Adyra emlékezve…
Ünnepi istentisztelettel, emléktábla-koszorúzással emlékeztek Székelyhídon november 21-én, vasárnap az Érmellék legnagyobb költőjére, Ady Endrére, a költőóriás születésének 133. évfordulója alkalmából. A református templomban a helyi születésű Oláh Emil magyarországi tábori lelkész-ezredes hirdetett igét, majd az istentiszteletet követően a hívek és költészetkedvelők átvonultak a Nedeczky-ház falán elhelyezett Ady-emléktáblához. Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere beszédében elmondta: „Ady élete példaként kell álljon előttünk. Az egész életét ellentmondás és elégedetlenség tükrözte, folyamatos törekvés a korabeli Magyarország polgárosodása felé…
Képek és makramécsodák
Az Érmelléki Ősz első napja- a kultúra jegyében
Az Érmelléki Ősz kapui péntek délután 5 órakor nyíltak meg az érdeklődők előtt. A háromnapos rendezvénysorozat hivatalos megnyitója a városközpont millenniumi parkjában zajlott. Politikai személyiségek és kulturális csoportok egyformán voltak részesei a „ceremóniának”.Elsőként Fekete Katalin rövid, lényegretörő nyitóbeszédét hallgathattuk meg, melyet a szokásos Petőfi-idézettel nyitott: „Itt van az ősz, itt van újra.” Ezt követte Béres Csaba polgármester köszöntője.Kiemelte, hogy Székelyhíd lakóinak életében milyen különleges három nap az Érmelléki Ősz, mert ez alkalommal egymást rég látott emberek, sőt különböző generációk találkoznak egy helyen.
„Itt az idő, most vagy soha!”
Ezt hallhattuk 15-én a székelyhídi középiskola előtt, a márciusi ifjakra, a ’48-as forradalom kitörésére emlékezve. Mint minden évben, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum az idén is megemlékezett legnagyobb nemzeti ünnepünkről. Hétfőn egy órától Holczman Ilona tanárnő felkészítésével a X. C. osztály tanulói egy húszperces verses-énekes előadást mutattak be az iskola előtt, a költő szobra mellett. A megemlékezésre az iskola diákjait és tanárait egyaránt várták, de sajnos voltak, akik nem éltek ezzel a lehetősséggel, sőt olyanok is akadtak, akik nem restelltek a „színpadon” sem keresztülgázolni a hazajutás érdekében.
„Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
A 12 pont végén levő 1848–49-es forradalmi jelmondattal köszöntötte az érolaszi ünneplőket a nemzeti ünnepünk alkalmából a március 14-i istentiszteletet követő ünnepségen Kedves Enikő tanítónő, valamint iskolásokból és óvodásokból álló csapata. „Vajon van-e okunk a mai bizonytalan időkben az ünneplésre? Úgy gondolom, hogy most van rá szükségünk igazán. Ahogyan a növények sem létezhetnek gyökerek nélkül, mi sem élhetünk úgy, hogy ne ismerjük nemzetünk történelmét, hogy legalább néhány perc erejéig ne emlékezzünk meg mindazokról, akik az életüket áldozták a forradalomban” – monda Kedves Enikő.