A község kiváló gazdája volt. Közel harminchektáros birtokán csodás dolgokat művelt, de inkább büszke volt szép bikaborjúira, melyeket kerestek, kapkodtak, aranypénzért vásároltak tőle a gazdák. Ezért nevezték Bikás-Kovácsnak a környékbeliek, amit ő megmosolyogva elismerésnek tartott. Az idők változtak. Jött a kommunista rendszer a kollektivizálással!…
Mint nagygazdának, neki is megkeserítették az életét. Éjjel-nappal hívogatták a községházára, a rendőrséggel zaklatták, molesztálták, veréssel és börtönnel fenyegették, ha nem lép be a kollektívába. Ráfogták, hogy gyalázta és szidta a kommunistákat, egyszer mellbe is verték, de semmiképpen nem tudták megtörni Kovács bácsit! Gondolta, ha elveszik a földjét, hát vegyék, de ő saját kezűleg semmiképp sem írja alá a belépési kérvényt.