A múzeum melletti téren felállított takaros faházikókban gazdag kínálattal várták a vásárosok a látogatókat a december 16-án kezdődött és december 23-án ért véget az V. Székelyhídi Karácsonyi Vásáron. A kínálat nagyon változatos volt. Megtalálhatóak voltak a helyi termelők termékei, méz-, tormakészítmények, hidegen préselt olajak, tönkölybúzaliszt és sokféle biotermék. A vásárban bő választék volt ajándéktárgyakból, sok volt a kézművestermék is. Természetesen falatozni való is akadt bőven kürtőskalács, többféle lángos, kolbász, gyorsételek. Az igazi vásári hangulathoz hozzájárult a forralt bor és az eredeti indián zene is.

A vásár idején nyolc napon keresztül minden délután változatos programok várták az közönséget a múzeumban és múzeum mögötti téren felállított színpadon.

Kürtőskalács, forralt bor, fahéj- és narancsillat a városközpontban

Ünnepi díszbe öltözött Székelyhíd városa az év legszentebb ünnepére, a Karácsonyra. A Pro Székelyhíd Egyesület, az RMDSZ helyi szervezete és annak nőszervezete, valamint a város önkormányzatának közös szervezésében december 16–23. között ötödik alkalommal rendezték meg a hagyományos Karácsonyi vásárt.

A múzeum előtti téren felállított nagyszínpadon délutánonként iskolások és óvodások ünnepi előadásai, a nagylétai betlehemesek műsora, a helyi kultúrcsoportok – a Tini Dance Center Táncstúdió, Control Dance Group és Enemy Dance – táncosainak produkciói, a helyi kórusok bemutatkozása, a Debreceni Pergő Hagyományőrző Műhely előadása, a jankafalvi ének- és furulyacsoport ünnepi összeállítása, Bihar megyei néptánccsoportok gálaműsora várta a vásárba kilátogatókat.
Ünnepélyes keretek között köszöntötték az ötven éve Székelyhídon házasodottakat, s ekkor díjazták a 2015-ben kiemelkedő eredményt elért sportolóinkat is. Találkoztak a körzeti nőszervezetek, a Stihl Timbersports favágó-, a Phoenix Sportegyesület íjász-, a Székelyhídi Törekvés csapata pedig labdajáték-bemutatót tartott. Angyal Olívia Karácsonyi titkok című képzőművészeti kiállítása és az ez évben meghirdetett városi fotópályázat díjkiosztása is színesítette a rendezvényt.

Harmadjára is népszerű, sikeres volt a Karácsonyi Vásár Székelyhídon, amely sokkal inkább hasonlított egy forgatagra, mint egy klasszikus értelemben vett vásárra. A természet idén úgy döntött, hogy nem lesz fehér karácsonyunk, ám ez nem befolyásolta a vásárban résztvevők jó kedélyét!

Akinek nem volt konkrét ajándékötlete idén karácsonyra, egy pohár forralt borral, forralt pálinkával vagy egy teával a kezében végigsétálva a bódék között, könnyebben dönthetett a fenyő alá valóról. Az éheseknek sem volt nehéz harapni való után nézniük, sült krumpli és kolbász, pirítós, kenyérlángos eredeti korondi kürtős kalács várta a korgó gyomrokat. Kerámiák, játékok, parfümök, méhészeti- és kézműves termékek garmadájából választhattak az érdeklődők, és ha hó idén nem is volt, a sülő kalács és a meleg bor illata jelezte a szeretet ünnepének közeledtét.

Előbb-utóbb mindenkinek felteszi gyermeke a kérdést, hogy tényleg a Jézuska hozza-e a karácsonyfát, a Mikulás teszi-e az ajándékot a fényesre pucolt csizmákba?

