Közel 500 km-nyi „zarándokúton” vettek részt két partiumi középiskola diákjai március 19-én, ezáltal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt tisztelegtek.

A székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum és a nagyváradi Szent László Teológiai Líceum diákjai a Rákóczi Szövetség által meghirdetett közös pályázaton nyertek lehetőséget arra, hogy eljussanak azokra az emlékhelyekre, amelyek mindmáig kegyelettel őrzik a forradalom és az azt követő szabadságharc hőseinek és mártírjainak dicső emlékét.

Március 15-e Székelyhídon „nagy port kavart”, no nem a megemlékezés, sokkal inkább az erős és kitartó szélfúvás zavarta meg olykor az ünnepi alkalomra való összpontosítást.

Lassan, de biztosan gyülekeztek az ünneplők az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésénak 166. évfordulójára szervezett ünnepségre a székelyhídi kultúrház elé. A szombat délután két órakor kezdődő színes ünnepi programot Béres Csaba polgármester köszöntője nyitotta meg, keserédes hangot ütve le beszédével. A városvezető felsorolt minden félbemaradt vagy el sem kezdett megvalósítást, ami a város fejlődését hivatott szolgálni, minden jelentősebb kudarcot, de elmondta az elért sikereket is. Mindebből arra akarva kitérni, hogy bármennyi kár, veszteség vagy csalódás éri is az embert, nem szabad feladni a reményt és a hitet abban az ügyben, abban a jó ügyben, amiért naponta teszünk valamit. Minderre a szabadságharcosokat hozta fel legjobb példaként, kiknek forradalma ugyanúgy leveretett, mint sok az ő tervei közül. Mégis kitartásra és hitre, a kis lépések megbecsülésére hívta, bátorította a megjelenteket, a következőre hivatkozva: „Még nem olvastam olyan könyvet, amelyben azt írták, hogy nem volt értelme a szabadságharcnak.”

Verőfényes napsütésben, kokárdával a mellükön gyülekeztek március 13-án délután a színház előtt azok, akik úgy érezték, idén is meg kell ünnepelni nemzeti ünnepünket. Az ünnepséget Major Zsuzsa műsorvezető nyitotta meg, az első szónok városunk polgármestere, Béres Csaba volt. A városvezető ezúttal a forradalom azon személyiségeit emelte ki, akik névtelenségbe burkolózva lettek naggyá, váltak hőssé. „A mai ünnepen gondoljunk azokra, akik meghozták a legnagyobb áldozatot, életüket áldozták a hazáért! Ezzel párhuzamban azonban feltevődik a nagy kérdés, vajon lenne-e a mai emberekben elegendő forradalmi kedv és bátorság, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, ha kellene” – hangsúlyozta a polgármester.

Székelyhídon március 15-e előestéjén emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára a helyi RMDSZ és a Pro Székelyhíd Egyesület szervezésében. A helyszín idén is a Városi Művelődési Ház előtti tér, valamint a forradalmár költő, Petőfi Sándor emlékére állított tábla volt.Már hagyománnyá vált, hogy minden évben kézzel készített kokárdák kerülnek kiosztásra az ünneplők között. Így történt ez az idén is, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett székelyhídi napközicsoport tagjai már hetekkel az ünnep előtt szorgalmasan varrták nemzeti jelképünket.

A csokalyi Fényes Elek emlékparkban március 15-én déli 12 órától tartották a megemlékezést. Székelyhíd város alpolgármestere, Csuka József mondott ünnepi beszédet, buzdítva az ifjúságot. „Ti vagytok Csokaly kis Fényes Elekjei, mi bennetek bízunk, és olyan jövőt szeretnénk teremteni nektek, amelyben otthon érzitek magatokat” – hangsúlyozta az alpolgármester. Ezt követően Szűcs Andrea óvónő vezetésével a helyi kisóvodások énekeltek el Kossuth-nótát. A szobor előtti lépcsősorokat a Fényes Elek Általános Iskola diákjai töltötték be. Megelevenedtek a márciusi ifjak – Petőfi, Jókai, Vasvári – és a pesti események helyszínei.

A 12 pont végén levő 1848–49-es forradalmi jelmondattal köszöntötte az érolaszi ünneplőket a nemzeti ünnepünk alkalmából a március 14-i istentiszteletet követő ünnepségen Kedves Enikő tanítónő, valamint iskolásokból és óvodásokból álló csapata. „Vajon van-e okunk a mai bizonytalan időkben az ünneplésre? Úgy gondolom, hogy most van rá szükségünk igazán. Ahogyan a növények sem létezhetnek gyökerek nélkül, mi sem élhetünk úgy, hogy ne ismerjük nemzetünk történelmét, hogy legalább néhány perc erejéig ne emlékezzünk  meg mindazokról, akik az életüket áldozták a forradalomban” – monda Kedves Enikő.

Színes műsorral emlékeztek a szabadságharcra Érköbölkúton március 7-én. A többhetes előkészületnek köszönhetően színvonalas rendezvényt tekinthetett meg a mintegy 100 jelenlévő.A műsort a székelyhídi férfikórus által előadott Székely himnusz, valamint Vörösmarty Mihály Szózat című verse nyitotta meg, melyet Cseh Tímea tanárnő szavalt el. Ezután Ratiu Rozália óvónő köszöntötte az egybegyülteket, majd sorban következtek mindazok a diákok, tanárok, vallási, valamint közéleti személyiségek, akik versekkel, énekekkel vagy zeneszóval emlékeztek a ’48-as forradalom helybeli kötődéseire.