Az érköbölkúti Rákóczi Gergő a legjobb kettesfogathajtó

Az érköbölkúti Rákóczi Gergő két fogattal indult a romániai kettesfogathajtó bajnokság marosvásárhelyi döntő fordulójában, és hozta a tőle elvárt teljesítményt. A bihari MAKS Sportegyesület hajtója bemutatás versenyszámban első helyen végzett, díjhajtásban az első és a második díj is az övé, és győzött a maratonhajtás versenyszámában is. Így értelemszerűen megnyerte a bajnokság döntő fordulóját. Az előző versenyek és a döntőből hozott pontszámai alapján ő lett a 2015-ös év nemzeti bajnoka. Rákóczi Gergőnek ez az ötödik országos bajnoki címe.

Az október első hétvégéjén lezáruló idei bajnokságon tizennégy csapat állt rajthoz. A háromfordulósra tervezett sorozat a romániai lovassportok legjobban megszervezett és legrangosabb lovas versenyeit tudhatja magáénak. Lelkiismeret-furdalás nélkül megállapítható, hogy 2015-ben is ez a sportág maradt a legeredményesebb, hiszen több dicsőséget hozott, mint a másik hat lovassport szakterület összesen.

Véget értek a nyár perzselő kánikulai napjai, s helyükre lassan-lassan bekopogtat az ezerszínű érmelléki ősz. S, ha már ezen a szőlőtermesztésről híres tájegységen élünk ebben az időszakban illik ellátogatnunk a hagyományos szüreti mulatságokba. Ezt tettük a szeptember utolsó szombatján, amikor Jeremiás Éva szervezésében és az érköbölkúti fiatalok főszereplésével indult el a környék szüreti báljainak sora. A bálokra való készülődés és az általuk nyújtott élmény amellett, hogy ápolja és élteti a település hagyományát összetartja a fiatalságot s, közösségfejlesztő erőként hat.

A viseletbe öltözött fiatalok fáradtságot nem kímélve, saját hagyományaikhoz híven három település (Érköbölkút, Érolaszi és Hegyközszentmiklós) utcáit muzsikaszó kíséretében énekelve, táncolva járták végig, így hívogatva a falvak lakosságát az esti mulatságba. Mindhárom település utcáin előadták jól begyakorolt szüreti táncaikat, melyet mindenütt nagy szeretettel várt, s hálásan díjazott az utcára sereglő lakosság.

szeptember 19. szombat
Tisztelt lakosok a Székelyhídi Városi Önkormányzat és a AVE Bihor cég őszi lomtalanítási akciót szervez.

A lomtalanítás keretében lehetőség van megválni a háztartásokban keletkezett nagydarabos hulladékoktól, lomoktól:

• építési törmeléket
• autógumit
• zöldhulladékot (ág, nyesedék, lomb, fű)

Ne készítsen ki:

• a háztartásokban naponta képződő háztartási hulladékot (ezt kéthetente elszállítják)
• mezőgazdasági tevékenység következtében keletkezett hulladékot (trágya)

Elballagtak Érköbölkút nyolcadikosai június második hetében. Összesen kilenc diák kapta meg a ballagó tarisznyát, mellé pedig a sok jó tanácsot útravalóul. Hagyományosan, harangszóra és Gaudeamust énekelve indultak elbúcsúzni, a tanároktól, a kisebb osztályoktól, a tantermektől. Az ünnepségen felszólalt az iskola aligazgatója, Zsigmond Levente és a nyolcadikosok osztályfőnöke, Rákóczi Lajos, akik bátorító szavakkal, visszaemlékezésekkel buzdították a végzősöket az előttük álló akadályok leküzdésére, majd verses-zenés összeállítással búcsúzott a VII. osztály.

Valentin-napi bált szerveztek Érköbölkúton február 16-án, vasárnap a helyi kultúrotthonban.

Megkezdődtek a szociális központok építési munkálatai Csokalyon, Érköbölkúton, Hegyközszentmiklóson és Nagykágyán. Mivel a szociális központok építése körül több álhír kapott szárnyra, megkerestük Béres Csaba székelyhídi polgármestert a valós helyzetet tükröző információk közlésének érdekében.

Többször hozott az érköbölkúti lakosságnak Hollandiából egészségügyi jellegű segélyt Kina és Hank Bruins az elmúlt bő évben. Az önzetlen hollandiai segítségnek köszönhetően gyógyszerek, kötszerek, EKG, szívultrahang, ágy, nőgyógyászati eszköz, vérnyomásmérők, aeroszolgép stb. érkezett az érmelléki falu rendelőjébe.

 Mesebeli harmóniában él a természettel a Tóth család Érköbölkút határán, Kecskeháton

Érköbölkútnak a határa dimbes-dombos, girbe-gurba, amit Kecskehátnak neveztek el az emberek.     Kecskeháton volt egy tanya, ahol a Tóth család élt, édesapa, édesanya és három fiúgyermek. A fiúk közül a két nagyobbik elment szerencsét próbálni más városokba, de a legkisebb fiú ottmaradt édesapjának segíteni. A tanyán nem volt áram, sem kiépített vízhálózat, mégis boldogan éltek, művelték a földeket, nevelték, gondozták az állatokat és örültek mindennek, amit a természet adott.