Két gyülekezet egy templomban ünnepelt a Szentjobbon tartott március 15-ei megemlékezés alkalmából, bizonyítandó a sok jó ember kis helyen is elfér elvét, és a szervezők talpraesettségét.

Zuhogó eső és nagy erejű szélfúvás kísérték a református templomba március 16-án a miséről érkező katolikus híveket. Az előzetes terv szerint a 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett ünnepség a református templom udvarán zajlott volna, ha az idő engedi. Ehelyett a két gyülekezet tagjai a templom padjainak soraiban foglaltak helyet, teljesen megtöltve azokat, akik pedig a programot tervezték vagy arra készültek, azonnal át tudtak állni a beltéri berendezkedésre.

A történelemidéző mozzanatok előtt Szentjobb polgármestere, Molnár József, és a katolikus közösség vezetője, Kurilla Gábor plébános köszöntötték a megjelenteket, kiemelve a megemlékezés fontosságát, amelyről a megjelent tömeg bizonyságot tett, és Isten gondoskodó szeretetét, amellyel tető alá terelte az ő híveit. A Somogyi Imre cserkészkapitány vezette program következő felszólalója Orbán László helyi református lelkipásztor volt, akinek a megemlékezéshez kötődő gondolatai a példakép fogalma köré csoportosultak. Példaképek-e a szabadságharc hősei? Mi is a példakép? És kik ma a példaképeink? Jó tanácsként elhangzott, hogy példaképünk keresésekor vonatkoztassunk el a televíziótól. A példaképekhez kapcsolódva Kiss Elek, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetője beszédében elmesélte, hogyan beszélgetett a szabadságharcról kisfiával, aki megkérdezte, miért emlékezünk meg minden évben a hősökről, s ők mitől hősök? Következtetésül levonták, hogy a szabadságharc hőseire bátorságuk miatt emlékezünk meg minden évben, majd visszatérve a jelenbe, kiemelte: nem vagyunk ugyan forradalmár hősök, de gyávák sem. Minden nap félelem nélkül gyakoroljuk szokásainkat, tartjuk ünnepeinket, és ápoljuk hagyományainkat, ezekről pedig nyíltan beszélünk.

Emellett, ameddig a magyarság vetőmagja ott van a gyermekekben, akik minden évben műsorokkal, szavalatokkal énekkel készülnek a március 15-i megemlékezésekre, addig nincs is ok a félelemre. Ilyen példából pedig számtalan adódott a szentjobbi alkalmon, mert a beszédeket a református ifjak műsora követte, majd a szentjobbi cserkészek verseltek, őket pedig a Szentjobbi Hagyományőrző Népdalkör előadása, végül a szentjobbi iskola diákjai szavaltak Petőfi-verseket. A műsor befejeztével, mikorra legalább az eső már elállt, az egybegyűltek kimentek a templomudvarra, hogy elhelyezzék koszorúikat a kopjafa körül. Az első koszorúkat az egyházak és az polgármesteri hivatal képviselői helyezték el a kopjafa körül, őket pedig a helyi és a Bihar megyei RMDSZ képviselete követte. Biró Rozália Bihar megyei szenátor asszonyt Csegödi Tünde képviselte a sorban, melyet a helyi illetőségű intézmények, szervezetek zártak: a szentjobbi iskola, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület, a Német Demokrata Fórum, a Vidéki Ifjúsági Szövetség (Vidifisz) és a Szent István király cserkészcsapat képviselői.


Írta: Bíró Orsolya