Színes műsorral emlékeztek a szabadságharcra Érköbölkúton március 7-én. A többhetes előkészületnek köszönhetően színvonalas rendezvényt tekinthetett meg a mintegy 100 jelenlévő.A műsort a székelyhídi férfikórus által előadott Székely himnusz, valamint Vörösmarty Mihály Szózat című verse nyitotta meg, melyet Cseh Tímea tanárnő szavalt el. Ezután Ratiu Rozália óvónő köszöntötte az egybegyülteket, majd sorban következtek mindazok a diákok, tanárok, vallási, valamint közéleti személyiségek, akik versekkel, énekekkel vagy zeneszóval emlékeztek a ’48-as forradalom helybeli kötődéseire. Sorrendben elhangzott Oláh Éva megbízott igazgatónak ez alkalomra írt saját verse, majd a székelyhídi férfikórus előadásában több forradalmi nóta. Ezt követően az érköbölkúti iskolások szavaltak alkalomhoz illő Petőfi-költeményeket: Ismét magyar lett a magyar (Kaszonyi Antónia), Ha férfi vagy, légy férfi (Kaszonyi Ákos és Varga Róbert), Kutyák dala (Kovács Csaba), Farkasok dala (Szalók Sándor), Márciusi ifjak (Horváth Beatrix, Szodrai Károly és Balogh Sára), Nemzeti dal (Molnár Nándor), Itt a nyílam, mibe lőjem? (Kiss Gábor), Csatadal (Kovács Dávid és Bécsi Imre), Szabadság, szerelem (Balázs Melinda), Sors, nyiss nekem tért (Gődér Szabina), Véres napokról álmodom (Kele-Vajda Sándor) és Egy gondolat bánt engemet (Jeremiás Éva). A versek között a szentmiklósi iskola diákjai – Balázs Erika, Rauch Boglárka, Váradi Tímea és Nyilas Klementina – furulyán, illetve gitáron kísért énekeket adtak elő.

 

A forradalomra Szabó Éva magyartanárnő emlékezett saját, illetve akkori és kortárs költők szavaival egyaránt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének, Csűry Istvánnak üdvözlő levelét Forró Csaba székelyhídi segédlelkész olvasta fel.Ezt követően Rákóczi Lajos magyar szakos tanár – aki a kezdeményezője és főszervezője volt a rendezvénynek és a kopjafaállításnak –köszöntött minden jelenlévőt. Elmondta, hogy miért is kezdeményezte e kopjafa felállítását: „Akár Köbölkúton is megszülethetett volna a népszerű nóta: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. ’49 tavaszán ugyanis, amikor a forradalom szekérrúdja már kifelé állt, Kossuth serege nagy létszámbeli hiányosságokkal küzdött. E hiányosságok pótlása céljából szerveztek csapatokat többek között Köbölkúton is, mely elzártsága miatt nagyon is megfelelt erre a célra. A Rákóczi-szabadcsapatokat a „kis Kossuth”-ként is emlegetett Vasvári Pál szervezte meg, majd Dráveczky Lászlóra bízta azt, aki ma az érköbölkúti templom kertjében nyugszik. Egy másik helybeli kötődés, melyet sem igazolni sem cáfolni nem lehet, arról szól, hogy a korona egy éjszakát az eldugott településen töltött, mielőtt Tótiba került volna, s a Bónis kastély udvarán pihent meg. Egy ilyen múlttal rendelkező településnek kötelessége, hogy ápolja e nemes emlékeket és méltóképpen gondoljon vissza rájuk” – mondta el Rákóczi Lajos.

 

Miután már mindenki tisztában volt az ünneplés tényleges okával, Csontos János magyar országgyűlési képviselő, illetve Gellért Gyula, az érmelléki református egyházmegye esperese leleplezték az emlékművet, majd a helyi lelkész, Czondi István és az esperes úr is megáldották azt.Sajnálatos módon a kopjafa elkészítője, a monospetri Szabó István betegség miatt nem tudott jelen lenni, ezért Rákóczi Lajos mondta el annak történetét is. Egy közel százesztendős és majdnem 8 méter magas tölgyfából készült el a végül négyméteres emlékmű, melyen a forradalom jelképei és egy ló feje mellett az állítás éve is megtalálható. A fa a szentjobbi erdőben nőtt és Kiss István erdész ajándékozta azt erre a nemes célra.

 

A közel kétórás műsor végén a szervező mindenkinek megköszönte a jelenlétet, többek között a Debreceni Huszárbandérium, a Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad, valamint a Szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesület képviselőinek, akik díszes viseletükben, részint lóhátról figyelték végig az eseményeket. Végül az érdekődők az iskola előcsarnokában, ’48-as relikviákból, illetve lovassághoz kötődő emlékekből nyílt kiállítást tekinthettek meg Zsigmond Levente tanár tárlatvezetésével.Rákóczi Lajos elmondta, hogy a felállított kopjafa csupán az első eleme annak a szoborparknak, melyet ezen a helyen szeretne megvalósítani. A tervek szerint emléket állítanak itt annak a Gyalókay Lajos századosnak, aki állítólag utoljára látta nemzetünk legnagyobb költőjét, Petőfi Sándort a segesvári ütközetben, és aki a forradalom leverése után Érköbölkúton élt. Egy másik, szintén a faluhoz kötődő személy, Varjú Elemér előtt is tisztelegni óhajtanak, akinek a nevéhez az 1320 körüli időkből származó nyelvemlékünk felfedezése fűződik.

 

Cs. T.