A kisgyermek számára a karácsony a csodavárásról szól. Emlékezzünk csak vissza! Milyen jó volt azt a csodát megélni, hogy a jó Jézuska gyönyörű szép, csillogó, színes fát csempész a házunkba, tele cukorral, csokival. Ilyenkor minden olyan, mint a mesében: ajándékok, játékok, odafigyelés, nevetés, öröm és boldogság. Szüleink mindenben a kedvünkben igyekeztek járni. Minél nagyobbak voltunk, annál különösebb és érthetetlenebb volt a karácsonyi eset. Mikor jön? Hogy jön be azzal a nagy fával a kicsi ajtón? (Nem tudtuk akkor még, hogy ennek apukánk a nagy szakértője.) Hogyan kerül rá az a sok dísz és cukor, meg még gyertya is? Honnan van annyi pénze, hogy mindenkinek ajándékot vegyen, hogyan csomagolja be? Egyáltalán pénzért veszi? Mivel hozza? Egyre nehezebben állt össze a kép, de egyet tudtunk: hogy a szüleink ennek a csodának valahogyan részesei, ők a Jézuska cinkosai, és mindezt azért teszik, hogy nekünk örömöt szerezzenek. Akkor mi voltunk a főszereplők. Aztán a gyanúnk kezdett beigazolódni. Nagyobb testvér, barát, szomszéd gyerek elmondta bizalmasan, hogy bizony nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a szüleink teszik ezt velünk titokban. Ekkor már megérett a kérdésfeltevésre a bátorságunk is: „Anya, apa, ugye a Jézuska hozza a karácsonyfát. Igen? Nem?” Mit válaszoljunk most gyermekünk kérdésére?

Az év végéhez – mégpedig egy nehéz és küzdelmes év végéhez – érkezve akarva-akaratlanul is igyekszünk mérleget vonni az eltelt esztendőről, a csalódásokról, a kudarcokról, de nem feledve az örömöket, sikereket, mosolyokat, apró győzelmeket sem.
Fejcsóválva tekintünk az idei gazdasági és szociális problémákra, de bízunk a reményteljesebb jövőben, környezetünkbe reményt csepegtetve.
A karácsony, a szeretet ünnepe nem a kesergésről, nem a múlt csalódásairól vagy a jövő kilátástalanságáról szól, hanem az igazi, nagybetűs ÜNNEPről.
Ilyenkor álljunk meg, nézzünk szét, örüljünk szeretteinknek, barátainknak, szomszédjainknak, kollégáinknak, örüljünk velük, örüljünk együtt – éljük át szeretettel telve ezt a szép ünnepet!
Kellemes ünnepeket kívánok mindannyiuknak!
Béres Csaba, Székelyhíd város polgármestere

Régi idők karácsonyáról faggattuk a hegyközszentmiklósi Szabó Sándort és feleségét, Piroskát, akik már bőven túl vannak az aranylakodalmon is: milyenek voltak a régi idők karácsonyai?

Karácsony közeledtével minden család háziasszonya fejében megfordul a gondolat, hogy milyen étel kerüljön szenteste az ünnepi asztalra. Sokan vendégeket várnak, s valami különleges ételt szeretnének felszolgálni, néhányan családuk egybegyûlte alkalmából szeretnének valami hagyományos vacsorával szolgálni. Segítségnyújtásképpen finom és különlegesebb ételeket mutatunk be, a hétköznapokban fogyasztottak és hagyományos ételek is terítékre kerülnek.

Időtlen idők óta halljuk és beszéljük, válság van, alig van pénzünk, és hogy az ünnepek milyen sokba kerülnek. Közben a televízió, a rádió és a magazinok mind öntik magukból a „Karácsony szelleme” és a „szeretet ünnepe” hangzatos szövegeit. Ám mi mégis mindig ellentmondunk saját magunknak, és fordítottan cselekszünk.  Hiszen csomónyi giccses badarságot veszünk meg (olykor hajmeresztő árakon), amivel teleaggathatjuk az ajtókat, ablakokat, a szoba minden sarkát, s legfőképp a karácsonyfánkat, azt gondolván, hogy ez által szépen megteremtettük az ünnepi hangulatot, és részünkről mindent megtettünk ez ügyben. Nos, ez téves, abszurd és nevetséges.  Amikor megvesszük azt a sok csillogó-villogó műanyag csecsebecsét, akkor pazarolunk a legtöbbet, s azzal teszünk leginkább a Karácsony igazi hangulatának megteremtése ellen. Mivel mindeközben tökéletesen elfelejtjük, hogy mi a valódi jelentősége ennek az egész „hercehurcának”. Szerencsére van lehetőségünk arra, hogy tegyünk ez ellen.