélése rémiszt.

Így nem csoda, hogy kapva kapunk a megváltás, a szabadítás igézetén, ahányszor csak a történelem elénk dob egy-egy nyikhaj, önjelölt álkrisztust. Mert köröskörül vagyunk véve hozsannázásra váró dicsőségkeresőkkel, akik célt mutatnak, csatába küldenek csak azért, hogy életünket adjuk értük, miközben ők a magaslatokról dirigálnak, irányítanak, megmondják mi jó nekünk.

Fék és fékezők

Kultúra    2016. szeptember 28. szerda 
 682

Annak idején, amikor a gépjárművel való közlekedésben részt venni szándékoztam, jött a figyelmeztetés, soha ne feledjem el, a fék a legfontosabb dolog a biztonságos közlekedésben. Ez az intelem nem új keletű, gyermekkorom gazdaemberei őszi betakarítások idején a lábnyomós fék mellett biztonságból még egy csúsztatós kerékalátéttel is segítettek, nehogy a teherrel rakott szekér a lejtőn irányíthatatlanná váljék. Csakúgy szikrázott a vas a kavicsos úton…

Megtanultam egy életre, hogy a fék az nemcsak a közlekedésben, de az élet minden területén elengedhetetlen. A szülőnek ajánlatos féken tartania a rossz irányba tartó csemetéjét, féket kell behúzni a túlhajszoltság ellen, de a túlzott élvezetekbe való belemerülés veszélyét is az időbeni fékezés gátolhatja. Tudni kell, mikor és hol érdemes megállni vagy másoknak megálljt parancsolni. Mert az a bizonyos erkölcsi gát egy megállást határol be, egy vonalat, amit átlépni veszélyes lehet.