Március 15-e Székelyhídon „nagy port kavart”, no nem a megemlékezés, sokkal inkább az erős és kitartó szélfúvás zavarta meg olykor az ünnepi alkalomra való összpontosítást.

Lassan, de biztosan gyülekeztek az ünneplők az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésénak 166. évfordulójára szervezett ünnepségre a székelyhídi kultúrház elé. A szombat délután két órakor kezdődő színes ünnepi programot Béres Csaba polgármester köszöntője nyitotta meg, keserédes hangot ütve le beszédével. A városvezető felsorolt minden félbemaradt vagy el sem kezdett megvalósítást, ami a város fejlődését hivatott szolgálni, minden jelentősebb kudarcot, de elmondta az elért sikereket is. Mindebből arra akarva kitérni, hogy bármennyi kár, veszteség vagy csalódás éri is az embert, nem szabad feladni a reményt és a hitet abban az ügyben, abban a jó ügyben, amiért naponta teszünk valamit. Minderre a szabadságharcosokat hozta fel legjobb példaként, kiknek forradalma ugyanúgy leveretett, mint sok az ő tervei közül. Mégis kitartásra és hitre, a kis lépések megbecsülésére hívta, bátorította a megjelenteket, a következőre hivatkozva: „Még nem olvastam olyan könyvet, amelyben azt írták, hogy nem volt értelme a szabadságharcnak.”

Őt a forradalmi követelések, a 12 pont felolvasása követte, melyet Nagy Ervinnek köszönhettünk, majd Petőfi naplójegyzetéből olvasott fel részleteket Darabont Csenge (mindketten a Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai).
Ezután Szabó József tolmácsolásában a magyar nép buzdítására született Petőfi-költeményt, a Nemzeti dalt hallgathattuk meg, melyet a Búzavirág Népdalkör összeállítása követett. Ekkor a helyi egyházi vezetők léptek színre, hogy megosszák az egybegyűltekkel ünnepi gondolataikat. Rákosi Jenő református esperes és Duma Ferenc római katolikus plébános is a békés és szeretetteljes együttélésre kérte a megjelent és a mindenkori magyarságot, míg ez utóbbi a Miatyánk elimádkozására hívta a jelenlévőket. Az egyházi elöljárók beszédei között a református Halleluja kórust hallhattuk, Csaplár Angéla kántornő pedig Szent István királyunkhoz íródott könyörgést énekelt. A Petőfi-líceum diákjai továbbiakban sem hagyták szó nélkül a forradalmi események évfordulóját. Bozsóky Dávid egy szavalattal tette szebbé a műsort, melyet a Székelyhídi Férfikórus dalcsokorral folytatott.

Az ünnepség utolsó előtti momentuma az ezúttal hosszasra kerekedett koszorúzás volt. A polgármester úr helyezte el elsőként a tisztelgés koszorúját a Petőfi-emléktábla alatt a színház falán. Őt követte Füzesi Laura, Biró Rozália Bihar megyei szenátor asszony képviseletében, majd a székelyhídi és az érköbölkúti RMDSZ képviselői. A székelyhídi és nagykágyai iskolák igazgatói is fejet hajtottak a hősök emléke előtt. A Pro Székelyhíd Egyesület és az Ér hangja Egyesület vezetői egy-egy újabb koszorúval tették tiszteletüket az eseményen, akár csak a római katolikus és a református egyház székelyhídi vezetői, míg az utolsó koszorúkat végül, de nem utolsó sorban a történelmi vitézi rend és az székelyhídi EMNP helyezte el.

A koszorúzások végeztével a műsor vezetője, Fekete Katalin, közérdekű köleményre hívta fel az hallgatóság figyelmét: a városi önkormányzat buszokat bérelt azok számára, akik a nagyváradi március 15-ei programon is részt szeretnének venni, ahol az ünnepi beszédeket fáklyás felvonulás követi. Így a kórusok tagjai, számos diák és más érdeklődők is a buszok felé vették az irányt nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után.

 


Írta: Bíró Orsolya