A középiskola akkor még csak magyar tagozattal működött, ezért csak magyar érettségiztető bizottság volt kiküldve. A látogatás nélküli román tagozatosok Margittára mentek vizsgázni. Közöttük volt egy magyar, magasabb beosztású közigazgatási tisztviselő, aki minden osztályt román tagozaton végzett, de arra gondolva, hogy itthon könnyebben levizsgázik a magyar nappali tagozatos diákokkal, a tizenegyedik osztály végén átiratkozott magyar tagozatra, letette magyar nyelvből a különbözeti vizsgát, a magyar tagozatos tanulókkal vágott neki az érettségi vizsgáknak. Volt román osztálytársai tréfálkoztak is vele, hogy hamarabb lesz belőlük római pápa, mint mint ahogy neki sikerül a magyarul az érettségi, de ő hajthatatlan maradt, nem tudták lebeszélni.

 

 

Egyik-másik tantárgyból hol magyarul, hol románul, a tanárok segítségével sikerült is levizsgáznia. Magyar nyelvből Móricz Zsigmondról szólt a tétele. Minden tudását latba vetve, talán kissé ügyeskedve egyéb segítséghez is folyamodott, ahogy a nyelvére jött, kezdte mondani:
– Móricz Zsigmond, cel mai însemnat prozator realist s-a născut în Tiszacsécse – mondta folyékonyan románul, belekukkintva néha jegyzeteibe, amire bizony fennakadt a magyar tanárnő szeme, de még a vizsgabizottság tagjai is elámultak, hogy magyar irodalomból románul felel valaki az érettségin, mert ugyan ki hallott már ilyesmit ?! …
A tanárnő nem tudott megszólalni, kérdőn nézett az elnökre, aki mosolyogva intett a kezével, hogy hagyja csak beszélni… Jó dolgokat mondott az író gyermek- és ifjúkoráról, amit a Légy jó mindhalálig és az Életem regénye című műveiben mutat be. Elmondta, hogy első novellája, a Hét krajcár megalapozta írói pályáját… szépen, jó magyar hangsúllyal ejtette ki a címeket. A tanárnő, hogy magyarra fordítsa a felelő előadását, megkérdezte, hogy Móricznak milyen írásaiban jelentkezik társadalombírálat? Bizony a felelő a magyar kérdésre egy pillanatra megtorpant, majd átfutott az agyán, hogy miért ne tudná elmondani magyarul?!… Belekukkantott a jegyzeteibe, és már mondta is tovább magyarul:
– Társadalmi szemlélete és állásfoglalása kidomborodott  – és már sorolta is megállás nélkül –, A boldog ember, a Rokonok, az Árvácska, a Rózsa Sándor… – talán még más írásait is említette volna, de a tanárnő félbeszakította, előrehajolva megdicsérte. Ő boldogan megköszönte.
Ezt a különleges érettségi vizsgát sokáig emlegették iskolai berkekben…

 

 

Forrás: Nánási Zoltán:
Egykori székelyhídi történetek,
mindennapi apró villanások, anekdoták