A szeretet, egy szó amit könnyű kimondani, de talán nehezebb kimutatni. Észrevette már azt, hogy az ÖN szeretetközlési formája mintha lényegét vesztené? Mintha bármivel is próbálkozna, nem lenne teljes a siker, legyen akár a társáról szó vagy a szüleiről vagy a gyermekéről. Vajon mi hiányozhat? Nos a válasz egyszerű… két dolog: felismerni önmagunk és a szóban forgó másik személy szeretetnyelvét. És mi pontosan a szeretetnyelv? Az öt szeretetnyelv fogalmának megalkotója egy amerikai úriember, Gary Chapman család- és párterapeuta, szerinte pontosan öt módja van a szeretet közlésének.

A szeretetet azon a nyelven fogadjuk és fejezzük ki, ahogyan eltanultuk, ahogyan magunkévá tettük. A szeretet kifejezését nem biztos, hogy a másik befogadó személy ugyanúgy fogja értelmezni. De ha tisztában vagyunk az öt szeretetnyelv fogalmával, láthatjuk mi a mi nyelvünk, és mi a másik személyé. Elsőként a sorban az elismerő szavak, amely verbális megerősítést biztosít a szeretett személy számára, dicséret és hála formájában.

Részlet a helyi származású Szegedi Mária tanulmányából

(folytatás áprilisi lapszámunkból)

Székelyhíd vára

1460-ban a Zólyomiak engedélyt kaptak arra, hogy az Ér egyik szigetén fa vagy kővárat építsenek, négy bástyával, falakkal, sáncokkal és más szükséges épületekkel. Ezt a várat 1514-ben a Dózsa György vezette parasztfelkelés seregei lerombolták és a birtokos Zólyomi család négy tagját is megölték. Kilencven év múlva ismét felépítették, majd 1664-ben a törökök újra lerombolták. A vár makettje ma megtekinthető a székelyhídi református templom udvarán.

Szabó József Ódzsa rendező Színház álom-indulattal című memoárkötetéből

Városunk megújult színházépülete a tervek szerint Szabó József Ódzsa nevét fogja viselni. Közreadjuk a rendező 2016-ban a Szigligeti Színház-Europrint Kiadó kiadásában megjelent Színház álom-indulattal című önéletrajzi kötetének Székelyhídhoz kötődő, gyermekkori emlékeit felidéző fejezetét. Az illusztrációk Weiss István fotókompozíciói Szabó József Ódzsa előadásaiból.

(folytatás előző lapszámunkból)

Szabó József Ódzsa rendező Színház álom-indulattal című memoárkötetéből

Városunk megújult színházépülete a tervek szerint Szabó József Ódzsa nevét fogja viselni. Közreadjuk a rendező 2016-ban a Szigligeti Színház-Europrint Kiadó kiadásában megjelent Színház álom-indulattal című önéletrajzi kötetének Székelyhídhoz kötődő, gyermekkori emlékeit felidéző fejezetét. Az illusztrációk Weiss István fotókompozíciói Szabó József Ódzsa előadásaiból.

„Kicsi juhászkunyhó, ölelgeti Bihar,
Onnan jöttem én a népem álmaival”
(Sinka István)

Március 11. óta nagyon sok olyan esemény zajlott le körülöttünk, ami hatással van valamennyiünk jövőjére.

Látjuk, hogy a nagyvilágban is gyorsan változik minden. Annyi információ jut el hozzánk, hogy már nem tudjuk, miben higgyünk.

Legjobban a gyerekek és az idősebbek vannak összezavarodva. Az idősebbek azért, mert azokkal a döntésekkel, amelyekkel a vezetőink őket akarják védeni, megalázó helyzetbe hozzák őket és nem érzik magukat egyenrangúnak a többi emberrel. A gyermekek pedig azért vannak összezavarodva, mert a tanácstalanságot látják a felnőttek arcán és veszélyben érzik az eddig megszokott kis biztonságukat.

Javasolnám, hogy a felnőtteket kezeljük felnőttként, a gyerekeknek hagyjuk, hogy gyerekek legyenek, és hagyjuk az idősebbeknek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.

Az előző számunkban elkezdett összeállítás befejező részében részleteket közlünk Nánási Zoltán Székelyhíd történeti monográfiája (kiadta az Érmellék Egyesület, Székelyhíd, 2003) című művéből.

(folytatás előző lapszámunkból)

Az előbbiek arra világítanak rá, hogy a sok helyen fellángolt nemzetiségi ellentétek, sőt a kíméletlen összeütközésekkel szemben a forradalom és szabadságharc még haldoklásának pillanatában is egyesítette az együtt élő nemzeti sajátosságokkal rendelkező, a haza és a szabadságharc megmentésére áhítozó érmelléki embereket. Az összeírásokba foglalt népfelkelők elindulására már nem kerülhetett sor.

Augusztus első napjaiban Debrecen környékén összeroppant a honvédsereg. Az egész fronton visszavonulás kezdődött, a bal szárnyon Vámospércs, Nagyléta, Pocsaj, Bihar irányába. A sereg egy része Székelyhíd, Diószeg, Biharfélegyháza érintésével érkezett Váradra, de a túlerőben lévő orosz seregekkel szemben az összegyűlt honvédsereg nem is gondolhatott Várad megvédésére. Augusztus 7–9. között Rüdiger tábornok hadteste elérte és elfoglalta Váradot, amelyet rövidesen egész Bihar megye megszállása követett. A Nyírség és az Érmellék vidékét alig hagyták el az oroszok, augusztus közepén már az osztrák csapatok és a hatóság emberei jelentek meg, akik hozzákezdtek az új hatalom kiépítéséhez. Begyűjtötték a fegyvereket, a községházakban kifüggesztették Haynau parancsolatát, a császári Constitutiót. Figyelték a lakosok minden megnyilvánulását, a császári biztosok megfélemlítették az embereket.

Heródesek múltban és jelenben

Jézus Krisztus remélt megjelenésére felfigyelt az akkori világ. A megmentőt várók sokaságának a reménységet jelentette, míg a hatalmon regnálókban a félelem, a féltékenység vett uralmat. Minden rendelkezésükre álló eszközt elővettek, hogy ingatag hatalmukat megerősítsék. Katonaság, besúgók rendszere, kaméleon lelkiismeretű talpnyalók, hízelkedőkből verbuvált siserehad állt rendelkezésükre, amit be is vetettek céljaik eléréséhez. Nem számított az emberáldozat, az értékek széttiprása, csak az ÉN kerüljön ki győztesen. Manapság sincs ez másként.

Képzeletbeli olajágat hintünk az útra az elnyomottak, a kisemmizettek reménységével, miközben Ézsaiás jövendölése éltet, hogy eljön a szabadulás igézete, mely kimenekít mindennemű zsarnokságból, az örök Róma uralmának vége szakad.
Rabszolgaságunk kaméleontermészete más és másként nyomorítja az egyént, a közösséget. Vannak elfeledhetetlen történelmi traumáink, de személyre szabottan is sok nyavalya kínoz, családi válságokon túl a mindennapok túlélése rémiszt.

Így nem csoda, hogy kapva kapunk a megváltás, a szabadítás igézetén, ahányszor csak a történelem elénk dob egy-egy nyikhaj, önjelölt álkrisztust. Mert köröskörül vagyunk véve hozsannázásra váró dicsőségkeresőkkel, akik célt mutatnak, csatába küldenek csak azért, hogy életünket adjuk értük, miközben ők a magaslatokról dirigálnak, irányítanak, megmondják mi jó nekünk.