Esztendők óta örömet hoznak falunk gyermekeinek Karácsony előtt a budapesti Központi Statisztikai Hivatal dolgozói, akik gondosan és személyre szabottan összeállított csomagokkal a kezükben érkeznek meg Csokalyra. (Az intézmény kötődése falunkhoz az itt született Fényes Elek személyére vezethető vissza, aki 1848-ban Országos Statisztikai Hivatal megszervezője és első vezetője volt.)

A kezdeményezéshez csatlakozva 2020-ban – első alkalommal – a hivatalhoz hasonlóan mi is összeállítottunk ilyen csomagokat, ebben nagy szerepük volt gyülekezetünk lelkes gyermekeinek és fiataljainak. Ők töltötték meg a cipősdobozokat olyan hasznos ajándékokkal, mint például édességek, higiéniai eszközök, piperecikkek, írószerek, füzetek, csuprok, személyes kedvességek. Ezt követően nem feledkeztek meg a dobozok ünnepi csomagolásba öltöztetéséről sem, végül pedig ráírták, hány éves lánynak vagy fiúnak szánták az ajándékot.

,,fenyőfánk díszeit
angyalkák rezgetik
illatok lelke leng
tekintet elmereng”
(Ara Rauch)

Néhány éve vált hagyománnyá, hogy a karácsony előtti napokban a város kisiskolásai ünnepi díszbe öltöztessék a központi park fenyőfáit.
A tavalyi év egy kicsit másképp alakult, mint az eddigiek, kétségtelenül más volt tavaly az ünnep is. Elmaradt a karácsonyi vásár, ahol a gyermekek találkozhattak a jó öreg Télapóval, aki mindegyiküket megajándékozta. Elmaradtak az iskolai ünnepségek, a közös karácsonyi készülődés az osztálytársakkal. A Mikulás nem járta be az osztálytermeket, hogy oda is vigyen egy kis ajándékot. A legtöbb rendezvény, ami az ünnepi időszakban zajlott az elmúlt években, az tavaly vagy elmaradt vagy átkerült az online térbe.

Leleményes ötlettel állt elő Guba-Kerekes Zsuzsa, Székelyhíd város újonnan nevezett könyvtárosa. Karácsonyi matricagyűjtő versenyével – melynek sablonját saját kezűleg tervezte – nagyon sok fiatalt és új olvasót sikerült nyernie a könyvtárnak. Ennek keretén belül a gyerekek a karácsonyig kikölcsönzött, elolvasott és visszavitt könyvekért cserébe matricákat kaptak, melyekkel egy fenyőfát kellett feldíszíteniük. A verseny két kategóriában lett meghirdetve: 7–12 éves korig, valamint tizenkét éves kor feletti fiatalok számára.

„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mt 3,3/b)

Kiáltó szava hangzott a pusztában. Kiáltók szava hangzik az üresedő templomokban, kiszáradt, pusztává vált emberi szívekhez: „Készítsétek…!” Ég az adventi gyertya, jelzi, hogy itt az ideje a készülődésnek. Azonban nem mindegy, hogy mire készülünk, mit készítünk elő.

A karácsonyi készülődés alatt nagyon sokan azt értik, hogy körülbelül december második felében megkezdik a fenyőfakeresést, díszek válogatását, ajándéktárgyak beszerzését, a sütés-főzéshez kellő alapanyagok megvásárlását, s aztán a karácsony előtti pár napban minden erejüket összeszedve jöhet a takarítás, főzés. Nem hinném, hogy bárki is úgy érezné, ezzel valóban az Úr útját készíti elő. A lényeget kezdjük elveszíteni, vagy már el is veszítettük!

Fontos a gyermekünk öröme, szeretteink boldogsága, az ünnepi ruha, a szépen feldíszített fenyő és a sok-sok izzótól villogó ház és udvar. Fontos az ételektől roskadozó asztal, a barátokkal, komákkal való találkozás, evés-ivás, bulizás… s a lényegről elfeledkezünk: kit ünneplünk? Kinek az érkezését? Kinek a születését?

Idén mi, a Hegyközi Csillagok is bekapcsolódtunk a Székelykapuk–Zöldkapuk Nemzetközi Ökocivilizációs Játékba, aminek célja a betlehemezés hagyományának megőrzése, továbbadása, aminek szervezője pedig az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány. 
Több helyen sikerült bemutatnunk betlehemes előadásunkat, amely során kaptunk bíztatást, köszönetet, meghívást, édességeket, üdítőt, szaloncukrot és csokoládét, természetesen több helyen elmondták visszavárnak bennünket jövőre. Köszönjük hogy fogadtak bennünket!

Karácsonyra készülve számunkra mi a legnagyobb ajándék?

Jézus kapott-e ajándékot karácsonykor? Ez juthat először az eszünkbe: a bölcsek hoztak neki aranyat, tömjént és mirhát. Aranyat a nagy királynak, tömjént az igaz Istennek, mirhát a halandó embernek. Bizonyára minden karácsonyra, az Ő születésnapjára kapott ajándékot: kis széket, asztalt vagy kis báránykát Szent Józseftől, nevelőapjától, kis ingecskét és nadrágot édesanyjától, a Boldogságos Szűz Máriától. Hálás volt mindig minden ajándékért és öröm volt a szívében. De tudott egy másik különleges titkot is…

A karácsonyt megelőző néhány hét, az úgynevezett adventi időszak különös hangsúllyal hívja fel a figyelmünket Jézus Krisztus visszatérésére. A mi Megváltónk, aki otthagyta a mennyei dicsőséget és karácsonykor emberré lett azért, hogy kiszabadítson minket a bűnből és a kárhozatból, mennybemenetelekor megígérte, hogy egyszer újra eljön, akkor már nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy ítéletet tartson az emberiségen. Az embereket mindig izgatta, hogy mikor következik ez be, és hogyan megy majd végbe. A „mikor”-ra Jézus világos és határozott választ ad: „arról a napról és óráról senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24,36). Nekünk tehát nem az a feladatunk, hogy találgassuk és számolgassuk Jézus Krisztus visszajövetelének idejét, hanem, hogy készüljünk a Vele való találkozásra!

Lépteim megnyújtom, nem nézek se jobbra, se balra, csak megyek. Fizikai valómat megelőzve gondolatban már otthon teszek-veszek, pedig fáradt vagyok, húzós napok állnak mögöttem, alig várom, hogy hazaérjek. Mindnyájan így vagyunk ezzel, lótunk-futunk, tesszük a dolgunk és mindig találunk valami várni-valót.

Várjuk a gyermeket az iskolából. Várjuk, a szombatot. Várjuk a nagy őt. Várjuk a vakációt. Várjuk a jó időt. Vágyakozva várjuk a szerelmet, s várjuk a Karácsonyt, a szeretet ünnepét, Jézus születését. Ezen várakozásunknak időben nagyon pontosan körülhatárolt keretei vannak, december 25-e előtti negyedik vasárnap kezdődik, és négy hétig tart: advent.