^ Vissza Fel
Nánási Zoltán címke bejegyzései:

In memoriam Nánási Zoltán (1934–2012)

Mozaik    2012. május 6. vasárnap 
 431

Elhunyt Nánási Zoltán helytörténész, régész, tanár, közíró, Székelyhíd város díszpolgára.

Régészeti és helytörténeti irányultságú tudományos tevékenysége mellett több mint három évtizedig tanította a középiskolás diákokat Székelyhídon, később Érmihályfalván, rövid ideig városunk múzeumának munkatársa is volt. Jelentős művei között megemlítjük Székelyhíd és Érmihályfalva monográfiájának megalkotását.

A Tűzoltó vendéglőben

Mozaik  , ,   2011. január 6. csütörtök 
 332

Az ötvenes évek elején a rajoni fogyasztási szövetkezet központjában több mint száz ember dolgozott: tisztviselők, kereskedők, iparosok és munkások. Valóságos aranykora volt a szövetkezeti mozgalomnak, pezsgő élet a község minden területén. Felemelő érzés volt a szövetkezet dolgozójának lenni. Munka közben sem hiányzott a jókedv és a tréfa, de a dolgozók nagy részének nem is volt megszabott napi munkaidős programja. Azt kérték csak, hogy a munkáját mindenki végezze el! Bizony megesett az ízléstelen viccelődés és tréfálkozás is…  Áldozata lett az efféle megpróbáltatásnak Emil, a szövetkezet könyvelőségének „Kisokosa” , ahogyan nevezték. Rövidlátása miatt tréfálták meg…

A barátok

Mozaik  ,   2010. július 20. kedd 
 426

Technológia- és műszakirajz tanár volt, maguk között csak Flórinak nevezték a kollégák. Nagyon jó barátja volt Gyuri, a számtantanár. Szabadidejükben sokat iszogattak együtt, főként kisüstit, amit hol egyik, hol másik kínált fel. Iszogatás közben gyakran össze is vitatkoztak, de hamar meg is békéltek egymással. Szakmai kérdésekben hajthatatlanok és befolyásolhatatlanok voltak, ha tehették, el is kerülték az ilyen vitákat. Flóri megkövetelte diákjaitól a jó és pontos munkát, pályafutása alatt nem is igen volt olyan diák, aki tízes osztályzatot kapott volna tőle. A legtöbb diák műszaki rajzát csak elégségesre értékelte, sokét elégtelenre.

A menyasszonytánc-ajándék

Mozaik  , ,   2010. június 20. vasárnap 
 394

A házasulandó fiataloknak sokat emlegették, hogy ha nincsen házuk, szerezhetnek egy beépíthető telket, csak Zdroba bácsit, a néptanácselnököt kellett meghívják a lakodalomra. Kulcsáréknál a Rózsika lakodalmát késő ősszel tartották, addigra már kiforrt az újbor is. Zdroba bácsi így is, úgy is hivatalos lett volna, mert barátságban volt a családdal. A lakodalmat nagy készülődés előzte meg, a régi kultúrotthonban, a Fürdőnél tartották. Nagy volt a mulatság…
A sok ember el volt látva pompás enni-innivalókkal. Veres Gyuszi zenekara játszotta a szép nótákat, majd a vacsora után a talpalávalót. Ahogy illett, mindegyik fogáshoz a fővőfi elmondta a szórakoztató verseket-bolondságokat, kellőképpen le is öblítették, jött a menyasszonytánc.

Kovács bácsi és a kollektíva

Mozaik  ,   2010. június 19. szombat 
 317

A község kiváló gazdája volt. Közel harminchektáros birtokán csodás dolgokat művelt, de inkább büszke volt szép bikaborjúira, melyeket kerestek, kapkodtak, aranypénzért vásároltak tőle a gazdák. Ezért nevezték Bikás-Kovácsnak a környékbeliek, amit ő megmosolyogva elismerésnek tartott. Az idők változtak. Jött a kommunista rendszer a kollektivizálással!…
Mint nagygazdának, neki is megkeserítették az életét. Éjjel-nappal hívogatták a községházára, a rendőrséggel zaklatták, molesztálták, veréssel és börtönnel fenyegették, ha nem lép be a kollektívába. Ráfogták, hogy gyalázta és szidta a kommunistákat, egyszer mellbe is verték, de semmiképpen nem tudták megtörni Kovács bácsit! Gondolta, ha elveszik a földjét, hát vegyék, de ő saját kezűleg semmiképp sem írja alá a belépési kérvényt.

Jóska, a disznópásztor;Zdroba bácsi

Mozaik  , ,   2010. május 27. csütörtök 
 790

Jóska, a disznópásztor

 

Akkoriban nagyon mozgalmas volt a plébánia melletti udvar, az egykori grófi lovászudvar, ahol az állatfelvásárló- és értékesítő vállalat működött. A felvásárolt, összegyűjtött állatokat tovább szállították gazdaságoknak vagy a vágóhidakra. Az állatfelvigyázókat pásztoroknak is nevezték. Ilyen közismert, tréfás, egyesek dilisnek tartották Ruszt Jóskát, akit az udvari „főpásztorsággal” bíztak meg. Jóravaló és tisztelettudó, nem mulasztotta el, ha arra járt, hogy ne köszöntötte volna a szomszéd kertben szőlőjét gondozó plébánost, néha még el is beszélgetett vele. Aztán történt egy napon, hogy a disznók kitúrták a kerítést és összepocsékolták a szép szőlőst, mire a plébános felbőszült és kitámadta Jóskát:

Rendhagyó érettségi vizsga

Mozaik    2010. április 23. péntek 
 301

A középiskola akkor még csak magyar tagozattal működött, ezért csak magyar érettségiztető bizottság volt kiküldve. A látogatás nélküli román tagozatosok Margittára mentek vizsgázni. Közöttük volt egy magyar, magasabb beosztású közigazgatási tisztviselő, aki minden osztályt román tagozaton végzett, de arra gondolva, hogy itthon könnyebben levizsgázik a magyar nappali tagozatos diákokkal, a tizenegyedik osztály végén átiratkozott magyar tagozatra, letette magyar nyelvből a különbözeti vizsgát, a magyar tagozatos tanulókkal vágott neki az érettségi vizsgáknak. Volt román osztálytársai tréfálkoztak is vele, hogy hamarabb lesz belőlük római pápa, mint mint ahogy neki sikerül a magyarul az érettségi, de ő hajthatatlan maradt, nem tudták lebeszélni.

Viola doktornőnél

Mozaik  , ,   2010. március 25. csütörtök 
 497

Az egyik körzeti orvosi rendelő a sörkerttel szemben volt. Ide jött Sanyi, hogy megvizsgálja a doktornő, úgy érezte, hogy lázas, fájt a melle és a háta. Addig soha nem hallották panaszkodni, hogy beteg, de most biztos elkapta őt is a grippe vagy más nyavalya! Szerencséjére nem állt senki a rendelő bejárata előtt. Kopogott, majd hallotta bentről „Tessék bejönni!” Benyitott, a doktornő az íróasztalánál ült, valamit írogatott. Tekintét is csak addig emelte fel, míg megnézte, ki a látogatója, és megkérdezte, mi a panasza. Tovább írogatott, s lassan mondta: „Tessék levetkőzni!” Sanyi odament a paravánhoz, elkezdett vetkőzni.