Heródesek múltban és jelenben

Jézus Krisztus remélt megjelenésére felfigyelt az akkori világ. A megmentőt várók sokaságának a reménységet jelentette, míg a hatalmon regnálókban a félelem, a féltékenység vett uralmat. Minden rendelkezésükre álló eszközt elővettek, hogy ingatag hatalmukat megerősítsék. Katonaság, besúgók rendszere, kaméleon lelkiismeretű talpnyalók, hízelkedőkből verbuvált siserehad állt rendelkezésükre, amit be is vetettek céljaik eléréséhez. Nem számított az emberáldozat, az értékek széttiprása, csak az ÉN kerüljön ki győztesen. Manapság sincs ez másként.

Aki páholyban érzi magát, csatát nyerőként tetszeleg. Munkahelyeken, politikai hadszíntereken hányszor találjuk magunkat szembe hatalmukat féltő Heródesekkel. Ezek valójában gyáva dilettánsok, akik még önmaguk előtt sem ismerik el hozzá nem értő, álságos mivoltukat, akiknek egyetlen fegyverük sátántól nyert.Mert a diktátorokat mindig az inkompetencia szüli.
Igen, valóban lehet így csatát nyerni, de háborút nem, mert a szeretet, amit Jézus hozott közénk emberi formát nyerve, legyőzhetetlen. Percemberkékkel körülvéve, tűzokádó bűbájosok kísértése egyszer csak semmivé válik, ahogyan a pökhendik kevélysége is.
A szeretet ereje túlmutat fogalmi állapotán, valóságértékkel bír. És mielőtt még Néró-őrületbe kerülne a meghasonlott emberiség, rá kell eszmélnie, hogy a világ urai jönnek-mennek, a szeretet az, ami megmarad az időtlenségig.


Írta: D. Mészáros Elek