Székelyhídon és a hozzá tartozó falvakban egyaránt ünnepeltek március 15-én

Istentisztelettel nyitották meg március 13-án az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra mutató eseménysort, amely két nap múlva tovább folytatódott. Ünnepi ruhába öltözötten szaporáztak a református templom felé a hívek, miközben a magasban bimbamok vitték a hívogató üzenetet. A tél után sarjadó zöld az élet igenlésével töltötte meg a lelkeket, a természet látványa a feltámadás reménységét vetítette elő. Ebbe belefér a hívő ember világnézete éppúgy, mint a nemzeti sors jobbra fordulásában való bizakodás. Kokárdákba „öltözötten” még a kezdő ének is fennköltebben hatott, érzelmek hulláma csapódott az évszázados falakon.

Időpont: Március 13. Vasárnap

16 óra: ünnepi istentisztelet a református templomban
17 óra: ünnepi beszédek és koszorúzás a Petőfi-emléktáblánál
Közreműködik: Halleluja református énekkar, Székelyhídi Férfikórus, Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai
18 óra: Éljen a magyar! – a Tihanyi Vándorszínpad zenés nemzeti és hazafias előadása. Közreműködnek: Tihanyi Tóth Csaba, Bognár Rita, Turpinszky Béla. Helyszín: múzeum épülete

Ünnepeljünk együtt a magyar nemzeti ünnepen!

Két gyülekezet egy templomban ünnepelt a Szentjobbon tartott március 15-ei megemlékezés alkalmából, bizonyítandó a sok jó ember kis helyen is elfér elvét, és a szervezők talpraesettségét.

Zuhogó eső és nagy erejű szélfúvás kísérték a református templomba március 16-án a miséről érkező katolikus híveket. Az előzetes terv szerint a 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett ünnepség a református templom udvarán zajlott volna, ha az idő engedi. Ehelyett a két gyülekezet tagjai a templom padjainak soraiban foglaltak helyet, teljesen megtöltve azokat, akik pedig a programot tervezték vagy arra készültek, azonnal át tudtak állni a beltéri berendezkedésre.

Március 15-e Székelyhídon „nagy port kavart”, no nem a megemlékezés, sokkal inkább az erős és kitartó szélfúvás zavarta meg olykor az ünnepi alkalomra való összpontosítást.

Lassan, de biztosan gyülekeztek az ünneplők az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésénak 166. évfordulójára szervezett ünnepségre a székelyhídi kultúrház elé. A szombat délután két órakor kezdődő színes ünnepi programot Béres Csaba polgármester köszöntője nyitotta meg, keserédes hangot ütve le beszédével. A városvezető felsorolt minden félbemaradt vagy el sem kezdett megvalósítást, ami a város fejlődését hivatott szolgálni, minden jelentősebb kudarcot, de elmondta az elért sikereket is. Mindebből arra akarva kitérni, hogy bármennyi kár, veszteség vagy csalódás éri is az embert, nem szabad feladni a reményt és a hitet abban az ügyben, abban a jó ügyben, amiért naponta teszünk valamit. Minderre a szabadságharcosokat hozta fel legjobb példaként, kiknek forradalma ugyanúgy leveretett, mint sok az ő tervei közül. Mégis kitartásra és hitre, a kis lépések megbecsülésére hívta, bátorította a megjelenteket, a következőre hivatkozva: „Még nem olvastam olyan könyvet, amelyben azt írták, hogy nem volt értelme a szabadságharcnak.”

A két érmelléki falu iskolásai (Érköbölkút és Hegyközszentmiklós) már egy nappal korábban elkezdték a nemzeti ünnepre való felkészülést. Ebben tanáraik és a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntesei voltak segítségükre. Utóbbiak, Kaszás Mária, Szabó Edit és Hutzler Vilmos visszajáró vendégei a két falu iskolájának, hiszen múlt év vége óta rendszeresen tartanak foglalkozásokat az ott tanuló diákoknak. A programsorozat reggel indult az érköbölkúti iskolában, a gyerekek kokárdát, csákót és pártát készítettek maguknak, közben az iskola udvarán azt is megnézhették, hogyan kell egy huszárlovat felnyergelni a csatára.

Verőfényes napsütésben, kokárdával a mellükön gyülekeztek március 13-án délután a színház előtt azok, akik úgy érezték, idén is meg kell ünnepelni nemzeti ünnepünket. Az ünnepséget Major Zsuzsa műsorvezető nyitotta meg, az első szónok városunk polgármestere, Béres Csaba volt. A városvezető ezúttal a forradalom azon személyiségeit emelte ki, akik névtelenségbe burkolózva lettek naggyá, váltak hőssé. „A mai ünnepen gondoljunk azokra, akik meghozták a legnagyobb áldozatot, életüket áldozták a hazáért! Ezzel párhuzamban azonban feltevődik a nagy kérdés, vajon lenne-e a mai emberekben elegendő forradalmi kedv és bátorság, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, ha kellene” – hangsúlyozta a polgármester.